Evangélikus Naptár, 1968
Évfordulók
Az Eperjesen eltöltött 3 év nemcsak tudásban gyarapította, hanem családja evangélikus hitét is erősítette benne. Ekkor apja — a politikai viszonyok hatására — kivette a kollégiumból, hogy mellette legyen, az árvái várban. A „gyászos évtized” idején, Thököly Istvánt a halál mentette meg üldözőitől, de néhány nappal halála után, már Habsburg-katonaság tanyázott az árvái várban. Imrét hű emberei mentették ki Erdélybe. Huszonkét éves koráig erdélyi váraiban élt. Ekkor a kurucok élére állt. A Wesselényi-féle összeesküvésnek több eperjesi résztvevője volt, és ez jó ürügy volt az eperjesi protestantizmus zaklatására. Eperjesen 1671. május 23-án Spankau császári tábornok a kollégiumot, majd 1673. március 3-án Volkra császári tábornok minden evangélikus iskolát és templomot elfoglalt, a professzorokat és a lelkészeket elűzte, a kollégium épületét pedig átadta a jezsuitáknak. A még mindig csaknem egészen evangélikus városban 9 évig nem volt evangélikus templom és iskola. A jezsuita jövevények iskolájukban, a szószéken, és a gyóntatószékből igyekeztek felhasználni a „kedvező helyzetet” a lakosság katolizálására. Thököly Eperjest is elfoglalta, — habár Kopp császári tábornok rövid időre visszafoglalta. 1682-ben ismét Thököly fennhatósága alá került Eperjes: ekkor visszaadta az evangélikusoknak a templomokat és az iskolákat, a jezsuitákat pedig kiűzte a városból. Különösen sokat tett a kollégiumért, minit hálás diákja: visszaadta a kollégium birtokait, neki ajándékozta 600 holdas tállyai szőlőjét, és Rimaszombat város jövedelmének a felét. Visszahívta az elűzött lelkészeket és professzorokat. Közülük Ladivér Illés, Coménius tanítványa lett a kollégium főigázgatója. A kollégium élete ismét fellendült: a tantermek szűknek bizonyultak. Ladivér mellett Schwartz János professzor különösen népszerű volt. Egyik színdarabjában egy fa árnyékában pihent I. Lipót, fején a koronával, amikor hirtelen megjelent Thököly, és kivont karddal a császárra rohant. A császár megrettent, felugrott a földről, elszaladt, de ijedtében a fejéről leeső koronát elveszítette. A kollégium professzorai hozzájárultak ahhoz, hogy a kollégium diákjai kuruc szellemben nőjjenek fel. Thököly 1683-ban, hatalmának tetőpontján állt: a szabad királyi városok, a bányavárosok, a nemesség és a jobbágyság hozzá kapcsolta szabadságát, boldogabb jövőjének a reménységét. Sikerén felbuzdulva, végső csapást akart mérni a Habsburgokra. A törökkel szövetséget kötött, de ez a szövetség a bukását jelentette. A török Thökölyt 1685-ben elfogatta, és bilincsbe verve Konstantinápolyba hurcolta. Nikodémiában halt meg, 1705-ben. Földi maradványai Késmárkon nyugosznak. A török haderő Bécsnél vereséget szenvedett a Szobieszki János lengyel király által vezetett, egyesített lengyel—Habsburg—pápai—velencei—nápolyi hadseregtől. Ezután a 16 éves háborúban hazánk felszabadult a török uralom alól. A kurucok egy része a császárhoz pártolt, és a török haderők veresége Thököly mozgalmának a vereségét jelentette. Eperjes ragaszkodott Thökölyhez. A magisztrátus és a város tudta, hogy hitüket, vagyonukat, életüket védelmezi a császáriak ellen. Ezért hősies elszántsággal védték a várost. Segítséget nem kaptak, és 1685. szeptember 13-án kénytelenek voltak megadni magukat a császári haderőnek. Schultz generális még nem háborgatta a várost, de 1687 tavaszán, Csáky István kassai kapitány elvette a templomokat, az iskolákat, a kollégiumot és átadta a katolikusoknak. Ezután az eperjesiek 18 évig templom és iskola nélkül maradtak. Caraffa kegyetlenkedése pedig általános felháborodást váltott ki. 86
