Evangélikus Naptár, 1967
Friedrich Lajos: Jegygyűrű
Aztán kiderültek a titkok és a világ két legboldogabb embere asztalhoz ült együtt vacsorázni azon az estén. Ettől kezdve minden este terített asztal és tiszta otthon várta haza a fiút. Sőt az egyik estén frissen vasalt szalvéta alatt rámosolyodott — a köménymagos kenyér! Anyuka mosolya és a kenyér illata boldoggá ölelte át a munkából hazatérő fiút. Olyan hónapok következtek ezután, amiket nem lehet leírni. Csak azok sejthetnek meg ebből valamit, akik nagyon szeretik a gyermeküket és nagyon szeretik az édesanyjukat. Szülők, akik magukhoz ölelnek egy gyermekarcot, gyermekek, akik boldogan borulnak és hajolnak egy áldott édesanyai kézre, amelyik elfáradt a munkában és az imádságban, de sohasem fárad el a szeretetben, a simogatásban és az áldásban. Ma is csodálkozom azon, miből és hogyan tudnak adni az édesanyák annyi ajándékot azoknak, akiknek van idejük, szemük, szívük megállni egy szeretni kívánó fáradt, anyai szív előtt. Anyuka hősies útja hónapokon át csinálta a csodát. Azon a hétfőn is terítve volt este az asztalon. Azon a hétfőn is köménymagos illata fogadta a fiút a kedves küszöbön. De Anyuka már ágyban volt. — Nem jól érzem magam kisfiam! De ne ijedj meg, majd jobban leszek. Ott van minden az asztalon, egyél kisfiam! A fiú engedelmeskedett és leült a vacsorához. Aztán hirtelen eszébe jutott valami és megkérdezte: — Nem akar olvasni Anyukám? Itt van a friss délutáni újság. Tudom, hogy alig várja mindennap, hogy elolvassa. Anyuka szeme felcsillant. — Add csak ide. A fiú gyorsan fölállt, kerített egy szöget, az ágy fölé a falba verte, odaszerelte a lámpát és aztán átadta az újságot. A szobában csend volt és a megszokott békés esti hangulat. Vacsora után Anyuka panaszkodott. Rosszabbul érezte magát, mire a fiú elrohant orvosért. Amikor a vizsgálat után kikísérte a doktort, megkérdezte: — Komoly a baj?! — Nem, felelte az orvos, de ebből az orvosságból négyóránként be kell venni a felírt adagot. Anyuka elcsendesedett, aztán elaludt. A fiú egy darabig még ott állt az ágy mellett, aztán újra leült az asztalhoz, ő is átolvasta az újságot. Méqegyszer megállt az ágy mellett, aztán lefeküdt. Másnap reggel tele volt aagódással a szoba. — Anyukám, hogy van? Ne hívjam ki újra az orvost? — Nem, felelte Anyuka, csak menj el nyugodtan dolgozni. De előbb gyere ide hozzám. Itt van a jegygyűrűm, nagyon szorítja az ujjam. Tedd oda a kredencre. A fiú elvette és betette a szekrénybe. Aztán megcsókolta Anyukát, ahogy minden reggel szokta és elment a munkába. Tíz órakor telefonhoz hívták. Margit néni volt, a szomszédból. — Gyere haza, mondta csendesen — Anyukád rosszul van! A fiú autón rohant hazafelé. Otthon azonban már csak az utolsó csók várta. Amikor felkelt az ágy mellől, akkor jutott eszébe a jegyayűrű. — Miért is nem jutott hamarabb az eszembe! Most már mindent értek. Legalább mellette maradhattam volna! De most már késő! Aztán elindult lassan a szekrény felé és sokáig sírva nézte Anyuka utolsó aranyát... Friedrich Lajos 13« 0 EVANGÉLIKUS *' .XONYVTA*^''
