Evangélikus Naptár, 1983

Veöreös Imre: A Diakonia

A Diakonia Mindössze egy vessző különbözteti meg négy éve megindult folyóiratunk cimét az egyházunkban közismert szótól: az Evangélikus Szemle címét rövid o-val írjuk. A „dia­konia” újszövetségi görög szava szolgálatot jelentő, s ebben az értelemben áll a folyóirat élén, mely nem az egyházi szeretetmunkával foglalkozik, hanem széles távlatban szol­gálni kíván egyházunk értékeivel gondolkozó híveinknek és sorainkon kívül másoknak. Felületesen evangélikus kulturális folyóiratnak is nevezhetnénk, de ez így nem lenne pontos. Az egyháznak van ugyan kultúrát hordozó és termékenyítő hatása, de a fő kincs más, s a nemzeti szolgálata is tágabb és több kulturális munkánál. Istennek Krisz­tusról szóló evangéliuma, örömhíre nemcsak az igehirdetésben, a hitébresztésben hat, hanem átfogja közvetetten az egész életet; s mi erről a széles perspektíváról nem mond­hatunk le, amikor egy félévenként megjelenő folyóirattal bizonyos szellemi szinten je­lentkezőn lehazán kban. Borítólapján kicsiben és nagyban egy IV. századból származó római kori boltozat­tégla képét látjuk. Az Újdombóváron 1933-ban felszínre került tégla egy ókeresztyén sírból származik. A nyers anyagra készítője még a kiégetés előtt ujjával rárajzolta Krisz­tus nevének kezdőbetűit. Mint folyóiratunk emblémájának hármas szimbolikus jelen­tősége van. Jelképezi a lutheri keresztyénség összefüggését az egyház első századaival: valljuk az anyaszentegyház folytonosságát és egységét. Lelőhelye emlékeztet bennün­ket, hogy szolgálatunkat magyar földön, e nép körében végezzük. A két görög betű pe­dig hitünk és életünk középpontjába a megfeszített és feltámadt, élő Krisztust állítja. Nyolc számot tarthatunk kezünkben a folyóiratból, amely közel nyolcszáz oldalt tesz ki. Próbálom belelapozva szemléletessé tenni szerkesztői elgondolásunkat, és megvilá­gítani valamit a megvalósításából. Több cikk a múlt kútjából merít. Szükség van erre. A mai nemzedék előtt nem eléggé ismert, hogy evangélikus egyházunknak jelentős szerepe volt a magyar történelemben, a nemzeti művelődésben és a hazai keresztyénség történetében. Budavári kövek és a re­formáció. Melanchthon magyar tanítványa világi szolgálatban, Beethoven evangélikus magyar barátja, a 250 éves nemeskéri templom egy mai építész személyes vallomásá­ban, vagy a közelmúltból: részletek a gyermekek százait mentő és nevelő Sztehlo Gá­bor lelkész 1944^15-ös emlékezéseiből. Nagyszerű múltunkba tekintés volt az Országos Evangélikus Múzeumot bemutató írásmű. Csak kiragadott példák ezek a folyóirat lap­jairól. A jelenbe vágó témák képezik a folyóirat gerincét. Programunk itt annyira széles, hogy feladatkörünkből még nem is tudtunk mindent érinteni az eddigi számainkban. Tallózzunk rangsorrend nélkül érdeklődési területeinken! Szerepelnek irodalomkutatá­si cikkek: Keresztúry Dezső és Berzsenyi Dániel, az evangélikus örökség Tatay Sándor önéletrajzi regényeiben, a Kalevala keletkezése - egy magyar evangélikus tudós hozzá­járulásra a rejtély megfejtéséhez... A zenei tanulmányokból: Liszt életművének evangélikus vonatkozásai, Szokolay Sándor vallomása a zenéről és az alkotó munkáról, hogyan szerethetjük meg Bartókot? ... A képzőművészet területéről: Urai Erika grafi­kái, Bálint Endre, Ruzicskay György festészete, a fiatal Kéri Ádám szobrászművész - ők mind evangélikus egyházunkhoz tartoznak. A negyedszázada elhunyt, szintén 130

Next

/
Thumbnails
Contents