Evangélikus Naptár, 1955
Kiss mesék
A NAGYOBB A tájon földrengés járt, aminek következtében a föld színe emitt süllyedt, amott emelkedett. Az ilymódon hegyre került Kökény büszkén szól oda a maga helyén maradt százados Tölgynek: — No, ki a nagyobb? Most teregesd rám az árnyékodat, ha tudod. Úgy nézek el fölötted, mint egy repülő sas a sík föld felett! A Tölgy pedig méltóságosan így felelt: — Könnyű annak a fának magasnak lenni, amelyik hegyen nőtt. De a nagyságot, fiam, nem úgy mérik, ahogy te gondolod. Aki nagy akar lenni, annak tetőtől talpig nagynak kell lenni s nem elegendő csupán fejét magasan hordania.... IBOLYÁK A vendéglő asztalán egymás mellé került a Mezei Ibolya és a Mű- i bolya. — Ejnye, a teremburáját, hiszen mi egészen egyenlőek vagyunk. No, nézd csak! — szólal meg büszkén a Műibolya, magát peckesen illegetve. — Mégsem egészen — mondja szerényen az Igazi —, mert neked csak színed van, illatod nincsen. — Az meglehet — viszonozza újfent amaz —, de te viszont csak néhány napig ha élsz, én pedig örökéletű, tehát halhatatlan vagyok! — Örökéletű lehetsz, ámde nem vagy ibolya! Mert az ibolyát szerénység és illat nélkül éppoly nehéz elképzelni, mint gőg és dicsekvés, hencegés és tolakodás nélkül a — Műibolyát! AZ ÓRA LECKÉJE A kastély kerti oldalán az Óra, amelyhez a munkások jövet-menet igazodnak, megfigyelte, hogy a napszámosok csak akkor dolgoznak, amikor a gazda figyeli őket, de mihelyt leveszi róluk a szemét, azonnal ácso- rognak, beszélgetnek, pipáznak. Ellenben elég sűrűn tekintgetnek fel az órára, hogy nincs-e még itt az ideje a hazamenésnek. — Megálljatok, naplopók — határozta el magában az Óra —, majd megleckéztetlek én benneteket, csak várjatok! Másnap pedig csodálkozva vették észre a munkások, hogy az idő sehogyse akar telni: az Óra mutatója alig haladt valamit. Arra gondoltak, hogy talán meg is állott. De akárhányszor néztek fel rá, az mindig jár, mindig ketyegett is. Hallatszott, látszott. Ekkor vetődött oda a gazda. — Gazduram, rossz az Óra. Nem jár rendesen, hajítófát sem ér, ószeresnek való, már napeste lesz és delet se mutat — panaszolják. Az általános csodálkozásnak az Óra vetett véget, mondván: — Nem történt itt, gazduram, semmi csoda és énnekem sincsen semmi bajom, hál’Istennek; hanem hát kíváncsi voltam rá, mit szólnának hozzá ezek a te jó munkásaid, ha valaki ővelük szemben is csak úgy végezné kötelességét, ahogy ők veled szemben és csak akkor dolgozna, amikor éppen nézik. DOROSMAY JÄNOS 60
