Evangélikus Naptár, 1951

Dr. Reök Iván:Jézus Krisztus

Dr. Reök Iván:

Jézus Kvisxius

nevében kezdjük meg az új esztendőt és ennek küszöbén Jézus Krisztus nevével üdvözöljük egymást.

Ünnepnapokon, évfordulókon meglassítják az emberek lépteiket, sőt meg is állanak egy kézszorításra, néhány szóra és a beszélgetés megmeginduló áradása legtöbbször a köszönésből, az első üdvözlő szavakból forrásoz. így szólítlak meg én is kedves Hittestvérem az új esztendő küszöbén.

Jézus Krisztus nevével szólítalak «meg, mert ez a név kapcsol össze bennünket a Magyar Evangélikus Egyház közösségébe és ez a név foglalja el a legfőbb helyet fejemben és szívemben most itt az új esztendő küszöbén, ő reá gondolok, amikor summázom magamban az elmúlt esztendőt és amikor reményeimet és vágyaimat teregetem ki az új elé. Miért titkoljam el ezeket előtted, hiszen te is számvetést csinálsz és egyben új terveket készítesz és te is kutatsz magadban, hogy ezeket mihez mérjed, kihez hasonlítsad. Egyszerű és becsületes dolog, ha most elcsépelt frázisok ismételgetése helyett közvetlenül és azonnal hangosan gondolkozom tovább, hátha érdekel, hátha hasznát veszed

Ki nekem Jézus Krisztus, kérdi hangtalan tekinteted, hogy zsinór- mértéknek és példányképnek veszem visszatekintő számvetésben és előre néző tervezgetésben?

Ember, igazi ember mondom neked! Itt az arcképe az íróasztalomon, nem valami glóriás emberfeletti szentkép és én úgy nézem tiszta mélytüzű szemét, haját, arcvonásait, ahogy a többi emberi arcra nézek. Es amikor elgondolkozom a szavain, a cselekedetein, az életén, mindig előttem van, hogy ember volt, hozzám hasonló valóságos ember. A pogány mithológiák istenei és félistenei sohasem vonzottak, hanem mindig taszítottak! Nem vigasztaltak és nem is tanítottak semmire! Ez a világ nekik csak színpad volt, melyre ötletszerűen betoppantak s aztán ugyanígy elrohantak. Mindez csak bosszantó gúnyolódás felém, aki ember vagyok a nálam erősebb törvényeknek hódoló valóságban.

De Jézus a názáreti, az ember fia. ő igazi és valóságos ember! Az ajtón lépett be a világba és annak rendje és módja szerint megszületvén, vállalta a világ teljes valóságát. Amikor éhes, szomjas és fáradt voltam, milyen jól esett arra gondolnom, hogy ő is rótta gyalog a poros országutat és éhesen, szomjasan «az utazástól elfáradva azon mód leüle a forráshoz! (János 4:6.), És amikor a fájdalom szorította össze a szívemet és a hamis romantika álpáthoszán felnevelt férfigőgöan szégyelte a feltörő könnyeket, megkönnyítette sorsomat, hogy «Jézus azért, amint