Evangélikus Naptár, 1967

Fabiny Tibor: A reformáció évszázados ünnepei hazánkban

fényes ebédet a lelkészek és az egész tanács tiszteletére. Ekkor határozta el a már 73 éve a reformáció oldalán álló Lőcse városa azt is, hogy a jubileum emlékére új templomot építtet.

Arról, hogy a többi szabad királyi város is ünnepelhetett-e, nincsenek részletes adataink, azt azonban feljegyzi az eperjesi egyházközség története, hogy „a reformáció diadal-örömmel ülhette meg 1617-ben évszázados jubileumát, s ez volt virágzásának s dicsőségének tetőpontja itt és az egész országban”. Eperjesen ekkor a lakosság zöme, sőt a városi tanács is evangélikus volt. A németajkú evangélikusság használta a mai katolikus Szent Miklós templomot, a szlovák ajkúak a mai görögkeleti templomot, míg a magyarok részére húsz évvel e jubileum után, 1637-ben épült fel a mai evangélikus templom. A reformáció diadalára jellemző, hogy Sáros megye területén ebben az időben több mint 70 evangélikus anyagyülekezet működött.

Arról is tudunk, hogy a királyi Magyarország nyugati területein is megemlékeztek a jubileumról. Sopron evangélikus iskolájának egyik kiváló rektora, a regensburgi származású Schwanshofer Kristóf erre az alkalomra dicsőítő költeményt írt. Ezt a soproniak még a következő cen- tennáriumon is elszavalták. A jubileum részletes lefolyásáról nincsenek adataink, de valószínű, hogy Lackner Kristóf, aki 1613-ban lett Sopron polgármestere, ebből az alkalomból is sokat tett városának szépítéséért. Az ekkor renovált régi városházának belső csúcsíves boltozatára — egyesek szerint ugyan az azévi jó bortermés emlékére — aranyos betűkkel ezt vésette be: „Annus aureus 1617”.

Ezt az „aranyévet” református gyülekezeteink is megünnepelték. Prágai András volt sárospataki teológus, utóbb szerencsi lelkész a heidelb'ergi egyetemen nyilvános disputádét tartott a reformációról, s az meg is jelent a Jubileus Academicus című alkalmi kiadványban. Szenczi Molnár Albert is, aki ebben az évben Oppenheimben volt rektor, kiadatott Bethlen Gábornak szóló ajánlással egy ünnepi beszédet „Secularis, azaz Jubileus esztendei Prédikáció” címen, Szkhárosi Horváth András hat énekével megtoldva. — Az erdélyi fejedelemség területéről csak annyi adatunk van, hogy az akkor odatartozó Debrecenben is megülték ezt a jubileumot.

A reformáció ellenfelei — mint láttuk — ekkor még csak készülődtek a nagy ellentámadásra. A katolikus Pethő Gergely, mint kortárs ezt jegyezte fel Rövid Magyar Krónikájában, amelyet utóbb Spanger jezsuita folytatásokban adott ki: „Anno 1617 a kálvinisták és lutheristák Magyar- országban nagy örömöt mutatnak, mivel egyszáz esztendők folyása alatt mind két vallás mesterének, Luther Mártonnak tudománya olyan nagyon kiterjedett”.

Loyolai Ignác rendje azonban készen állt, hogv a Habsburgokkal szövetkezve annál szomorúbbá tegye számunkra a második évszázadot.

b) A KÉTSZAZADIK ÉVFORDULÓ (1717)

Elég a harmincéves háború pusztításaira gondolnunk, máris átérezzük, mennyi megpróbáltatáson kellett Európa népeinek átesniök a 17. században. Mégis azt mondhatjuk, hogy hazánk evangélikussága szenvedett legtöbbet ezekben az évtizedekben. Továbbra is három részre szakadva, egyformán szenvedtünk a töröktől és a ferdinándi. maid lipóti zsarnokságtól. s ki-kiderült az ég, amikor Bethlen, és Rákóczi György, maid Thököly és Rákóczi Ferenc fegyvert fogott a szabadság kivívására. Akik 1717-ben visszaemlékeztek protestáns őseink közül erre a századra, nem28