Evangélikus Naptár, 1951
Vető Lajos dr.: Az egyházak a béke szolgálatában
állást foglaltak az atomháború ellen. Még jobban kiveszik részüket • békemunkából az egyházak a népi demokráciák országaiban, ahol a mozgalomban sok papiember végez igen szép munkát. Világviszonylatban nagyjelentőségű esemény volt 1950-ben a Béke Hívéi Állandó Bizottságának stockholmi konferenciája, és a békeharcosoknak varsói második világbéke kongresszusa. Nálunk pedig az elmúlt esztendőben különösen fontos eSeniériy volt a budapesti második magyar békekongrésszuS, Evangélikus egyházunk mind a stockholmi, mind a varsói világbéke konferencián, mind pedig a budapesti második magyar békekottgresszuSon képviselve volt. A Béke Hívd Állandó Bizottságának stockholmi konferenciáján született flieg a múlt év márciusában az azóta már történelmi jelentőségűvé vált stockholmi békefelhívás, amelyet a magyar népnek úgyszólván csaknem mindért felnőtt tagja, a földkerekségnek pedig eddig kb. ötszázmillió lakója írt alá. A béke harcos hívei ebben a felhívásban követelik általa- l ban véve a háborúnak az emberiség életéből való kiküszöbölését, külö- ■ nősén pedig az atomfegyverekkel való háború betiltását s háborús bűnösként való megbélyegzését annak a hatalomnak, mely az atomfegyvert először alkalmazná. Hogy a stockholmi konferenciának ez a felhívása menhyire indokolt, ezt nlegréndítően illusztrálja az is, amit az előbb a hiroshimai első atombomba ledobásával kapcsolatban említettünk, pedig | azóta az atomfegyverek tömegpusztító hatása még sokszorosára fokozódott. Csak a legmélyebb felháborodással gondolhat minden ép erkölcsi érzékű ember arra, hogy komolyan mer gondolni bárki is olyan fegy- * verek alkalmazására, melyek nem az ellenfél katonáinak az ártalmatlanná tételét célozzák elsősorban, hohem egész városok fegyvertelen polgári lakosságának, nőknek, gyermekeknek, öregeknek tömeges, esetleg százezrekre menő lemészárolását. A második magyar békekongresszus a múlt év novemberében zajlott i le Budapesten. E sorok írója részt vett a párizsi első világbéke kongresszuson (1949), *-■ majd a Béke Hívei Állandó Bizottságának stockholmi ülésén (1950). Ez | a két külföldi gyűlés a varsói világbéke gyűléssel együtt az összes hasonló gyűlések között bizonyára a legjelentősebb volt. A béke híveinek francia | és svéd tábora annak idején mindent igyekezett elkövetni a kongresszus I érdekében s bizonyos, hogy a kétezernégyszáz tagból álló párizsi világ- kongresszus megrendezése már önmagában véve se volt könnyű dolog. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a rendezőségnek mind Párizsban, mind Stockholmban a hatalom birtokosainak alig leplezett ellenszenvével és gáncsoskodásaival is meg keltett küzdenie. Mind a .párizsi, mnd a stockholmi konferencia a béke híveinek ottani hálót és céltudatos munkája ' következtében sikeresen zajlott le, mégis, ha az első világbéke kongresz- Szusra gondolok, s annak külsőségeit és rendezését összehasonlítom a mi budapesti második magyar békekongresszusunkkal, csak annyit mondhatok, hogy büszkék lehetünk a mi békekongresszusunkra s annak rendezőségére. Ez a rendezés ugyanis szinte tökéletesnek mondható. A leg- I kisebb részletekre is kiterjedt a rendezőség figyelme, mely valami egészen n ágy öt és szépet produkált. Ami a kongresszus összetételét illeti, erről a kongresszus második! előadásában Darvas József miniszter, bányai egyházkerűleíűnk felügyelője 23