Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-01-29 / 5. szám

wmmcicr szent, vak és nehézkes levegőjében Istennel, magyar fátummal, a nem­zeti lét külső és belső nagy kérdéseivel egyszerre merte a maga har­cát harcolni. Kora álszent, elalkudt, nyárspolgári „keresztény“ irodal­mában talán egyedül neki volt élő Istene. Mi tudjuk legjobban, az egyházak irodalmának ismerői, mi tellett költészetben ettől a kor­tól. Konvenció, begvakoiolt frázisok, álszent, moralizálás. Ady fel­nyitotta a pókhálós ajtót, a „korszerű vallásosság“ vasas ajtaját saját magában és megmutatta véres, tépázott szivét istenének és a többi embeinek. Makkai Sándor szerint Balassi óta páratlan jelenség iro­dalmunkban. Talán egyetlen vallásos költőnk, akinek nem­csak vallása van, de Istene! Istene, akiben „hisz hitetlenül“, „mert hinni akarok, mert sohse volt még jgy rászorulva sem élő, sem halott“. A lázadás, a bűnbánat, az Istenkeresés, a boldog elnyugvás az Istennel való találkozásban soha nem talált ilyen magyar szavakat magának, mint Ady Endrében. És magyarsága. Ez a „beteg magyar­ság“, ez az átkozódó, vívódó, forradalmi magyarság, e huszonöt év alatt prófétaivá magasztosult. Hogy beteg volt? „Rinocérosznak“ kel­lett volna lennie, ha ekkora felelősségtudattal, ennyi világosiátással azt a magyar problémát egészségesen tudta volna viselni, amit viselt. A forradalom, Trianon készült azokban a napokban, s a kívülről és mélyből jövő erőket látva, a magyarságra zúduló kérdéseket értve, ki nem roppant volna össze, mint ő. Ezt az átkozódó, szomorú, lázadó magyarságot hogy is érthette volna a „harminc­milliós álmú magyarság“? A polgári szemléletű, gyanútlan, „boldog“, béke-generáció nem hihette benne a magyar végzet prófétáját, csak a „vörös hajnal“ agitátorát. És huszonöt év után még mindig ura Ady Endre a jobbik magyar ifjúság „szent lázadásának“ egy jobb magyar életre Igen, én élni és hódítani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér föl már szitkozódás, piszok, Lyányok s ifjak szivei védenek. Örök virágzás sorsa már az enyém, Hiába törnek életemre, Szent, mint szent sír s mint koporsó kemény, De virágzás, de Élet és örök. Ady Endre szomorú élete elporladt huszonöt év kemény koporsó­jában. Ma már csak a műve látszik, mely ilyen huszonöt év után, amit mi éltünk, csak mindig új virágzás, Élet és míg magyar él — örök. Dezséry László. Kevesen tudják... A Székács József és Török Pál szerkesztésében megjelenő „Pro­testáns Egyházi és Iskolai Lap“ 1848. évi 2. számában találjuk ifjabb Walentinyi János „Utazási naplótöredék“-ét. A cikkben sok érdekes és egyháztörténeti szempontból fontos közlést olvashatunk. Alább köz­lünk belőle néhány részletet. „Salzburg reánk, protestánsokra nézve történetileg nevezetes hely. A reformáció idején számos protestáns lakta e várost s környé­két; de az idők mostoha körülményei közt, 1731-ben 30.000-en kény­telenek voltak hazájukat elhagyni s Porosz, Szász, Holland és más idegen honokba átköltözni. — E várost nevezetessé teszi Mozartnak és a régi nagy philosophus s ritka Ügyességű orvosnak, Paracelsusnak e városbani lakása. Salzburgnak 18 róm. kát. temploma közül leg­régibb a már 721 éves „Margit” nevű kápolna. A várhoz közel nagy sziklák között találtatik egy barlang, hol vezetőm nyilatkozata