Evangélikus Naptár, 1951
Dr. Reök Iván:Jézus Krisztus
cselekedeteket, eseményeket, amelyek az emberi értelem síkján meg nem magyarázhatók. S ha ezekbe elmélyedünk, előbb-utóbb oda jutunk, ahhoz a megütközéshez, amely Jézus kortársaiból kirobbant, egy vita során: «Mondának azért néki a zsidók: még 50 esztendős nem vagy és Ábrá- hámot láttad? Monda nekik Jézus: bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.» (János 8:57). + Bizony furcsa újévi beszélgetés ez. Először rábeszéllek, hogy ismerkedj meg az ember Jézussal, s azután oda állítlak a megütközés elé: Jézus Isten fia, sőt maga az Isten, aki azt mondotta önmagáról: «Én és az Atya egy vagyunk». Ne nyugtalankodj ezen a fordulaton, mert az igazi keresztyénség mindig ezzel a megütközéssel kezdődik. Ez az a kei'eszt, a megfeszített és feltámadott, az élő, az Isten-ember Jézus keresztje, amelyről Pál apostol azt mondotta, hogy a zsidóknak botránkozás, a pogányoknak bolondság, de üdvösség azoknak, akik hisznek. Akik hisznek ... Mert az ember Jézust megismerni — emberi feladat. De felismerni az emberben Isten fiát, az Isten kegyelmi ajándéka. Senki sem mondhatja Úrnak és Krisztusnak Jézust, hanem csak Szentlélek által, mondotta Pál apostol. A hitrejutás nem tőlünk függ, nem a mi erőfeszítésünk gyümölcse, hanem annak van hite, akinek adatik. Ezért az új esztendőben is az a mi feladatuftk, hogy hittel bizonyságot tegyünk Jézusról, a Krisztusról. Ez az egyház feladata, ez a Te feladatod, s ezt szeretném én is alázatosan, de határozottan vállalni úgy, ahogyan Márta mondotta Lázár sírja mellett: «Igen Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az Istennek fia, aki a világra jövendő vala.» (János 11:27.). Az Isten arca Akit az élet meggyötört: Annak mutatja Isten arcát... Kit bú emészt és bánat öl, Ki már soká nem bírja harcát: Annak mutatja Isten arcát. S kire az Isten rátekint: Annak nem hull már úgy a [könnye... Tovább remél és hisz megint, S ha a bánat szívére törne: Annak nem hull többé a könnye. Az égre néz s előre megy S dalol, jaj, mintha nem is lenne... S vérző sebe bár fáj, nem egy: Mielőtt még a nap lemenne, Elérkezik a végtelenbe... Horváth Ákos. 2 17
