Evangélikus Naptár, 1955
MIKSZÁTH KÁLMÁN: A statisztika
A statisztika MIKSZÁTH KÁLMÁN Mindig nógatnak, hogy szóljak már hozzá valami tudományos dologhoz: hátha véletlenül kisül, hogy a tudományokra születtem. Magyar emberrel megeshetik az. Isten neki, hozzászólok egyszer — még pedig a statisztikához. Mert tréfán kívül legyen mondva, fiatal korom óta vonzódom a tudományokhoz. Mingyárt eleinte mohón feküdtem neki a megyénél, hogy az aljegyzői asztal mellett „egyszerre“ tanuljam meg a helyesírást és á közigazgatás titkait, a kormányzás minden fogását. A főjegyző a nagybátyám volt, az megígérte apámnak, hogy kinevez, bevezet a közigazgatás praktikus részébe, s ha most tiszteletbeli jegyzőnek állok be, a legközelebbi tisztújításnál megválasztanak igazinak. Igyekeztem beválni, mindennap bementem a hivatalos szobájába; adjon valami dolgot, atyafiságos útmutatást hozzá, de mindig azt felelte, hogy annyi dolga van, miszerint nem ér rá, hogy nekem is adjon belőle. Csupa miszerintekkel beszélt az urambátyám. — Mit dolgozik annyit, Pista bácsi? — kérdém egy ízben, amint újra íróasztala fölé hajolva találtam. — Pénzt csinálok öcsém. —1 Remélem, arra is megtanít urambátyám, ha ráér — szóltam tréfálózva. — Ne félj, megtanulod te azt magadtól is. Együtt jár az a megyei élettel. Csak később tudtam meg, mikor én is otthon lettem a muni- czipális levegőben, hogy váltókat írt akkor alá. Egy félév alatt kész embernek képzeltem magam. Nem is olyan nehéz dolog! A végzés az „ennek folytán“-ból indul és a „mert különben“-nel domborodik ki. A rendeletnek alapmondata a „Minekutána“ s ebből a szóból, mint valami virágcserépből, bur- jánoznak lefelé a floskulusok. Az instanczia a „Miután“-ból kanyarog a „kegyeskedj ék“-ig. Ezekkel a műszavakkal föl lehet vinni egész az árvaszéki elnökségig. — Csak már egyszer Valami nagyobb dolgot kapnék, — sóhajtoztam a főnótárius előtt — hogy kitüntethetném magamat. Nagybátyám nevetett. — Bolond vagy, bolond!... A vármegye olyan, mint az üveghuta, édes fiacskám. Itt a nagy masszából is tudnak apró üveget fúni, és a kis masszából is nagy fiaskókat... A vármegyének minden mindegy! Nem értettem én azt akkor — pedig nemsokára csakugyan kaptam egy ilyen nagy masszát. Maga az első alispán tette az asztalomra. 75
