Evangélikus Naptár, 1968
Pásztor Pál: EMLÉKEZÉS HALLOTTAINKRA
nehéz idők szegényei, az elhagyottak és az egész gyülekezet, generációk sora, akiket keresztelt, konfirmált, esketett, akiknek a vigasztalás igéit adta, akiket haza akart vezetni az elhagyott atyai házba.” SZTIK GUSZTÁV (1887—1967). Előbb felsőpetényi, majd csanádálberti lelkész. Se nem tollforgató, sem nem nagy szónok, de meleg szívű lelki- pásztor, családapa, jó barát, gondos kertész. Nagyon szereti a virágokat, s szinte tündérkertet varázsol maga körül. Kevesen ismerik: majdnem csak két gyülekezet, egy szűk baráti kör, — azután a békéscsabai templomos gyülekezet közössége. Mert amikor nyugalomba vonul, lassan fogyó erővel, gyengülő látással, reszkető léptekkel is mindig szívesen megy az Isten házába igét hallgatni. Ez év április 7-én halt meg, s Békéscsabán temették el. Míg a szolgálat útján előrement szolgatársaimra gondolok, hallani vélem a régi temetési ének ismert dallamát: „Az én időm, mint a szép nyár, Menten eljár...” Köszönjük meg Istennek egyházunk hűséges papjait, akiknek élete a Krisztus keresztje alatt oltáron égett el a másoknak világító és szolgáló gyertyafényben... Pásztor Pál 77
