Evangélikus Naptár, 1968
KRÓNIKA: 1966. JÚLIUS - 1967. JÚLIUS
Paul Hansen dán evangélikus lelkészt, a Lutheránus Világszövetség európai kisebbségi osztálya titkárát, az Evangélikus Teológiai Akadémia „ökumenikus teológiai munkássága, az egyházak közötti, jó, hasznos és igen jelentős szolgálatai és érdemei elismeréséül” tiszteletbeli teológiai doktori címmel tüntette ki. A díszdoktor-avató ünnepségre november 15-én került sor, amikor is egyházunk vezetői, állami életünk hivatalos képviselői mellett a széksorokban helyet foglaltak a hazai és külföldi ökumenikus egyházi vendégek is. A hagyományos avató szertartás végeztével D. Paul Hansen „Evangélikus egyházi típusok a múltban és a jelenben” címen olvasta fel székfoglaló előadását. Egyházunk esperesei november 14-én tartották meg a püspökök által összehívott, őszi Országos Esperesi Értekezletet. Dr. Adolf Wischmann, a németországi Protestáns egyházak Egyháptanácsának elnöke, november 19. után, — egyházunk vezetőinek meghívására — feleségével együtt hazánkban tartózkodott. Egyházunk Zsinata, melyet dr. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő 1966. december 8-ra* hívott egybe, december 8-án és 9-én megtartotta ülését és új egyházi törvénykönyvet alkotott. Az esemény nagy jelentőségére való tekintettel érdemes lesz az alábbiakban, a két ünnepi nap történéseire újra visszatérnünk. A megnyitó istentisztelet után, melynek szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök látta el, dr. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő, zsinati elnök köszöntötte a megjelentek között Prantner József minisztert, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét, Straub István csoportvezetőt, dr. Bartha Tibor református püspököt, a Református Zsinat és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökét, Szamosközi István és Ráski Sándor református püspököket, valamint a magyar protestáns, orthodox egyházak megjelent képviselőit. A zsinat megalakulása, a tisztség- viselők megválasztása után dr. Mihályfi Ernő és D. dr. Vető Lajos püspök tartotta meg elnöki megnyitó beszédét. — Felemelő pillanat volt, amikor D. Káldy Zoltán püspök, alelnök felolvasta az Ünnepélyes Nyilatkozatot, amelyet a zsinati atyák egyhangú lelkesedéssel és szűnni nem akaró tapssal fogadtak el. „Törvényalkotó munkája kezdetén a zsinat ünnepélyesen kijelenti — hangzik a nyilatkozat —, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház a teljes Szentírás kinyilatkoztatása, valamint az egyetemes és az evangélikus hitvallások bizonyságtétele szerint, Isten igéjét tekinti hite, tanítása és szolgálata forrásának és mértékének és ennek alapján az Űr Jézus Krisztustól kapott feladatának vallja az Ige hirdetését és a szeretet munkáját hazánk népe és az emberiség javára. — A zsinat ennek megfelelően, a Szentírás alapján és a reformáció hagyományai szerint vallja, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház a történelmet formáló Isten akaratából él a magyar hazában és népe közösségében, ezért a szocializmust építő Magyar Népköztársaság törvényes rendjének megbecsülésével, a megkötött egyezmények szerint, a kölcsönös bizalom és megbecsülés szellemében végzi igehirdető munkáját, és szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájában, a jobb és emberibb életért.” A Nyilatkozat után a zsinat felhívással fordult egyházunk valamennyi gyülekezetéhez és testületéhez, lelkészéhez és egyháztagjá41
