Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-01 / 1. szám
pfcNcaiküi&g leányát. — Albrecht Klára oki. gimnáziumi tanárnő (Nyíregyháza) és dr. Solt Gedeon máv. fogalmazó, tart. zászlós (Miskolc) jegyesek. Születés. Deák Ödön nagybányai lelkészt és feleségét Isten fiúgyermekkel ajándékozta meg, aki a szent kereszt- ségben a László nevet kapta. Érdekes példa. A rimaszombati egyesült protestáns gimnáziumban sok fiatal, kezdő nőtlen tanár van, akiknél a családalapítás most sok nehézséggel jár. Az iskolatanács, hogy segítsen a házasulni kívánókon, kimondta, hogy hogy minden- fiatal pár ajándékba egy hízott disznót kap. Az idei karácsonyon már két hízott disznó jutott két fiatal párnak. Salgótarjánban az Evangélikus Nő- egylet és Leányegylíet ezévben is megrendezte karácsonyi kiállítását és vásárját, amelyen saját készítményű játékbabák és egyéb kiállítási tárgyak sorakoztak fel a nehéz idők ellenére is teljes békebeli minőségben és alacsony árakkal. Több, mint 7000 pengő forgalmat ért el a másfélnapos kiállítás, amelyből kb. 4000 P tiszta jövedelem maradt a karácsonyi és egyéb jótékonykodások céljaira. — Moticska Nán- dorné és dr. Csengődy Lajosné elnöknők mellett Wiesinger Károlyné, Könt- zey Ferencé, Weszelovszky Kató és Erzsébet, Medzhradszky Márta és még sokan, igen nagy áldozattal és fáradtságot nem kímélő készséggel szorgoskodtak a kiállítás előkészítésén, amelyet dr. Csengődy Lajos esperes nyitott meg. Szarvas. Az egyházközség képviselőtestülete Kellő Gusztáv esperes és Borgulya István felügyelő elnöklete alatt tartott ülésén dec. 21-én, a most szervezett negyedik lelkészi állásra pályázók közül titkos szavazás útján Szepesi Károly oroszlányi lelkészt és Ma- róti János helybeli segédlelkészt je- löiite a január 23-én tartandó lelkészválasztó közgyűlésnek. Eljegyzés. Bakay Máriát eljegyezte dr. Zimmermann Frigyes orvos Budapesten. Születés. Endreffy Zoltán újvidéki lelkész és felesége, Lukács Mária házasságát Isten ikerlányokkal áldotta meg, akik a szent keresztségben az Emőke és Ildikó nevet kapták. Pécs. Az Egyetemi Luther-Szövet- ség minden évben egy-egy evangélikus költőnek emlékestet rendez. Megismertetni akarja evangélikus nagyságaink értékeit és evangélikus egyházunk nemzeti szerepét Az elmúlt két évben Reményik-, illetve Gyóni-esteket rendeztek. Dec. 12-én Petőfi Sándor-iro- dalmi est volt, melyen Csaba József soproni liceumi tanár tartott előadást Petőfi öröksége címen. Ifjúsági napok a bácsi egyházmegyében. December 6—14-ig Zombor, Üj- vidék, Szabadka, Óverbász, Pincéd, Bajsa evangélikus magyar ifjúsága részére csendes napok voltak. Minden alkalommal a gyülekezet részére is volt vallásos este. A bácskai magyar egyházak igaz felelőséggel kívánják hordozni a népfőiskolák és az ifjúság ügyét. A magyar ifjúság megajánlások útján magára vállalta a szórvány magyar szegény gyermekek internétusi nevelését is az orosházi népfőiskolán. Megindult az iratterjesztési munka is. A szolgálatokat Kárpáti Emma diakonisszatestvér és Sztehlo Gábor lelkész végezte. 