Evangélikus Naptár, 1951
Groó Gyula: Emberséges keresztyénség
■■■■ , # Ban, azért élünk, Hogy alkalmunk legyen a számunkra ellett üdvösséget Isten kezéből elfogadni. Minden egyéb, ami a földi életben történik, nem lényegtelen ugyan, de mindenesetre ennek a nagy célnak van alárendelve. S mindezt magábaöleli Isten dicsőségének fénybúrája: végül is minden azért van, hogy megmutatkozzék Isten dicsősége s Isten, legyen minden mindenekben. .Mármost ezt jól tudjuk így s jó is ha ezt így tudjuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy semmibe vehetjük feebarátuniknak azokat az igényeit, amelyek a nagy céllal, az üdvösséggel — legalább is látszólag — vqj- mi kevés összefüggésben vannak. Mi jól tudjuk ázt, bogy a tékozló fiúnak legégetőbb ínségé iiem az éhség volt, nem a rphgyaL hem is a szégyene és társadalma kivetéítsége, hanem az, hogy eíiiésztette á hon-' vágy az atyai ház után. t)é ez nem jelenti art, hogy már most jogunk van a víiág tékozló fiait — s ki néni ez közülünk?! — élelem, ruha s jó szó nélkül íiágyni! Az irgalmas sä-' máritániis először bekötözte a sebesültet s fedél alá viíte. Áziitán — bizonyára — hirdette t néki Isten kegyelmét is. Dé jaj lett völnía neki, Ha először prédikált vrtnä isten rtiéntö szereteíéi áz irgálrnásság, iií- rélfem, szívesség, áldozatkészség nagyon gyakorlati, riagyöh hétköznapi Aprópénzre — s gyakráp szö- szerint is ánrŐbénzré! — kell felváltanunk. Jelek ezek, aíriikben —, ha Istennek ügy tetszik —, majd meglátja felebarátunk Isten szerete- tének nagyobb csodáit is: a keresztet és ä hiisiéti áírt. t)e ha tiém látja riiég — néth réáhk tartózik. S jaj tléitíínk, há áZért tesszük. ázzál á hátsó gotidbllattái, hogy iásáá még' A kefésztyóri szeretet bem térítési cSápdá. Nefh d béfögadd gáránykát kéll szeiétfíÜnk az embétbérí, hanem a felebarátot, akinek a szeretette! atfósai vagyunk, mindentől függetlenül, tekintet nélkül az előzményekre és a következményekre. Egészen komolyan kell vennünk az embert, minden embert és az egész embert kell komolyan vennünk minden igényével, azokkal is, amiket mi talán nem tartunk elsőrendűnek. Isten nemcsak a felebarátom lelkét, hanem a cipőjét és a mosolyát is számonkéri tőlem, mert — s ért kevesen tudják — Isten csak egé^z embept ismer s olyasmit, hogy emberi lélek külön, nem ismer! Az emberséges keretyénség: a feltétel, tekintetek és kikötések nélkül való szeretet keresztyénsége. Még hi (Jani feltételek sem kötheti meg a kezemet akkor, amikor a szerete- tet gyakorolom. A papot és a léyitát bittáni gátlások kötötték — állítólag. A samaritánusnak nem voltak ilyenek. Ha csak ezt a példázatot alaposabban elolvastuk volna, nem aggályoskodtak volna annyit némelyek öt esztendővel ezelőtt azon, hogy vájjon ki lehet-e állítani ama bizonyos, nem egészen szabályszerű keresztleveleket! Isteii feltétel nélkül kívánjk kegyelmét. Tőlünk is azt vájrja. hogy feltétel nélkül szeressük felebarátunkat s így szolgáljunk neki. Érdekes, hogy éppen azok szokták válogatni a felebarátban és a szeretet alkalmaiban, ákik a felté- teínélküli kegyelmet iS aggályosnak tartják. Áz éniberisóg. a hümáttitás jeláZá- vát a történelem mindéh valamire váló szellemi mozgalma á zászlójára írta. A ket-esztyénségnek magától értődőén kéll ehiberségesríejk lentile S e tekintetben mindenkit íelülhiűl- nia. AZ, amiért úgy hisszük e világ- iá küldé’tünk. ezen tűi és félül kezdődik. VigyáZZünk. hogy amikor á hitiírtk szerint többet, a legtöbbét, áz eéarigéliiíhíot akarjuk hirdétfti, á kevesebbéh: áZ ehiberlésségheh is híjával ne találtassunk. 52
