Evangélikus Naptár, 1967

Böjtös Sándor: Beszélgetés Németh Sámuellel a régi Luther Naptár szerkesztőjével

válunk meg. Harsányt Gyula a kőszegi leányiskolához, Legányi Dezső a soproni kereskedelmi iskolához, Kovács Jenő és én a soproni líceumhoz kerültünk. Később, 1931—39 között ennek a nagymúltú iskolának lettem igazgatója nyugalomba vonulásomig.

Tudom, éveken át a görög nyelv lektoraként is működött a soproni teológián. Akkori tanítványait éppúgy név szerint számon tartja, sorsukat tekintetével kíséri, mint egykori lícista diákjait, akik e napokban tartották 25, 30, 35 éves érettségi találkozójukat és úgy zsibongtak körülötte, mint örök gyermekek lelki atyjuk körül.

Egyik „vén diákja”, Szabó József így emlékezik reá: „Igehirdetéseim textusait minden alkalommal újonnan fordítom az eredeti görög szövegből. Ha megvan a fordítás, legtöbbször mint rugó, ugranak elém az igehirdetés vezérvonalai... Mindezt Németh Samunak köszönöm. Gimnazista koromban évközön vette át osztályunkban a görög nyelv tanítását a nagyon öreg és megfáradt Bothár Dánieltől. Belépője derűsen katonás volt. Kevés tanárt ismertem, aki olyan kedvesen tudott komoly fiayelmet tartani, mint Németh Sámuel. Rákapatott bennünket a görög nyelv jóízére.”

— Hogyan került a Luther Naptár szerkesztői székébe?

Hetvényi emlékének gyújtja meg az első gyertyát.

— 1926-ban elhunyt Hetvényi Lajos, a líceumi vallástanár, ki nemcsak az ifjúságra volt nagy hatással, hanem tettvágyát szélesebb mezőkre kívánván kiterjeszteni, 1912-ben a Luther Naptárt megalapította és azóta folyvást szerkesztette. Hívő idealizmusa oly hatást tett tanítványaira, hogy szavait a minap is lelkesen idézte az egyik idős érettségi jubiláns.

— En 1928—35 között szerkesztettem a Luther Naptárt, míg azután Kapi Béla püspök intenciójára a Harangszó Naptár át nem vette a stafétabotot.

— A szerkesztés alapvonalainak megrajzolása szerint évenként pályázatot írtunk ki egyháztörténeti, szépirodalmi témákra és költeményekre, amelyeket azután szűkkörű bizottság bírált el, s az irodalmi színvonalúnkat közöltük. I

Biztos kézzel nyúl könyvespolcára és leemeli az általa szerkesztett évfolyamok két vaskos kötetét. Magam is tudom, milyen becses kincse, építő olvasmánya volt ez a naptár elsősorban falusi evangélikus népünknek.

Belelapozunk. Már a címlap 3 emblémája is sokat kifejez: a tanítványok elbocsátása, tehát Jézus, — Luther Wormsban, tehát egyetemes történelem, — magyar hitvallók, tehát a mi ügyünk.

Valahogy az egyháztörténeti szempont dominált az egész naptárban.

A hónapok fejlécén lévő egyháztörténeti emlékeztető szinte sulykolta a fontos eseményeket és jeles embereket, és pedig túl a távoli történeten, a magyar protestáns és közelmúlt dátumokat is. Ehhez járult a minden éi:folyamban bőven fellelhető életrajzi megemlékezések sora, mely az egyháztörténetírásnak egyre becsesebb adaléka lesz.

A naptár eszmei vonalvezetéséhez tartozik, hogy Luther nemcsak jelszó volt, hanem feltűnően sok Luther-idézet, önálló és alkalmi Luther-fordí- tások, méltatott és értelmezett évfordulók húzzák alá a naptár evangélikus jellegét. Ezeknek nagyrészét éppen Németh Sámuel írta vagy fordította a líceumi könyvtárban meglévő eredetikből, vaay a weimari kiadásból.

A Biblia a havi igében, és a napi útmutatóban igehelyek megjelölésével jutott szóhoz. Ugyanakkor a lap alján nagy elmék és magyar írók veretes mondásait is idézte.

105