Evangélikus Naptár, 1955
MÓRICZ ZSIGMOND: CSATA
— Pedig elmennék! — Jaj, megáld az Isten! Rám fér a segítség, mint a hátamba a bot. — Majd odaszánom ezt a kapanyelet! jó? — Jó bizony!... Nevetve néztek egymásra s Erzsiben forrt a méreg. Nagyon, nagyon illetlennek találta ezt a hosszú diskurálást. Látszik, milyen a nagygazdalány. A dereka elfárad, de a nyelve nem. Kell az? így kiabálni utána egy legénynek? Lesütötte a fejét és vágta, de úgy vágta a földet, ahogy csak lehetett. Klári még sokáig viháncolt magában, míg csak hallani lehetett a legény fütyülését, azután fanyalogva ment utána Erzsinek. — No, eressz engem is... Mán jó van. Bírom már a kapát! Elfoglalta az első két sort s szótlanul haladtak előre. — Hej, derék legény a! — szólalt meg egyszerre csendes őszintén Erzsi. Klári kuncogva nevette el magát. — Olyan mint a többi. — Ném olyan!... Derék legény ez... Kevés van ilyen... Nem iszik, nem pipál! Nem szórja el a pénzt. Fontoskodva beszélt, mint a szegény asszonyok, akiknek minden nagy dolog, s akik mindig panaszkodnak, ha felveti is őket a bőség. — Csendes ember — folytatta egyhangú szürke darálással — de igen jó dógos. Nem sok kell neki. A múltkori bálon se kötött ez egy krajcárt se, csak amit muszáj vót. A koronát a belépésnél. — Hát a muzsikusoknak nem adott? — Adott négy krajcárt, csak hogy éppen meg ne szólják. Belökte a kalapba. Aki akarta, azt is gondolhatta, hogy tán húsz krajcárt is adott. A nagygazdalány megütődött. Valamit nem értett. Keveselte a gavallérosságát. Mintha a szegénység szaga csapta volna meg az orrát. — Jó ember. A feleségéhez is jó lesz. Az anyját is úgy tartja, mint a pohárba. Pedig az egy préda asszony, moslékba önti a pa- szulylevest, ha megúnja enni. A múltkor is mustrálta érte a fia. De az nem becsüli a maradékot. Az minden másnap főzni akar. A nagygazdalány csodálkozott. Olyan lassan kapált, mintha aludna. Erzsi minden vágással ott volt a sarkában. Ö sietett. Beszélt. — Van is neki. Van egy kis földje, öt köblös. Az apjárul maradt, avval ő már azt teszi, amit akar. Ha megházasodik, azt magával viszi. Jó jár vele valaki. Újra hallgattak. A nagygazdalány megszólalt: — öt köblös! A mi kertünk alja is ötköblös! De Erzsi nem ügyelt semmire. Folytatta: 6 Evangélikus naptár /-o 81
