Evangélikus Naptár, 1967

Fabiny Tibor: A reformáció évszázados ünnepei hazánkban

hálaadó imádság jelképe — vésve. A császárnak járó adópénz egyik oldalán legyen a császár képe, másikon pedig egy női alak, amely lángoló szívet nyújt át a császárnak ezzel a latin felirattal: „Az Űrban örvendező soproni evangélikusok”. Dobner még alkalmi költeményt is írt erre az ünnepre, melyet Brünnler Gottlieb kántoruk meg is zenésített, s azt Regensburgban ki is adták. — Persze a jezsuiták sem késtek válaszukkal: A Soproni Piros Tojás című gúnyos polemikus iratukkal ürömöt akartak a soproniak tiszta örömébe vegyíteni.

Tudunk végül arról is, hogy Győrött Torkos András, a neves tudós lelkész és író mondott hálaimát. A hazai pietizmus első évtizedének több buzgó lelkésze vette ki részét ebből a jubileumból. így például Nagyvázsonyban a későbbi híres sárszentlőrinci lelkipásztor, Szeniczei Bárány György is.

Vas megyében és a Rábaközben ekkor indul meg a templomfoglalás újabb hulláma. Előbbiben 40 gyülekezetünk vész el, utóbbi vidékén, Rába- szentandrás, Sobor, Nagygeresd és Nemesládony lelkészeinek 15 nap alatt kell elhagyniok gyülekezeteiket...

Spanger páter mindezek ellenére ezt kényszerűi írni jezsuita krónikájába: „Anno 1717. Megint a kálvinisták Magyarországon a lutheránusokkal együtt vigadtak Luther Márton vallásának kétszáz esztendők folyása után szerencsés állandóságán”.

c) A HÁROMSZÁZADIK ÉVFORDULÓ (1817)

III. Károly és Mária Terézia csaknem egy évszázadra kiterjedő uralkodását csendes kimúlásra kárhoztatva szenvedte át a magyar protestantizmus. Sokan az egyház babiloni fogságának nevezik ezt az 1711— 1781-ig terjedő hetven évet. II. József Türelmi Rendelete (1781), majd II. Lipót korában az 1790/91-i országgyűlés azonban kaput nyitott a szabad szellemnek. Ügy tűnt, hogy a vallásszabadság biztosítva lesz hosszú időre.

A francia forradalomért azonban sokan a protestantizmust tették felelőssé, s ennek ellenhatásaként a 19. század elején újabb császári abszolútizmus kezdődött. I. Ferenc kénytelen volt ugyan a Szentszövetség megkötése után két évvel engedélyt adni a reformáció háromszázados jubileumának megünneplésére, — a római szellem azonban a régi maradt, s nekünk némán kellett tűrnünk a meg-megújuló sérelmeket.

A harmadszor felvirradt jubileum légköre mégis sokkal enyhültebb volt az előzőknél. Része lehetett ebbeii Károly főherceg, az asperni győző feleségének, a református Henriettének, aki fényes kíséretével maga is megjelent a bécsiek jubileumán, s talán neki köszönhető, hogy az osztrák protestánsok erre az alkalomra arany és ezüst emlékérmet verethettek Luther arcképével.

Hazánk ebben az évben Öcsai Balogh Péter egyetemes felügyelő irányításával készült a jubileumra, ö Pozsonyban már jóelőre kiadott egy ünnepi tervet, amelyet megküldött a püspököknek. Ezek mindegyike nagy buzgósággal vette ki részét az ünneplésből. Kettő közülük díszdoktorátusban is részesült: Kis János dunántúli püspököt a jénai, Szontagh Sámuel tiszakerületi püspököt a göttingeni egyetem teológiai fakultása avatta díszdoktorrá. Az előbbi egyetem Gödör György vadosfai lelkésznek, későbbi szendi esperesnek, licenciátusi fokozatot is adományozott.

32