Evangélikus Naptár, 1955
MÓRICZ ZSIGMOND: CSATA
CSATA MÓRICZ ZSIGMOND A KÉT LÁNY reggel óta együtt kapált. A nehéz dologban már összeszoktak és feltámadt köztük a munkabarátság. Egész elfeledték, vagy inkább természetesnek érezték, hogy egyikük nagygazdalány, aki csak szeszélyből kapál, a másik szegény leány, akinek kenyere a kapa. Végin voltak a rendnek s már vagy tizedszer értek le az út- szélre, ahol először kezdték a munkát. — Jaj a derekam, jaj csontom! — kiáltotta a nagygazdalány, amint egy percre megállották pihenni. Két tenyerét hátratette, úgy nyomogatta vele a gerincét, amely megfájdult a hosszas görnyedéstül. — Meg kell kenni! — nevetett csendesen a másik s szintén felegyenesedett, mint a fiatal vessző, meg sem látszott rajta, hogy hajlott az imént. Tetszett neki a kényes gyerek, aki már belehal tízórára egy kis kapálásba. — Nem jövök én többet káposztát kapálni! — duzzogott Klári, a nagygazdalány. — Ügy kell vigyázni, az ember majd megmered. Ha egy kicsit megmozdítom a kapával, mindjárt kidül. — Kényes a káposzta, mint a kisasszonyok! — mosolygott csendesen Erzsi. :— Kényes az én derekam! — Kényes vagy te magad is, mint a káposzta! Nevettek. Szekérzörgést hallottak s egyszerre néztek el jobbra, a falu felé, le a völgyes síkra. — Vájjon ki jön erre? — mondta Klári. — Pataki Pista — szólt természetesen Erzsi. — De könnyen megismered! — Ismerem. Egyszerre valami került közéjük. Pataki Pista nagyon jár mostanában Klári után. A lánykának el is pirult az arca. Sietett sort fogni, tovább kapálni, hogy a legény itt ne kapja éppen az útfélen. Egy-kettőt szisszent, mert most meg attól fájdult meg a dereka, hogy újra hajolni kellett, de már nem volt kedve sem tréfára, sem bizalmaskodásra. Dolgoztak. Sűrű apró gyom verődött fel a káposztasorok közt, még ártalmatlanok voltak, de azért a vékony káposztaszálak gyáván, félve nyúltak fel közülük s egyikük sem mert arra gondolni, hogy szembeszálljon, harcra keljen a buja dudvákkal, a fiatalon is vastag kakastaréjjal, s hamar soklevelű bürökkel, az alattomosan meglapuló, drótszárú porcfűvel, meg a többi ismeretlen bennszülött ellenséggel, akik itthon vannak itt a káposztáskertben és mire észre79
