Evangélikus Naptár, 1967
Túrmezei Erzsébet: Három sír mellett
A TAMÁS-TEMPLOMBAN Szívemben még a H-moll mise Hitvallása zengett, ölelkezett bennem a föld, az ég, ahogy megállottám Bach sírja mellett. Neve aranylott a márványlapon. Szeretett templomában temették el. S tovább zeng, harsog, én is hallhatom, századokon át a bizonyságtétel. Üj meg új hangon. Szólók, kórusok, hegedűk, orgonák ... kiált, susog és az éter hullámain repül. Halott-e az, aki így hirdeti, most is, ma is világgá zengheti: „Te vagy az Ür örökké, egyedül!“? 2. WITTENBERGBEN Átmegyek a Luther-ház udvarán. Pereg a hársfa aranylevele. A kapun maga lép elém talán, hisz minden emlékével van tele. A kandalló, az asztal... és a kút... vízéből talán ő is merített... S maga is kút lett: most is adni tud szomjazó szívnek élő, friss vizet. A vártemplomban állok. Itt pihen. De él az ige: ámen és igen. S Luther tovább épít, tanít beszél, egyengeti Krisztusnak az utat. Ujja a Megfeszítettre mutat. Ki őbenne hisz, ha meghal is, él! Túrmezei Erzsébet 0-0L+&.&0 909***#Sl fit íítf Jf í 3* 0S0 fi fit ** SS # jr * 58