8 ha ebben a tudatos munkában, magyar szempontok szerint Összefognának az egyházak ... Csak azt kérdezzük: vájjon lehetetlen-é? És ha az, kin fordul meg, ki meri vállalni érte a felelősséget? Kemény Péter. „Evangélikus, aki szocialista“ megjelöléssel levél érkezett „Levelek a kibontakozás elé ’ című első cikKünkre. N évtelen levélírónak nem szoktunk válaszolni, ez a level azonban annyira jellegzetes, hogy néhány szóban reflektálnunk keli rá. Haragszik azért a mondatért, hogy „a baloldali íorradaimiság a zsidósághoz, a jobboldali koreszme a germánsághoz akart minket rántani.” A mondat másik felét elismeri, az elsőt azonban hosszú lej legetesben cáfolgatja. Azazhogy nem cáfolja, hanem inkább a szocializmust védelmezi cikkünkkel szemben, s főként azt igyekszik kimutatni, hogy a zsidóságnak semmi köze nincs a szociáiizmushoz. Végül pedig tanácsolja, hogy evangélikus lelkészek ne zsidózzanak folyton a koreszmének megfelelően. Azután egy másik levél is érkezett, mely hasonlóan névtelen, de írás és gondolkodásmódja alapján méltán hihetjük, hogy a két levélíró azonos. Ez a „tisztán látó evangélikus” azt fejtegeti, hogy a haszonlesés nem zsidó bűn, a zsidó erkölcs magasabbrendü, mint a mienk, a zsidóság bátor, jó hazafi, s felsorolja azokat a zsidókat, akik a magyar hazának jó szolgálatot tettek, majd int bennünket, hogy csatlakozzunk Zichy gróf úr „Néppártjához”, melyben vallási és faji különbség nélkül mindenki magyar, s tanácsolja, hogy mi magyarok próbáljunk ambiciózusabbak és tehetségesebbek lenni a zsidóknál, akkor majd megoldódik a zsidó kérdés. Mi magyarok már megszoktuk, hogy jobboldalról a zsidóveszedelemre szoktak bennünket figyelmeztetni, zsidó oldalról pedig jobboldali veszedelemre. Ebből a kettős önzetlen nemzetszolgálatból ma már mi magyarok elég világosan látjuk a teendőinket. Ha a levelet valóban olyan valaki írta volna, akinek a sziociálizmus tölti el a szívét, akkor hálálkodott volna, mert annyira a szociálizmus tiszta elvei szerint feleltünk a zsidó kérdés gazdasági vonatkozásaira azokban a sorokban, melyekben a kapitalizmusról szóllottunk. A levélírónak azonban egészen más fájt. Érdekes, hogy ha mi evangélikus lelkészek a munkásokért, általában a népért emeljük fel a szavunkat, s néha helyzetünket tekintve merész mondatokat is merünk leírni, sohasem írnak levelet az evangélikus szociálisták. Mindig csak akkor jelentkeznek, mikor „zsidózunk”. Innen is kivehető, hogy a „szoci- álistáknak” van valami közük a zsidósághoz. De hogy végkép ne lehessen megérteni magyar szempontunkat, ezek után azt mondjuk mégis, hogy hiszünk egy tisztult szociálizmusban, melyben nem ezek a levelek fognak jelentkezni, ugyanis mi nem a szociálizmusról írtunk, hanem a baloldali forradalmiságról. A levelek nyomán kötelességünknek érezzük, hogy egyszer kifejtsük azt is, mi miatt tartjuk a zsidó szellemiséget károsnak a magyar nép életében. Azt azonban, hogy ezt a zsidó szellemiséget valaki ne tudja megkülönböztetni a magyar keresztyénség szellemétől, — csak olyanokról tudjuk elképzelni, akik ebben a zsidó szellemiségben nőttek fel, s épen ezért nem lehet érzékük hozzá. Higyje el a cikkíró, hogy minket nem a koreszme vezet. Ha figyelmesen olvassa leveleinket, erre hamar rájöhet. De azt talán csak nem akarja mondani, hogy ha nincs koreszme, nincs egyszerre zsidókérdés sem? A zsidókérdés vallási vonatkozásait nyíltan és alku nélkül feltártuk, ezeket a sorokat is ajánljuk a levélíró figyelmébe. Az Istenre való hivatkozással és vallási-erkölcsi elvekre való hivatkozással nem lehet a zsidókérdést eltüntetni. Ha valljuk is az emberszeretet és természetjog elveit, akkor is meg kell védelmeznünk a keresztyén magyarságot a zsidó erkölcsiség és szellemiség ellen. Higyje el a tisz- tánlátó szociálista levélíró: mi nem gyűlöljük a zsidó embert. De mindenekfelett szeretjük a magunk fajtáját s meg fogjuk védeni az elzs’dósodástól. Nem a keresztyénségünk ellenére, hanem épen amiatt. dyl.
