Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-29 / 5. szám
WCMClfí *4 Leventék Húsz év alatt a leventeintézmény hatalmas szervezetté nőtte ki magát. Szükség is volt erre a fejlődésre. Ezt csak most látjuk meg, amikor arra gondolunk, hogy azoknak a hős katonáknak, akik ebben az egész világot megbolygató háborúban olyan hősiesen állották meg helyüket, a legnagyobb része a leventekiképzés ideje alatt csiszolódott ki erős, jellemes, bátor, katonának való ifjúvá. A ieventeintézmeny lett a honvédelem iskolája. És aki ebben az iskolában megállotta a maga helyét, abból jó katona lesz és arra bizalommal és reménységgel tekint fel ennek a hazának minden tisztes polgára. Egyik napilapban ez állott: „Ez a szó: Levente, ma már ezt jelenti: magyar ifjúság.” Sokat hallottuk már a szállóigét: amilyen az ifjúság, olyan a jövő. Ha pedig a levente szó jelenti a magyar ifjúságot, akkor bizonnyal igaz az, hogy amilyen a levente, olyan a magyar jövő. Alig egy éve került bele ez a szó a lelkészi hivatalok munkanaplójába. A leventeintézmény munkájába most belekapcsolódott az egyház is. Nem mint felsőbbség, hanem mint munkás. Nem parancsolni akar, hanem szolgálni. Szolgálni a leventeintézményben Istennek és a hazának. Mert a haza határait védeni, a haza igazságáért harcolni és szeretteinket oltalmazni is Isten akarata szerint kell. Ez a munka, mit az eg 3'ház végez a leventék között, ma még elenyésző és talán nem sok eredménnyel kecsegtet. Ha számon vesszük azt, hogy egy-egy levente havonként csupán félórái valláserkölcsí oktatásban részesül és így egy esztendőben a lelkész egy- egy leventével mindössze négy és fél vagy legfeljebb öt órát tud foglalkozni, (természetesen az iskolai vallástanítás és istentisztelet rendes mértékén túl,) akkor talán az „érdemes-e” mérlegére helyezzük ezt a lelkészi munkát, de ha arra gondolunk, hogy pillanatok alatt a világ milyen nagy rombolást tud végezni egy-egy ifjúnak az életében, nagyon szükségesnek kell tartanunk még ezeket a félórácskákat is. Ne bocsátkozzunk hát ennek a munkának a kezdetén a kételkedésnek és a hasznosságnak a kérdéseibe, hanem gondoljunk arra, hogy a leventéknek lélekben való erősítésénél és erkölcsben, hitben való nevelésénél feltétlenül szükség van az egyház szolgálatára. Hogy érdemes volt-e megkezdeni és végezni ezt a munkát, lehetséges, hogy csak hosszú évek múltán fogják majd megállapítani. A munkának a szükségessége azonban kétségtelen! A leventeintézmény is meglátta ennek szükségességét. Ezért használja fel munkájának tökéletesítéséhez az egyház munkáját. Amikor megkezdtük a munkát, sok meglepetés ért bennünket. Ez nem csoda. Hiszen ennek a munkának a területe még nincsen kijelölve és módszere nincsen véglegesítve. Nem úgy kaptuk meg a leventéket, mint az isten- tiszteleti közönséget, vagy az iskolák diákságát. Volt úgy, hogy a Városliget csendes, elhagyatott padján tartottuk meg a vallás-erkölcsi oktatást. Megtörtént, hogy egyik emeletről a másikra kellett szaladgálni, míg végül találtunk egy üres termet. Hideg őszi estbe'najló délutánon találkoztunk a Nemzeti Sport- csarnok előtti szabad térségen, ahol a hideg szél miatt a bokrok tövében kelHotel King * David Beletörődik minden ember abba az érdekes látványba, amit faluhelyen is, de városokban még inkább tapasztal, amikor a gyógyszertárak cimtábláit olvassa. Nincs olyan a miílt században, vagy századunk első évtizedeiben alapított gyógyszertár, amelynek címlapján (nem merünk cégtáblát írni) valamilyen nagy orvos, gyógyító ember, szent alak, vagy egyházi nevezetesség ne szerepelne. A gyógyszerészek bizonyosan elfogadható magyarázatát tudják adni ennek a gyakorlatnak. Talán majdnem hasonló gyökérből