Evangélikus Naptár, 1951

Egyháztörténeti apróságok

Egyháztöítérieti apróságok 17Í9-ben a Mezőtúron átvonuló császári katonaság római katolikus tábori lelkésze a református tem­plomban misét akart mondani. Et­től a szándékától semmiféle kérő­szóval nem lehetett eltéríteni. Csak akkor változtatta meg eredeti ter­vét, amikor a bíró és a prédikátor egy darab körmöd arannyal meg egy rökaborrel kedveskedett neki. A mise elmaradt. ♦ Liiftíér Márton szellemes, ellen­ségeivel szemben iróhikus, epés ember volt. Mikor Kojetán bíboros­sal vitázott, a gogos főpap lehetet­lenségében elsütötte utolsó puska­porát. Figyelmeztette Luthert, hogy vigyázzon, elvégre a kicsi szerzetest magára fogják hagyni az urak és a fejédelfhek; és mi lesz akkor? Luther higgadtan így felélt: «Lehet. De a kicsi szerzetest akkor is ma­gához öléli majd az uraknak Ura.» ♦ Á reformáció ügye válságban volt. Á két tábor háborúra fegyver­kezett. Luther munkatársát, hívei csüggedezlek, csak ő volt nyugodt és erős. JMelanchton ÉUlöppel sétált egyszer, alkonyaikor, egy faluban. Eltnentyk egy kis ház mellett. Nyi­tott ablakán át látták, hogy az anya éppen lefekteti kisgyermekeit és hallották, hogy Lutherek munká­jának sikeréért imádkozik együtt az édesánya gyermekeivel. — Lut­her Melanchton kezére tette kezét és ezt kérdezte tőle: «Félsz-e még, Fülöp? Hallottad az asszonyt és gyermekeit? Ahol gyermekek az anyák biztatására imádkoznak egy ügynek diadaláért, ott biztos a diadal. > ♦ Régen történt, hogy két kálvi­nista diák találkozott egymással és elkezdtek beszélgetni a kollégiu­mokról. fcgyik a debreceni, a má­sik a pápai kollégium tanulója volt. líiindketiő szörnyen büszke volt a magáéra. A tiszántúli a debrecenire, a dunántúli a pápaira. — Mégis csak különb a debre­ceni kollégium, mint a tiétek, inert ott még franciául is tanulunk! -— rhondia a debreceni diák. Elhull ezen a nagy mondáson a pápái és hitetlenkedétt szörnyen. — Égy litert bort fizetek, — mondta végül, mint aki biztos a dolgában —, ha három francia szót tudsz mondani 1 . s Gyöngyözni kezdett erre a deb­receni homloka, de csak megszó­lalt: — Cbampagnerl — Égy — számolta a pápai fiú. Hosszabb gondolkodás. — Milliárd. — Kettő — így szólt a másik. Torié a fejét ezután a debreceni, míg végre kibökte: — Gesellschaft! — A betyárságát, megnyertedi Kocsmáros, hozzon egy liter bort! ♦ Sokszor volt szükség égy-egy falu felekezeti minőségének meg­állapításakor öregemberék tanúsá­gára. Különösén olyankor, há jár­vány piiSzfított és sökszdr égési községek estek áldozatul. IlyeÖ 76

Next

/
Thumbnails
Contents