Evangélikus Naptár, 1955
MIT JELENT?
Kánon: zsinórmérték, függő ón, általában mérték. Az egyházban a • Szentfráshoz tartozó könyvek Jegyzéke (kanonikus könyvek, ellentétben az apokrifus könyvekkel.) Kanonikus szó értelme általában : az egyházba bevett, használatos, elfogadott. így: kánonjog annyi, mint egyházjog. Kanonika vizitáoió: püspöki hivatalos látogatás valamely egyházközségben. Katedra: szószék. Katekizáció: gyermekek kérdezgetve magyarázó oktatása a hit igazságai felől (v. ö. Káté). Klérus: papi rend, ellentétben ,az ú. n. világiakkal a „laikusokkal” (1. o.) Egyházunk nem ismer klérust. Klerikális: papos, papuralmi. Klerikalizálni: papi uralom alá hajtani. Általában az egyház világi uralmi törekvéseire gondolunk ezzel a szóval kapcsolatban. Konvertál: áttér. Konvertita: újonnan áttért. Konfirmáció: megerősítés. A serdülő ifjúság első úrvacsoravételének alkalma, a Szentlélek által hitben való megerősíttetésüknek alkalma, melyre a konfirmációi oktatás készít elő. Kórus: a templom karzata. Másik jelentése: énekkar. Korái: gyülekezeti közének. Korálkönyv: ilyen énekek dallamainak gyűjteménye. Krisztus: felkent, görög nyelven (héberül: Messiás, 1. o.) Laikus: nem egvházi. A gyülekezet nem lelkész! tagjainak ilyen megjelölése a katolikus egyházban szokásos. Lekció: az istentiszteletben az oltár előtt felolvasott szentfrási szakasz, Leviticus: papi szolgálatról szóló könyv. Mózes harmadik (III. Mózes) könyvének latin neve. Liturgia, szolgálat, görögül. Eredetileg a teljes keresztvén istentiszteletet jelölték meg ezzel a szóval. Ma általában az istentiszteletnek a prédikáción kívüli részét értik liturgián. Messiás: felkent, héberül. így hívják általában az izraeli királyokat; az Ur felkentje. Metrnnolita: nüspők (1. o.) az orthodox (görög keletil egvházban. Misszió: küldetés, latinul. A nagy missziói parancs Mt. 28, 18—20-ban olvasható.. Az egyház egész szolgálata: küldetés az evangélium hirdetésére minden népek között. Numeri: Számok, számlálások könyve. Mózes negyedik (IV. Móz.) könyvének latin neve. O ratórlum: imaház. Jelent továbbá többnyire bibliai tá'-gyú eeész estét betöltő egyházi zeneművet is. énekkarra és zenekarra, magánszámokkal. Ornátus: papi istentiszteleti öltönjf. Ordlnáció: lelkészszentelés. Orthodox: igazhitű. A görög keleti egyház így nevezi magát. Orthodoxia kora az egyháztörténetben a reformációt (1. o.) közvetlen követő korszak, mely a fő hangsúlyt a tiszta tanítás megőrzésére helyezte. I*almarum: virágvasámap latin neve. Paradox: látszólag ellent mondó. Paradoxia: látszólagos ellentmondás. Az Isten igéjének jellegéhez tartozik hozzá, hogy tele van ilyen p-al. Parókia: lelkészlak, lelkészt hivatal. Passió: szenvedés, latinul. Passió hete: a Nagyhét, Krisztus Urunk szenvedésére való megemlékezésnek az alkalma. Passiójáték: a szenvedéstörténetet megjelenítő bibliai színjáték. Parúszia: Krisztus Urunknak az idők végén való dicsőséges visszajövetele. Perikopa: az egyház által az egvházi esztendő vasárnapjaira és ünnepnapjaira kirendelt szentfrási szakaszok. Mindig keriő van ilven: egy evangéliumi és egy epistolai. vagv ószövetségi. Egyik oltár előtt kerül felolvasásra, másikról történik a szószéki igehirdetés. Magyarul ,,szentleoké”-nek is szokták nevezni. Pátriarcha: az orthodox (görög keleti) egyházban az érsek neve. Presbiter: öreg, görögül. Az első gyülekezetek vezetőit nevezték így. Ma az egyháztanács tagjait szokták így hívni. Predestináció: eleve elrendelés. Profán: világi, nem egyházi. Püspök: felvigyázó, a görög episzkoposz szóból. Az első keresztyén gyülekezetekben általában a gyülekezet lelkipásztorát hívták így. (V. ö. Titusz 1, 5—9). Prozelita: Izraelben hívták így a pogányságból áttérteket. (V. ö. Ap. Csel. 2, 10.) Reformáció: visszaalakítás. Isten lelkének az a munkája, amivel újra megajándékozta egyházát az evangélium tiszta hirdetésével. AJcik e művében emberi szerszámai voltak, azokat hívjuk reformátoroknak. 91
