Evangélikus Naptár, 1983
Káldy Zoltán: Ne engedjük el egymás kezét
egyértelműbb álláspontra kell helyezkedniük általában a háború, különösen pedig a nukleáris háborúval kapcsolatban. Nem lehet többé az egész kérdést „elteológizálni”. Aztán az egyházakon belül és az egyházak között szervezkedni kell a háború elhárításáért és a béke biztosításáért. Átgondoltan kell segíteniük a népek közötti bizalom építését jobb információk nyújtásával. Bele kell kapcsolódniuk a világi békemozgalmakba, azokat segítve, több esetben gazdagítva. Részt kell venniük a békekutató intézetek munkájába. Saját országukban el kell mondaniuk álláspontjukat a maguk „állami fel- sőbbségének”. Bátraknak kell lenniük ebben az esetben, akár ellenkező álláspontot elfoglalni, mint saját kormányuk. Ezek a szempontok különösen a legutolsó években tükröződnek az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, az Európai Egyházak Konferenciája és nagyon egyértelműen a Keresztyén Békekonferencia határozataiban. El nem engedett kezek Az embargók, az elszigetelések, a szembeállások világában most az egyházaknak a legfőbb feladata, hogy a különböző társadalmi rendszerekben, nyugaton és keleten élő egyházak, azoknak vezetői és tagjai ne engedjék el egymás kezét. Az egyházak ott vannak a frontvonal mindkét oldalán. Ott vannak a szocialista és tőkés társadalmi rendben egyaránt. Ott vannak az embargót eszközlő és az embargó hátrányait szenvedő országokban. Könnyű lenne követni saját kormányaik álláspontját és ugyancsak embargót alkalmazni az „egyházi közlekedésre”. Most ezt nem szabad tenniük. Nekik ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a „Krisztus teste” egy és semmiféle „kereskedelmi, gazdasági embargó” nem különítheti el őket egymástól. Nem szabad elengedniük egymás kezét. Ez nemcsak egyház mivoltuk igazolása, hanem ezzel politikailag is a legtöbbet tehetik az embargók világában. így lesznek kapcsok, hidak, összekötők és pedig nemcsak az egyházak között, hanem a népek között is. Ezzel oltogatják a népek közötti gyűlölködést, gyengítik a szembeállást, enyhítik a feszültséget és segítik a béke építését. A moszkvai világvallások konferenciája Minderre igen szép példa volt a moszkvai világvallások konferenciája, ahol közel ezer résztvevő volt a világ minden részéből, nyugatról és keletről, északról és délről. Ez a konferencia módot adott a különböző társadalmi rendekben élő embereknek, elsősorban egyházi embereknek egymással való találkozásra. Sokan úgy jöttek el, hogy saját kormányuk - pl. az amerikai - ezt tiltotta. De ők eljöttek és nyújtották egymásnak kezüket. Leültek egy asztalhoz, tanácskoztak, nézeteket vitattak meg és építették a népek közötti hidakat. De azért is jelentős volt ez a világkonferencia, mert nyolc vallás képviselői fogtak kezet és ígérték meg egymásnak, hogy nem engedik el egymás kezét: a buddhizmus, hinduizmus, iszlám, keresztyénség, sintoizmus, szikhizmus, zoroasztriz- mus és zsidóság képviselői. Ez is előrelépést jelent. A határozatok pedig segítőek és előremutatóak embargós világunkban. Megállapodtak abban, hogy saját vallási meggyőződését egyik sem adja fel, de keresik, ami összeköt. Szinte szövetséget kötöttek, hogy együtt fáradoznak az élet megmentéséért, a nukleáris háború megakadályozásáért, az igazságosságért, a békéért, a leszerelésért, a katonai enyhülésért. Azt is megfogadták, hogy saját információs lehetőségeiket -szószék is! - felhasználják a népek megértésének munkálására, a béke megvédésére. Csak ne engedjük el egymás kezét! Káldy Zoltán
