Evangélikus Naptár, 1955

MIKSZÁTH KÁLMÁN: A statisztika

míg én kétrétbe hajolva töltögettem ki az egyes rubrikákat, összenéztek a hátam mögött és mosolyogtak. Némelyik gúnyosan meg is csipkedett: •

— Rakd össze az egész adat-halmazt egy szakajtóba és ültess rá egy anya tyúkot, majd kikölti az.

Egy estefelé benyit hozzám a főjegyző bácsi. Ez volt az első eset, hogy ennyire megtisztelt."’

— Itt vagy, gyerek?

— Itt.

— Dolgozol?

— Dolgozom.

— Igen helyes. Tudsz-e tarokkozni, fiú?

— Tudok.

— No hát akkor gyere be hozzám tarokkozni kisegítőnek.

— De nem lehet ám, kedves bátyám!

— Nem lehet? — szólt csodálkozva, mintha először hallaná életében ezt a szót. — Mi bajod van?

— Nincs nekem semmi bajom, de a viceispán rám parancsolta, hogy ez okvetlenül kész legyen. A minisztériumnak kell.

— Meglehet, öcsém, de a partner meg a vicispánnak kell. Éppen ő van bent a szobában. Nem játszhatunk egy harmadik nélkül.

— Még sem lehet, mert a kötelesség az első...

— Hm... nem bánom no ... hiszen van benne valami igaz, miszerint a kötelesség az első... legyen úgy... de hát tulajdonképpen miféle tengeri herkentyű az, amin dolgozol?

— A megye területén lévő eperfákról állítok össze statisztikát.

— Csiga vér! Majd segítek én. Add ide csak azokat az aktákat. Hamar már no.

Volt az talán egy fél mázsa is egy csomóban.

Az öreg dohogott valamit, azután babrált bennök egy kicsit, átfutotta a miniszteri rendeletet, megnézte az egyik község jelentését, megint dohogott valamit, míg végre így szólt:

A részletek ad absurdum vezetnek. Mit bámulsz rám? Fogd azt a kalamust és írd a summa summárumot. Miszerint az eperfák összes száma a megyében: kétszázhetvenháromezer ötvennégy darab. Punktum. Mehetünk tarokkozni.

Leírtam gépiesen s csak azután néztem az öregre ámulattal:

— Hogy bírta olyan gyorsan összeszámítani? Nekem még két hétig tartott volna!

— Hja, öcsém, — szólt ő nevetve — a praxis, a megyei praxis...

— Föl nem foghatom, kedves bátyám.

— Nem is lesz hát tebelőled soha jó tisztviselő.

... És csakugyan olyan praxisa volt az öregnek, miszerint ezt is eltalálta.

77