táplálkozik az a szokás, amelyet szállodások is gyakorolnak, hogy a szállodák címlapján is valami híresség neve ékeskedik. Az osztrák császári háznak pl. erre a célra sohasem volt elegendő főhercege. Amikor egy jeruzsálemi szállodáról kell megemlékeznünk, amely a címünkben megadott feliratot viseli, nem tudjuk megmondani hogy a szálloda magántulajdon, vagy részvénytársaság, vagy egyházi szövetkezés tulajdona, csak annyit tudunk a messzeségből, hogy a Jézus családfája elején álló dicső király neve megörökíttetett egy szálloda cégtábláján is. Nekünk magyaroknak egy kissé szokatlan ez a majdnem címbitorlásnak nevezhető ügyes üzletieskedés. Jeruzsálemben bizonyosan olyan megszokott dolog ez, mint nekünk budapestieknek József főherceg szállodája. A múlt hónapban nagy sürgés-forgás volt a jeruzsálemi Dávid Király Szállodában. A panziósokat váratlanul eltávolítottak megszokott szobáikból s a vidékről felutazó embéreket más szállodák felé irányították. S mivel ebben a városban főként kíváncsi természetű emberek laknak, mindenki csodálkozó várakozással tekintett a lázas munka elé. Mi öreg s háborúban élő európaiak valamit szintén hallottunk erről a nagy tevékenységről, de a jeruzsálemi keresztyén és nem keresztyén csoportok érdekesen találgatták azt, hogy milyen is lesz majd egy jeruzsálemi találkozó, melynek résztvevői: Sztálin, Churchill és Roosevelt. A keresztes háborúk idején és a török világ diadalmaskodásai idején megfordultak abban a városban még nevezetesebb fejedelmek és pogány nagyságok is. II. Vilmos császár, aki sok és nagy elfoglaltsága mellett még archeológiái tanulmányokat is folytatott, dunai hajón utazott egyszer el ide Budapesten át s innen vitte magával egyik evangélikus püspökünket is, aki így a legelőkelőbb kiránduló társaságban járhatta végig Jeruzsálem dicsőséges emlékekkel gazdag utcáit. Miután ma a népvándorlás korát éljük, nem váratlan és szokatlan esemény az, hogy Jeruzsálem ilyen nagy vendégeket kapott volna, mint akiket oda valóban vártak. Az elmúlt év karácsonyán pl. a betlehemi mezőkön és magában Názárethben is angol katonák táboroztak s a megbízható hírek szerint katonai lelkészek vezetésével és irányításával olyan karácsony-éjszakát rendeztek itt, amelyek modern köntösben akarták megismételni Krisztus születésének kedves jeleneteit. Angol katonák voltak egyszemélyben az angyalok kórusa és a pásztorok kara is. Evangéliumot is olvastak s a karácsonyi evangélium minden táborozó katonának kitörölhetetlen élménye lett. Bizonyosan szép volt. Erről az esetről sok szép levél ment Angliába és Amerikába is. S ahogy angol papok igehirdetésükben még arról is mernek beszélni, hogy ne akarjon a hadvezetőség inváziót csinálni Európával szemben, mert ez rengeteg angol vérbe fog kerülni, úgy bizonyosan ezek a levelek is bő anyagot adtak arra, hogy beszéljenek az angolnyelvü gyülekezeteknek a betlehemi angol karácsonyestről. A szállodában azonban egészen más eseményre készültek. Amikor Churchill megindult a London via Teherán útvonalon s amikor Roosevelt a Newyork via Kairó útszakasszal történelemjelző mérföldkövekkel építgeti az Egyesült Államok nagy politikai elgondolásait, ők ketten is, de főképen vezérkari társaik szívesen akarták azt a látszatot kelteni a Kelet és Európa embereiben, hogy a világot rendező nagy konferencia színhelye Jeruzsálem lesz. Érdekesen nyilatkozott erről a tervről Churchill leánya. Érdekesen vallja be azt, hogy részükről ez politikai manőver volt és ezzel a híradással félre akarták vezetni az újságírókat és az érdeklődőket, egyszóval Jeruzsálemet használták fel bújtatott terveik és megtévesztő propagandájuk alapjául. Valószínű, hogy erről a cselekedetről Ameriká-
