Evangélikus Naptár, 1983
Elbeszélések, versek
Nem értem Uram, elborítanak a miértek! Kínjaimat kiáltozom. Ki ért meg? Mi célból, merre, nem látom az utat, bár agyam és szívem Utánad kutat. Nem látom a véget, próbák értelmét, miérteket, melyek gyötrik az elmét. Uram, fel nem foghatom, mért nő a rossz? A toy, a bánat, a bú, mely könnyet hoz. Keresem a kulcsát sok titkos zárnak, agyam miértjei válaszra várnak, keresem titkos értelmét a létnek, nyugtalan szívemben miértek égnek, annyi a kereszt és annyi a bánat, egyre kereslek, kutatok Utánad, hogy miként osztasz bánatot, áldást nem értem, Uram, ember vagyok, lásd át. Emberként ítélek, nem látlak tisztán, hiába töprengek az élet titkán. Adj választ, Uram, nyisd meg a szívem, én minden döntésed szó nélkül veszem, magyarázd meg, mit miért kell tenni, a rosszat hogyan kell áldásnak venni, mutasd az utat, mely az összhanghoz visz, adj csendes szívet, mely csak benned hisz, fedd fel magad a rám mért próbákban, kínoktól keserves, sötét órákban, mikor a miértek ülik meg a lelkem, és szólni már nincsen erőm és kedvem, hogy gyenge percekben, mikor semmi sincsen, érezzem, nem hagysz el, hatalmas Isten.
