Evangélikus Naptár, 1967
Fabiny Tibor: A reformáció évszázados ünnepei hazánkban
fehérvár épp ekkor válik Erdély kulturális centrumává, a viszonyok még itt sem engedik meg a jubileumi ünnepségek megtartását. A magyar királyság területéről a legrészletesebb adatok az Északnyugati Felvidékről állnak rendelkezésünkre. Thurzó György udvari lelkésze, Lányi Illés püspök 1617 október 6-án Biccséről hivatalos levelet intézett Dávid János trencséni alispánhoz, amelyből több érdekes részletet tudunk meg az ünnepség előkészületeiről és lefolyásáról. Négy pontban jelöli meg a püspök a hálaadás okát, illetve célját: 1. Isten dicsősége, amelyre teremtettünk és megváltattunk; 2. Az isteni kegyelem nagysága, amely lehetővé tette a tiszta tanítás visszaállítását; 3 E jótéteményért való hálaadás; 4. A római egyháztól való elválás okéinak és a lutheri tanításnak az ismertetése. Az egyik legfényesebb ünnepséget Biccse (Bytca) Thurzók által építtetett trencsénmegyei kastélyában tartották evangélikus őseink. Szlovákiának ma is egyik legszebb és legépebb ősi kastélya ez a reneszánsz vízivár — ma levéltár működik benne — s kapuja felett még jól látható márványba vésett felirat hirdeti, hogy Thurzó Ferenc 1571-ben építtette, — akkortájt született fiának, a későbbi nádornak. Az ország nagyjai sokszor megfordultak e pompás kastélyban, nem sokkal a jubileumi ünnepségek előtt is, amikor 1617 februárjában a nagy nádort temették. Történetíróink részletesen felsorolják, kik vettek részt e reformációi jubileumon. Olyan neveket olvashatunk, mint Perényiek, Rákócziak, Zrínyiek, Nádasdyak, Illésházyak, Széchyek, Bocskaiak, Bánffyak. Ebből képet tudunk alkotni magunknak arról, hogy milyen hatalmas is volt a reformáció híveinek és pártfogóinak a tábora ebben a korban. Volt ennek a jubileumnak bizonyos politikai színezete is. Pázmány Péter, az új prímás ugyanis már több éve azon mesterkedett, hogy a betegeskedő Mátyás helyett a protestánsok esküdt ellenségét, Ferdinándot ü Hesse a trónra. E célból ez év decemberére már országgyűlés is volt egybehíva Pozsonyba. Egykorú levelekből tudjuk, hogy márcsak ezért is nagyon érzékenyen reagált az udvar és a klérus a tüntetésnek és szervezkedésnek tekintett biccsei ünnepségre. Az ünnepély gazdája világi részről Thurzó Imre, a wittenbergi egyetem nemrég leköszönt fiatal rektora volt. Édesanyjával, Czobor Erzsébettel együtt fogadta a neves vendégeket. Egyházi részről Lányi Illés püspök volt a gazda. Igehirdetését ének- és zeneszámok, valamint orgona- és trombitaszó kísérték, ősi magyar szokás szerint, utána a vendégszerető Thurzó-kastélyban „fecerunt magnum áldomás” ... Az ennek során egves kálvinistákkal adódott hitvitákat, de főleg az ünnepi játékokat használták fel a reformáció ellenségei mindenféle rágalmak költésére. Több jezsuita napló, sőt még rendiük évkönyve is rágalmazó hangon ír e háromnapos jubileum lefolyásáról. Az öt szabad királvi város is az elsők között ünnepelte meg e nagy napot. Részletesebb feljegyzésünk Lőcse városáról maradt, ahol a levéltár őrzi Zahler Péter püspök beszédét és az ünnepség rendiét. November 11-én. Márton-napkor. zene- és énekszámokkal kísért gyülekezeti napot tartottak, amelyen Zabler a jubileum okát és annak helves megtartását fejtegette. Másnap ugyancsak a püspök mondott két beszédet. Az elsőben Máté 24,15 alatn'án a korábbi egvházi romlottságról szólt, a másodikban a 122. zsoltár hálaadását szólaltatta meg. Ambrosius Te Deumának elénaklése után több. mint kétszázan járultak az Ür szent vacsoráiéhoz, köztük lelkészek, tanítók, bírák, s a városi tanács tagjai. Jelen volt Thurzó Szaniszló, a későbbi nádor is egész családjával, ő adott utána 27
