Evangélikus Naptár, 1951
Az év elmúlt s helyén kopogtat már az új. reményeid, mivel amaz adós maradt. Beváltja emez. tavasz, nyár, ősz, halad egymás nyomára lép. fölgyűl és elvirul. Vetsz és aratsz. A tett tűnő idődben él. Kísér és megfizet — és mind kikéi a mag, virág lesz és gyümölcs s a nyíló gondolat megérik az ige növekvő fényinél. És hétköznapjaid fölött az ünnepek sugara föltűnik s figyelmeztet ragyogva: megadtad-é, mire életed késztetett hű sáfár voitál s engedelmes szolga? S ha tiszta arcodat nyugodtan emeled fői, az. év rád is mutat a táruló egekből. Demény János
/
