Evangélikus Naptár, 1955
Krisztus egyháza ma az egész világot átfogó közösség
sen lefolyhassék, sőt azon nyilvánvalóvá legyen, hogy a világ politikai kettéosztottsága ellenére is az egyházak, mint Jézus Krisztus testének részei nemcsak találkozzanak, hanem azzal a meggyőződéssel is térhessenek haza, hogy együtt tudnak maradni Jézus Krisztus szent nevében az emberiség szolgálatában. Az Egyházak Világtanácsa nagygyűlése hatalmas tanulmányi anyagot dolgozott ki a világ egyházai részére, mellyel ezek a következő hat esztendő alatt foglalkozni fognak. Ezek az Evanston- ban felvetett teológiai témák fogják irányítani a különböző egyházak közötti békés és testvéri beszélgetéseket a következő nagygyűlésig. Azok a tanulmányi témák, amelyeket itt alapul elfogadtak, jó kiindulópontok az egyházhoz való közeledésre, egymás problémáinak és helyzetének megismerésére s nem kevésbbé arra. hogy az emberiség javára szolgáló közös egyházi cselekvés irányítói legyenek. A nagygyűlés ezeken kívül fontos határozatokat hozott. Ezek közül a legfontosabb a konkrét mai nemzetközi helyzetre vonatkozik és kifejezi az egyházak Krisztustól tanult békeszeretetét és azt az állásfoglalását, hogy az emberiség számára fenn kell tartani a békét. Az egyházak ebben a határozatban állást foglaltak a hidrogénbombával és a tömegpusztító fegyverekkel szemben. Hitet tettek a mellett, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés együttélését biztosítani lehet. Javasolták, hogy a nagyhatalmak kormányfői további békés tárgyalásokkal biztosítsák a nemzetek közötti megegyezést, az emberiség tartós békéjét. A nagygyűlés végül üzenetet intézett a világ keresztyénéihez. Ez az üzenet arra a nagy és mindannyiunkat éltető tapasztalatra támaszkodik, hogy az egyházak együtt tudnak lenni, keresvén egymással a békés jó viszonyt s keresvén együtt az egyház egységét. Együtt tudtak lenni, sőt bizonyosakká váltak abban, hogy együtt is tudnak maradni. Az Egyházak Világtanácsa tagegyházai Isten iránti hálával állapították meg, hogy „Krisztus egyháza ma az egész világot átfogó közösség“. Az üzenet így fejeződik be: „Isten senkit sem hagy közülünk magára. Minden helyen Ö gyűjtött egybe minket, hogy az ö családja legyünk, melyben ajándékait és. bocsánatát vehetjük. Vájjon megbocsáttok-e egymásnak, mint ahogy Krisztus megbocsátott nektek? Vájjon gyülekezetetek Istennek egyik igaz családja-e, ahol minden ember otthonra találhat és tapasztalhatja, hogy Isten határtalanul szereti őt? Minderre magunkban képtelenek vagyunk. De Krisztus ereje mindenre elégséges. Nem tudjuk mit hoz a jövő. De tudjuk azt, hogy Ki jön felénk. Az, Akivel minden nap találkozunk és Aki ott áll előttünk majd a végén — Jézus Krisztus, a mi Urunk, Ezért mondjuk néktek: legyetek örvendezők a reménységben!“ 1954-ről ezt a feladatot hoztuk magunkkal erre az évre: legyünk örvendezők a reménységben, imádkozzunk és dolgozzunk tovább az egyházak egységéért és a világ békéjéért! 28
