Evangélikus Naptár, 1951

„A szelíd beszéd megtöri a csontot"

„A szelíd beszéd megtöri a csontot"

János két éves. Szókincse sokáig ebből az egy szóból állt: mama. Evvel fejezett ki mindent. A hangsúlyt ezerféleképpen variálta, aszerint, hogy mit akart mondani. Néha szókészletét is átalakította s a mamából rövid, kemény i «maá lett. Ilyenkor egész kis lénye parancsot, kemény akarást, követelést fejezett ki, feszülő testtartásával is aláhúzta ezt. Néha «mama- ma* tört ki belőle, s ilyenkor tehetetlenséget, kétségbeesett kérést fejezett ki hangja. — Sokáig ezzel az egy szóval hadakozott. Lestük, vártuk, mi jön ezután? Egyszer, evés közben tört ki belőle a második szó: «nem' A pöttörpnyi ember szeme keményen villant, kis kezében marokra szorult a kanál s mint aki megtalálta rég keresett fegyverét, diadalmasan kiáltotta újra: nem! — Valami szomorúság futott fel bennem. Hát ezt vártuk?! —f Nem, nemi pattant le újra és újra ajkáról a szó. Kerek kis arcán diadalmas fény ragyogott. Ettől kezdve két szóba szorult minden mondanivalója: «mama» és «nem». S mint aki játszik a szóval, csak úgy dobálja kérésre és parancsra: nem! — Gátlás és félelem nélkül, mosolygó ábrázatlal vágja arcomba: nem!

Nagyon elgondolkoztat • Jáns. — Miért ez az ellenállás? Hiszen még nem is tudja, jó, vagy rossz lenne-e, amit akarok? Kerestem az útját, hogy ne pattanják vissza szavam egy kurta «nem»-ben, ami elvág minden további közeledést. Valami ősi tagadási vágy tör ki a

gyermekből? Vagy az ösztönös bizalmatlanság jut kifejezésre? Vagy egyszerűen az önállósulás első felvillanása ez? Ebben a korban az értelem nem szűri meg a mondanivalót, tehát ez a nagy ellenállás a felnőttek akarásán, tervein való kívül maradási vágy, ösztönös.

A gyermek azonban nő, szókincse is gazdagszik. Szavajárása, magatartása raffináltabb lesz. Már nem mondja ki a nem-et, de kifejezi tekintetével, keze mozdulatával, némaságával, tőlünk való elhúzódásával, pajtásaival való súg* dolódzással, éhségsztrájkkal, vagy azzal a gyakori gyérmektémpóval, hogy oktatásunkat ártatlan ábrá- zattal végighallgatja, s aztán mintha mit sem mondtunk volna, mégis megteszi, amit akart. — Ilyenkor az az érzésem, bűvös kört vont maga köré, amiből nem akar kijönni, de be sem enged senkit.

Álltál-e már ilyen bűvös kör széléit? Próbáltad-e már megtalálni a hangot a gyermekhez? Sikerült-e már eloszlatnod a nyelve hegyén összefutod nem-et úgy, hogy nem nyúltál felnőtt voltoddal együtt járó hatalmadhoz? Csak úgy csendesen, szeretettel, észrevétlenül, hogy ne maradjon a gyermekben a kiszolgáltatottság keserűsége. Hatalmi szóval diadalt ülni a gyengébb felett, erőszakkal megtörni az ellenállást, nem dicsőség, hanem durvaság.

Ez a tagadásba és ellenállásba való menekülés, nem felülről való hatalmasság uralma a gyermeken. A bűn alá rekesztetlség egyik meg74