Evangélikus Naptár, 1983
Elbeszélések, versek
A nagykönyvtárban római magyar festőművész kiállítása is látható. Az elmélyülésre késztető képek közül engem különösképpen megragad egy. Talán azért, mert Márton doktor legmélyebb, boldog felismerésére - a kegyelemre - utal Víztömeg keresztmetszetben. A vízben halak. Felirat közli a kép témáját: „A kegyelem fürdőjét élvezők”. Hát ez egy kicsit szokatlanul hangzik a Károli Biblia magyarságához szokott lutheránus füleink számára. Nézem a halakat. Egyik jobbra tart, másik balra; fölfelé, lefelé, különböző irányban. Úszkálnak felszabadultan, gondtalanul, vígan. Hangosan pattan ki fejemből a kép közmondás fogalmazta mondanivalója:,,Élnek, mint hal a vízben”. Már t. i. azok, akik elfogadták Isten Jézus Krisztusban megjelent kegyelmét. Jócskán bealkonyult, mire hazakeveredtem. Mindjárt nekifogtam esti bibliaolvasásomnak. Jézus kijelentéséhez - Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha (Jn 8, 51) - érve, felkapom fejemet és a Luther-képre nézek, a szövegre: Non moriar... Elégedetten nyugtázom, hogy Jézus nyomatékos kijelentése mintegy aláhúzza a kép mondanivalóját. Aki megtartja az igét, aki erősen, szilárdan tartja, ragaszkodik hozzá tűzön-vízen keresztül, az nem lát halált soha. Ilyen egyszerű ez. Aztán meghökkenek. Valóban ilyen egyszerű? De hát ki az, aki képes megtartani az igét?!! Hol van Luther legmélyebb felismerése: a sola fide, sola gratia?! Rosszallóan meredek Lühnsdorf alkotására. Hát így félrevezetett engem ez a tetszetős művészi ábrázolás? Nem is félre, hanem a lutheri teológiával merőben ellentétes irányba, a cselekedetekből való megigazulás tanítása felé? Elmélyülten szemlélem a reformátor eltökélt arcát, messzenéző tekintetét (mintha a láthatatlant látná), szívére ölelt Bibliáját. Kezeinek erőteljes mozdulatában olyasmit látok, amire eddig nem figyeltem föl. Nemcsak fogja, markolja a szent könyvet, hanem beléje kapaszkodik. Nem ő tartja a Bibliát, hanem a Biblia tartja őt. Igen, így igaz és ezért lutheri is egyben. Az ige, az örök ige az, ami megtart. S az élő ige által megtartott reformátorunk hosszú évszázadok óta hirdeti az Úr tetteit, főképpen Isten leghatalmasabb kegyelmes cselekedetét:- Krisztus halálra adatott A mi sok bűneinkért, De harmadnap feltámadott Megigazulásunkért. (207. é.) 145
