Evangélikus Naptár, 1967
Fabiny Tibor: A reformáció évszázados ünnepei hazánkban
egyedül csak Jézus. Az igazságra sem juthat el senki, csak Őáltala. A bűnös embernek sincs más menedéke, egyedül csak ő! Hasonlóan Krisztus személyét állította középpontba és az ő egyedüli közbenjárását hangsúlyozta Kapi Béla, az akkor fiatalon Gyurátz örökébe választott dunántúli püspök, a városháza díszközgyűlésén aznap délben elmondott beszédében. Luther megszólaló lelkiismeretét szabadjára zúdult orkánhoz hasonlítva, azt elemezte, mivel ajándékozta meg az emberiséget az evangélium felszabadult ereje. Krisztus élő és ható ereje teszi lehetővé, hogy az emlékezés tüzét most nem egy bebalzsamozott történeti esemény sírboltjánál gyújtja meg a protestáns társadalom. E nagy igazság négy évszázad emlékein és négy év világdúlásának romjain áttörve, belenyúlik a jövőbe, sőt az örökkévalóságba. Ezen az ünnepélyen egyházunkat még Prónay Dezső egyetemes felügyelő, a református egyházat Baltazár Dezső püspök és Szilassy Aladár főgondnok képviselték, s megjelent Wekerle miniszterelnökön kívül a kormány több tagja, a főváros vezetősége, főrendiházi tagok és más egyházak vezetői. Egyházunknak mintegy 700 templomában ünnepelték meg ezt az évfordulót. A bányai kerületben Scholtz Gusztáv, a tiszaiban Geduly Henrik, a dunáninneniben Baltik Frigyes püspökök álltak ekkor az egyház élén. Egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a reformáció visszatérés kell, hogy legyen a keresztyénség első, egyszerű, igaz mivoltához. Az ünnepségek célja a lelkek megújulása legyen. Ne csak egy ünnepi óra, vagy egy nap, hanem egész igehirdetésünk, evangéliumi tanításunk ezt célozza. Ugyanezt a szellemet képviseli a Hetvényi Lajos és Scholtz Ödön által szerkesztett Képes Luther Naptár is. Benne többek között ezt írja Csengey Gusztáv eperjesi teológiai tanár a „Négyszáz év után” című versében: ... A nagy napon, ha ránkvirradt a reggel, Lehet-e az most boldog ünnepünk? Romok fölött, árvákkal, özvegyekkel E háborúból mi marad nekünk? ... Sötét felhőin a szörnyű viharnak Hasson javítva át az égi szó, Hadd nemesítse át a társadalmat Egy második nagy reformáció! A sötét felhőkön valóban átragyogott mindaz, ami ennek a jubileumnak maradandó alkotása volt. Az egyetemes egyház akkor alapított Szeretet- háza mellett jelentősek jubiláris sajtótermékei is. Képes Emlékalbuma mellett megjelentették Paulik János és Szimonidesz Lajos egyházi beszédeit, Luther három alapvető reformátort iratának első magyar fordítását, Payr Sándor tollából a soproni gyülekezet történetének első részét, Zsilinszky Mihálynak két egyháztörténeti művét; Vértesi Zoltán kiadta a 95 tételt, Wolf József pedig ünnepi színművet írt Luther életéről. Ekkor indították el az első akciót is egy fővárosi Luther-szobor felállítására. A Dunántúli Egyházkerület több pályadijat tűzött ki. Ezek közül az ódapályázat díjait Kutas Kálmán, Sántha Károly. Szalay Károly és Fenyves Ede nyerték; a történeti pályázat első dí’át pedig Mesterházy Sándor nemespátrói lelkésznek ítélték, aki a Somogyi Esperesség történetét írta meg ebből az alkalomból. A debreceni egyetem református teológiai fakultása díszdoktorátussal tüntette ki egyházunk részéről Prónay Dezső egyetemes felügyelőt, Kovács 36
