Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-10-07 / 40. szám

ségében, melyet a nevelő-oktató középiskola tűzött maga elé. Ez az emberideál szerzett tudáskincsének alkotó tevékenységében veszi nagy hasznát. Nem felejti, hogy azt Istentől kapta, hogy a haza adta megszerzéséhez a lehetőséget, hogy embertársait kell vele szolgálnia, s hogy büszke öntudattal nézhet — a maga értékének tudatában — az előtte kitáruló világ felé, mindenkor szorgalmasán művelve annak szellemét és ezt magában hordó kultúráját. Az út befejeződött

Küzdelmes világ bajnokairól beszéltünk, kikkel az Isten áldott meg bennünket, kikben Istennek célját segítettük a megvalósulás felé a közbeeső úton. Aggodalomra van szükség a kezdet, a folytatás, a vég minden pillanatában, de fáradságos munkánknak, odaadó szeretetünknek és megbecsülésünknek megjön várva-várt eredménye az aggódó szülő vigasztalására s a nevelő végtelenül nagy örömére. Diadalmas pályák, törhetetlen emberideálok, Istenésszel megáldott magyar lelkek természettől fogant tisztaságban és egészségben, végtelenül nagy alázattal, önmaguk feláldozásával szolgálják igazán létünk kettősségének minden alkotó tényezőjét, életmegnyilvánulását az Isten, a haza, a nemzet, a társadalom, a kultúra javára. Érezze át minden szülő és nevelő Istentől rendelt hivatásának magaslatát, s építsen „diadalmas pályákat. Rágyánszki Pál.

HÍREK

A dunántúli egyházkerület elnöksége az illetékesek véleményének meghallgatása után elhatározta, hogy a mai nehéz időben nem kísérli meg az egyházkerületi közgyűlés összehívását, Egybehívja azonban az egyházkerületi presbitériumot s annak tanácskozása alá bocsátja a közgyűlés egész anyagát. A gyűlés október közepetáján Sopronban lesz.

Tanévnyitó a Hittudományi Karon.

A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kara október 1-én tartotta évnyitóját ünnepélyes közgyűlés keretében. D. u. 5 órakor istentisztelet volt a helybeli templomban,, melyen a szent szolgálatot D. Dr. Pröhle Károly egyetemi ny. rendes tanár, felsőházi tag végezte. Az egyetemi közgyűlésen az egyetem rektora mondott megnyitó beszédet, Dr. Sólyom Jenő prodékán beszámolt az elmúlt tanévről, Dr. Kiss Jenő e. i. dékán „Kiben hiszek?” címen tartott székfoglalót. Majd az új hallgatók beiktatása következett.

A hazáért. Pósfay László hadnagy, akiit a kormányzó úr, mint rangelső akadémikust augusztus 20-án avatott hadnaggyá, szept. 15-én, 20 éves koráBftNCMMELEr

6

erejüket megvető, bátortalan, szelíd embertípusra, most amikor talpig- férfiak kellenek a gátra, nincs szükség.

Persze ezek a hamis vádak kivétel nélkül mind izmos tudatlanságból, sötét fejekből és még sötétebb szívekből származnak. Kívülállók dajkameséje, akiknek soha semmi közük nem volt Krisztushoz és ahhoz, amit a keresztyénség jelent. De mi, akik Jézust Urunknak és Megváltónknak valljuk, tudjuk és bizonyságot teszünk róla, hogy Krisztusnál nincs nagyobb erőforrás ezen a földön. Valljuk, hogy ezen a világon még nem volt olyan eszme, politikai rendszer, vagy bármiféle „izmus”, amelyben annyi erő, férfiasság, keménység és aktivitás lett volna, mint a keres'ztyénségben. És állítjuk, hogy éppen a keresztyénség termelte ki a legszívósabb, legkeményebb és legaktivebb egyéneket.