szerint a 455-ik évben 50 barát lakott, kik az Olaszország felé siető Attila csapatjai által a kőszirtről ledobattak. A várnak termeit megszemlél­vén, ezekben néhány, paraszt háborúból maradt fegyverre, s ezek közt faálgyúkra is akadtam, valamint a kínpad szobára is, hol a még ott létező 2 mázsánvi kő, melly a hitük miatt elítéltek lábaira téteték, eléggé mutatja, milly nehéz sors érte 1731-ben gróf Firmián Leopold Antal uralkodó érsek alatt, a börtönökbe fulladásig zárt hitroko­nainkat. ölte a rossz előadás; pedig egy-két jó mondanivalójuk volt. Mindenesetre ér­lelődnie kell még az újat keresésben és kifejezésben a szerzőknek, természe­tesen Kodályt kivéve. Makacs Kata a modem kiadású makrancos hölgy, ízléses, túlzásoktól mentes magyar vígjáték. Kivételesen minden kockáján valami úri mérték- tartás látszik, ami kellemessé és ked­vessé teszi a moziban eltöltött perce­ket. De nívóban nem jelent haladást, legfeljebb visszatérést egy pár hasonló elődjére, arra a fokra, amelyen már évekkel ezelőtt kellett volna lennie a magyar filmvígjátékoknak. Az új sze­replőktől lehet valamit remélni. kp. HÍREK Evangélizáció. A most kezdődött, esz­tendő evangélizációs munkája nagy len­dülettel indult. Január hónapban Sajó- házán, Rozsnyó fiókegyházában, Rima­szombatban, Orosházán és Foton volt evangélizáció. Lelkcszavatás. D. Raffay Sándor bá­nyakerületi püspök január 20-án lel­késszé avatta Láng Péter végzett teoló­gust. A dunáninneni egyházkerület Kardos Gyula halálával megüresedett püspöki tisztére a választó egyházközségek most tartják püspökválasztó közgyűléseiket. A közgyűlésen létrejött szavazatokat ja­nuár 31-ig kell beküldeni. Az Evangélikus Hadiárvaház első kör­levelét most küldötte szét dr. Kékén András. Az Árvaházban 54 gyermek van, 30 fiú és 24 leány. Még akad néhány hely hadiárvák részére. Az ár­vák közül 34 budapesti, 20 vidéki. A leg­kisebb gyermek 3 és fél éves, a legidő­sebb 14 éves. Az Árvaház berendezése 65 személyre 32.800 pengőbe, az épületen végzett javítások pedig 3600 pengőbe kerültek. A gyermekek felruházására 6000 pengőt, élelmiszerek beszerzésére 10.000 pengőt fordítottak Az Árvaház fenntartására egyébként havi 4500 P szükséges, amiből ez idő szerint havi 3500 pengő van biztosítva. Bízunk abban, hogy a még hiányzó havi ezer pengőt felajánlásokból szintén biztosí­tani tudjuk. D. Kovács Sándor, a dunáninneni egy­házkerület elhúnyt püspökéről a Hit- tudományi Kar 1942. évi tanévnyitó ün­nepén dr. Sólyom Jenő egyetemi tanár által mondott emlékbeszéd most jelent meg különlenyomatban. Evangélikus leventéink. A levente­mozgalom vezetősége úgy rendelkezett, hogy a leventeifjúságnak az istentiszte­leteken való részvételét ugyanúgy kell ellenőrizni és számontartani, mint a leventeképző órákon való részvételt. Ez a rendelkezés összefügg a keresztyén egyházaknak a leventemunkába történt intenzív bekapcsolásával. A leventék minden héten igazolni tartoznak hogy templomukban istentiszteleten vettek részt. Az igazolványokat az illetékes lelkészi hivatalok adják ki s azok az istentisztelet végén vagy a templom elő­csarnokában vagy a sekrestyében vehe­tők át. Eljegyzés. Dr. Kutas István orvos, a dunaharaszti egyházközség felügyelője, eljegyezte. Klinghammer Emmát Békés­csabáról. 7

Next

/
Thumbnails
Contents