Evangélikus Naptár, 1955
Ezeréves fővárosunk Budapest
£zwéue& fiauwtaóutik Űíudapeót 1955-ben nagy évfordulója lesz Budapestnek, hazánk szép fővárosának. Hétszáz éve lesz annak, hogy Budavár és a város a tatárjárás után felépült s éppen ezer esztendeje annak, hogy a magyarok ezen a helyen fővárost alapítottak. Szívünk-lelkünk ünnepi harangzúgással van teli. Két képet látunk lelki szemeinkkel. Az első kép Magyarország első nagy elpusztításának sivatagi képe. Végigzúgott az országon a tatárjárás, miként egy pusztító szélvész. A nemzet és az ország első nagy erőpróbája volt ez. A tatárok a magyar szívét vették célba, de csak a mellünket sebesítették meg. Az ország újra talpra állt és felépült. Az új országépítő, aki semmivel sem kisebb a honfoglaló Árpádnál és az országszervező István királynál, IV. Béla volt. Amikor a tatárok kitakarodtak, látta, hogy nem gyepükkel, hanem várakkal és erősfalú városokkal védheti meg magát ezután az ország. 1255-ben, hétszáz évvel ezelőtt, IV. Béla két oklevelet adott ki. Az egyikben a mai budai Várhegyen történő váralapításról van szó, a másikban a pesti vásárok vámjainak megállapításáról beszél a nagy király. A két okmány kétségbenonhatatlanul Budapest szervezésének történeti tényét bizonyítja. Buda várának kijelölése, felépítése és a vár területének betelepítése egészen rendkívüli feladat volt. Aki ezt végiggondolta és végrehajtotta: lángész volt. Hétszáz év igazolta a magyarok királyát. Ez a város, Budapest, olyan természetes földrajzi központ, amilyen kevés van Európában. Volt ennek a királyi székvárosnak két elődje az országban: Esztergom és Székesfehérvár, egyik sem vált be, mert nem volt természetes központ. Volt helyettese is, amikor Buda várán lófarkas török zászlót lengetett a szél, ami sajnos elég soká tartott, kereken százötven évig. Akkoriban Pozsony volt a királyi fővárosa a magyarnak nyugat felől és Kolozsvár, a fejedelmi székhely kelet felől. De amint egyensúlyba jutott az ország vérével és erejével, a vezérlő zászló ismét felszállt a budai vár tornyára. Buda várának története: Magyarország története. Budapest Magyarország szíve. Dicsérni szokták az idegenek a mi fővárosunkat. Mi tudjuk azonban a legjobban, mi lehetett volna Budából és Pestből, ha Magyarország elkerüli a török csapást s nem kell népének másfélszázadon át véreznie a Duna—Tisza táján, hogy visszatartsa a törököt s ne engedje már följebb. Budapest arcán meglátszik, mennyire szeretett minket az osztrák császár, aki magyar király is volt. Régen vége volt már a török uralomnak hazánkban s a főváros szerepét még mindig a kis határmenti Pozsony viselte, mert az kezesbáránya volt a Habsburgoknak, Buda és Pest a félelmetes nemzet szabadságát követelő történelmi emlék hozzá képest. Ezért maradt el Budapest újjáépítése, ezért indult el itt oly későn és körülményesen újra a magyar vérkeringés, ezért került ide csak a 18. század végén a magyar egyetem s vele a szellemi élet központosítása. S még később került csak vissza az országgyűlés a központi állami hivatalokkal. 73