1. Maga Jézus is a férfiasság és bátorság megtestesítője volt. Teljesen hamis, egyoldalú és főleg nem biblikus az a felfogás, amely Jézust csak mint Jó Pásztort látja, aki mindent megbocsát és mindent „elsímogat”. Bátor dolog Jézust így elnőiesíteni, annál is inkább, mert ennek a természetes következménye az egész keresztyén élet elnőiesí- tése szokott lenm. A Jó Pásztor mellett meg kell látnunk a bűnt keményen büntető, Ítélkező Jézust is, aki férfias keménységgel és szent bátorsággal veszi kezébe a korbácsot a jeruzsálemi templomban és döntögeti fel a pénzváltók és galambárúsok asztalait és székeit. (Mt. 21, 12.) Ugyanaz a Jézus, aki vállára veszi a megtalált bárányt, fejszét is tart a kezében és „minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik”. (Mt. 3, 10.) Mennyi férfiasság, erő és keménység van abban, ahogyan Jézus a keresztfán viselkedik. A keresztfa alatt zokogó anyjától nem érzelgős, szentimentális szavakkal búcsúzik, hanem Jánosra tekintve így szól: „Asszony, imhol a te fiad”. Amellett Jézus az aktivitás megtestesülése volt. Állandóan prédikált, gyógyított, vígasztalt. És amikor azt hinnénk, hogy egészen passzív volt: a szenvedések elviselésénél, akkor volt a legaktivebb. Ekkor szenvedések elviselésére csak a legaktivebb ember képes.

2. Csak természetes, hogy a keresztyénség, amely az egyetlen fundámentumon, Krisztuson nyugszik, belőle él, táplálkozik, nem lehet az „erőtelenség és gyávaság” és passzivitás vallása. Jézus maga mondotta: „nem azért jöttem, hogy békességet bocsássák a földre, hanem hogy fegyvert” (Mt. 10, 34.) és ezáltal meghirdette a „.világ fejedelme ellen való harcot. A tanítványok élethivatása sem lehet más, mint harcolni az ezerarcú bűnnel. Ha a keresztyén ember nem harcol, akkor arról tesz bizonyságot, hogy már valójában nem keresztyén. Hiszen a keresztyén ember életét csak a szüntelen és állandó harc biztosíthatja. Ez a küzdelem igen sok aktivitást, keménységet és erőt követel, hiszen az sokszor a szószoros értelmében gyilkos kézitusává és késhegvremenő küzdelemmé válik. Ebben a viaskodásban csak a végsőkig elszánt, szívós és bátor keresztyén ember állhat meg. Pál apostol mondja, hegy úgy kell küzdenünk, mint „a Jézus Krisztus jó vitézeinek”. (II. Tim. 2, 4.) Ő maga írja magáról: „Én azért úgy viaskodom (úgy veszek részt az ökölvívásban = pükteuo) mint aki nem levegőt vagdos”. (I. Kor. 9, 26.) Ügy is mondhatnánk e szerint, hogy az igazán keresztyén ember állandóan ringben áll, ahol folytonosan ökölharcot vív a bűnnel. És jaj annak, aki gyenge, gyáva és puhány. Aki nem „harcolja meg a hitnek szép harcát” (I. Tim. 6, 12.) menthetetlenül elbukik. Luther mondja: „A keresztyén ember szüntelen harcban áll. Viaskodik benne a halál és élet, bűn és kegyesség, jó és rossz lelkiismeret, öröm és nyomorúság, reménység és rettegés, hit és hitetlenség”. A harcoló keresztyénség csak olyan magyarokat termelhet ki — ha azok igazán keresztyének — akik az élet minden területén férfiasán, szívósan, halálraszántan megállnak, akikben nincs a bűnnel szemben megalkuvás és kiegyezés, bármilyen területen és bármilyen formában is (pl. az Isten által nekünk adott drága magyar föld elorzásában, mint ,,A kastély árnyékában”) jelentkezik is az.

3. A keresztyénség az erő vallása, mert benne magának az Istennek ereje nyilatkozik meg. Erőforrása az evangéliumban önmagát adó Teremtő, Megváltó és Megszentelő Isten. „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, az Istennek ereje.” (I. Kor. 1, 18.) A keresztvénségben, közelebbről az egyházban dolgozó isteni erő, dynamis, pedig hatalma-