Evangélikus Naptár, 1967

Szalatnai Rezső: Petőfi

mely a megaláztatás porából nem maga tehetségével emelkedik fel; hát szenvedni fog nemzetem irtózatosat, DE NEM HAL BELE!'’

A prófétai szavak valóban beteljesedtek ... az 1848—49-es szabadságharc után irtózatos szenvedés várt a nemzetre... de a nemzet

nem halt bele, ma is él, új erővet építi új országát, amelyben egyrei jobban megvalósul az emberek egyenlősége, a szociális igazságosság, a különböző vallású és világnézetű emberek testvérisége és a szabadság eszméje.

, Halász Béla.

Pe tő f i

Százhuszonöt évvel ezelőtt — 1842 májusában — első nyomtatott versét jelentette meg egy folyóirat. Ha alkalmat keresünk Petőfi felidé- zésére, ez is alkalom: százhuszonöt éve tart egy költő szüntelen érvénye. De dátumok nélkül is gondolunk vele.

Világirodalmi jelentőségét 1895- ben Hermann Grimm német esztétikus így állapította meg: „Petőfi, Mistral, Goethe, Shakespeare és Homérosz tűnnek fel koronként olyanul, mint egyetlen egy költő

visszatérő megtestesülése.” S a francia Saint-René Taillandier már jóval előbb, 1860-ban, kijelölte helyét, mint a XIX. század „ihletett mesterei’’ egyikének. Arany János már az 1850-es évek elején, nagykőrösi tanárkodása idején, megírta: „Petőfi nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ legielentékenvebb költői közé tartozik.” Az idő igazolta mindhármuk véleményét. Idehaza s a nagyvilágban egyaránt észlelhető a költő érvényesülése. Nem külső eszközökkel érvényesül, önnön ereiével, költészetével. A Petőfi- líra ellenáll minden kopásnak, mint a gránit. ,

„Én használni s nem ragyogni akarok” — írja egyik versében. Ez a kívánsága teljesül a magyarok között, s szerte a világon, ahová jó vagv kevésbé jó fordítások révén eliut. Használ, mert népszabadító, lélekformáló, őszinte és szép életre eligazító költészete változatlanul élmény. Érezzük, hogy a Petőfi- versek velünk lélegzenek. Sem nálunk, sem másutt Európában még nem fejeződött be a dolgozó társadalmi rétegek nemzetté alakulása, a nemzeti hagyományok átvétele, a velük való belső azonosulás. A nép azonosulása a nemzettel. Petőfi költészete ennek az azonosulásnak egyik legbiztosabb útmutatója. Aki a verseivel él, a nemzettel él együtt. Annak, aki a magyarságától akar elfordulni, először Petőfitől kell el110