Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-10-21 / 42. szám

EMTOSmT

nem ölhetett kezekkel, tehetetlenül várjuk. Nem hagyjuk feladatainkat végezetlenül, csak azért, mert az Ür népe vagyunk, s Tőle várjuk segítségünket. Ellenkezőleg. Az Űrtől való szabadítás várása minden kötelességünk teljesítésére kötelez bennünket'. „Az Úr keze nem támogatja azt a népet, mely el akar pusztulni.” De nem is érdemes az a nép szabadításra, mely ' kötelességei irányában nemtörődömseggel tekint. — Az Ür népének egyes tagjai is kinyitják szívüket az Úr előtt és Ötőle várják nemcsak népük, de saját maguk megszabadítását is. És ahogy Isten megszabadítja népét, ugyanúgy megszabadítja az egyes embert is, ki elfogadja Tőle a szabadítást. A különbség csupán az, hogy a népet egy történelmi időre szabadítja meg az Ür, míg az egyest örök időkre. Mikor a veszedelem fenyegető nagyságára tekintünk, jó emlékezni arra is, hogy az Ür megszabadítja népét. Az Ö népeként élve megszabadulunk még a halálon keresztül is, mert Ö az, aki ösz- szetöri ellenségeink fogait. Nem engedi, hogy szégyenbe jussanak azok, kik Öt várják. Molnár Rudolf.

uT<i*-i/v-^ny \t *v*n*iiy‘

KÖNYVISMERTETÉS

Pap Béla:

Ige és ember.

Karcag, 1944.

Pap Béla, a Magyar Üt alapító-szerkesztője könyvét érdeklődéssel vették kezűidbe mindazok, akik annak a fiatat református munkaközösségnek szolgálatát ügyelték, akik az ő szellemi irányítása és lelki hatása alatt álltak. A Magyar Üt korszakot jelent a református sajtók történetében és határa nem csak a protestáns ifjúságra és egyházakra, de széles körben az egész magyar közgondolkozásra is kiterjedt. Pap Béla most rövid előadásait, tanulmányait és prédikációit adja közre. Jellegzetesen okos ember, aki a legnehezebb kérdésekben, szerteágazó vélemények között sem téved el. Olyan vitákban, mint ami Szabó Dezső körül folyt £ református egyházban, vagy Makai Sándor szolgálatának, Ravasz László egyházi és magyar szerepének értékelésében, a segédlelkész kérdésben biztosan ragadja meg a lényeget, igazságot oszt jobbra is balra is, s egy rutinos közíró biztonságával tereli a helyes vágányra véleményeinket. Pap Béla igazi közíró, a legjobb újságírói és tudós erényeket egyesítve. Tud nagyon könnyű lenni, de nem lesz felü- < ív. v': Tágos, egyszerű stílusa van, s ugyanakkor emelkedett, meghatóan, szuggesztíven lírai. Ért a dolgok szatirikus kiélezéséhez is. Ahogy pl. a katolicizmus szociális programmját bírálja, s ahogy feltárva, annak minden igazságát, achilles-sarkán támadja meg, elsőrangú vitatkozónak bizonyul. Különösen figyelemreméltóak az „Ébred az egyház”, „Szabó Dezső és a magyar kálvinizmus”, „Segédlelkészkér- dés”, s ai „Katolicizmus szociális programmja” c. tanulmányok. Lelki- pásztori szolgálatának műhelyébe mélyen belevilágít a „Búcsú Váctól” c. tanulmánya. Pap Béla nagyszerűen ért ahhoz, hogy egészen szűk körben égő

6

„Imádkozzunk, mint egy család“

(Részletek egy készülő imakönyvből.)

A III. zsoltár.

(Bizalom Istenben minden ellenséggel szemben.)

Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak a reámtámadók!

Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség

Istennél.

De Te, óh Uram! Pajzsom vagy nékem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja az én fejemet.

Felszóval kiálték az Űrhoz, és Ö meghallgata engemet, az Ő szentsége hegyéről.

Én lefekszem és elalszom; felébred, mert az Űr támogat engem.

Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem.

Kelj fel Uram, tarts meg engem, Istenem, mert Te verted arcul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.

Az Űré a szabadítás; legyen a Te népeden a Te áldásod.

*

Mikor imádkozni akarsz, csak járulj Isten elé szent merészséggel — feltéve, ha magadat bűnösnek elismered — s szólj hozzá így: Uram. Istenem, mennyei Atyám, ezt és ezt kérem s akarom, hogy ne tagadd meg, hanem legyen igen és ámen. Nem minthogyha jogom volna hozzá, vagy érdemes volnék rá. Jól tudom s bevallom, hogy nem érdemiem, sőt a pokol tüzét s örök haragodat érdemeltem ki sok nagy bűnömmel. Én csak Neked engedelmeskedem, aki azt parancsolod, hogy szerelmes Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében imádkozzam. Nem az én igazságomra,' hanem a Te végtelen jóságodra támaszkodva járulok Eléd s imádkozom így. (Luther Márton)

Az imádság a legkedvesebb áldozat Isten előtt. Akarva akarja, hogy nyomorúságodat elébe tedd, ne pedig saját nyakadban cipeld s magadat gyötörd vele, mert ezzel egy bajból kettőt, tizet, sőt százat

csinálsz.

(Luther Márton.)

Atyámfiái, imádkozzatok szívvel, szájjal otthon is, templomban is, mert az imádság tartja a világot..Különben ugyan rosszul állna.

(Luther Márton.)

Imádság a hazáért.

Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket! Megrendítetted az országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult (Zsolt. 60:3—4).

Népek nagy Istene! Kibeszélhetetlenül boldog érzés tölti el szívemet, amikor arra gondolok, hogy magyarnak teremtettél. Köszönöm, hogy ezen a szép földön ringattad bölcsőmet, adod meg mindennapi kenyeremet, időt az életre s egykor boldog nyugvóhelyet. Áldalak magyar fajtámért, őseimért, nagy királyokért és reformátorokért; áldalak a magyar múltért, ezredéves utunkon bölcs atyai vezetésedért, hosszútűrő irgalmadért. Köszönöm a magyar nyelv- és sorsközösséget. Óh, a mi nyelvünkön szebben zeng az imádság, a mi sorsunkat örökre idekötötted, jó Atyánk. Nem engedsz nyugtot kivándoroltaknak idegen földön, szívüket mindig visszahozod a hazavágyódás és a hazaszálló könyörgések szárnyain. Áldalak népem sok szeretetéért és próbatételeiért. Még a mai idők nyomorúságaiért is„ megrettenve, könnyek hullásánál is áldom dorgáló kezedet. Te tudod, mi a célod velem és nemzetemmel. Ne ítélj meg azonban és ne vedd zokon azt tőlünk, ha félve-félünk a közeli napoktól és a jövendőtől. Most mintha eddig soha nem látott nyomorúság és szenvedés szakadna ránk. Megrendült az ország, sír a kifosztott, kiüldözött falvak népe? istentelen ellenség lepte el földünket és öli drága véreinket. Kérlek, jóságos