Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-09-16 / 38. szám
Csak hit kell hozzá Azt mondják: „Hol volt a keresztyénség, mikor meg kellett volna akadályozni ezt a világszerencsétlenséget? Fogjanak össze a papok, gyűljenek össze a püspökök, vegye elő minden hatalmát az egyház és engedelmeskedjenek neki mindenek, hogy minden rendbe- jőjjön és mi tovább élhessünk egy régi világ megmentett és megmaradt keretei között“. Mikor Jézushoz egy gonosz- lélektől gyötört beteg fiút hoztak, azt kérdezte: „Mennyi ideje van ez a betegség rajta?“ És ha tőlünk azt kérdezi valaki: mennyi ideje van ilyen gonosz állapotban ez a világ? — mi is azt feleljük: „Gyermeksége óta . . .“ Rosszul, betegen növekedett keresztyén- ségben élünk. A keresztyénség igenis végét tudná vetni a háborúnak és meg tudna akadályozni kegyetlen és borzalmas békefeltételeket, világrészek könyörtelen átalakítását, népek elhurcolását, belső forradalmakat, ha valóban élettel és erővel teljes keresztyénség volna. De idegen erők, idegen szellemek uralkodnak rajta. A keresztyén Európa jogrendszere a római jogon, műveltsége a görög-latin klasszikus műveltségen nyugszik, erkölcsi felfogását megrontotta az ó-szövet- ség szelleme, amelyet elegendőnek fogadott el a sokkal-sokj kai többet kívánó evangéliumi | szellem helyett — élvezetei megszerzése és kielégítése út- ! jaiban teljesen pogány, megélhetése összes kérdéseiben pedig ugyanolyan mohó és telhetetlen önzés uralkodik rajta, mint a primitív ősidők emberein. A keresztyénség tudna sok millió keresztyén ember nevében szólni és cselekedni, ha az a sok millió ember valóban keresztyén volna, krisztusi volna és látszanék rajta kívül-beliil az Isten-gyermekség szelíd fé- i nyessége. Azért nincs foga- i natja a keresztyénség szavának, mert nem ilyen emberek állanak mögötte, hanem olyanok, akik úgy akarják a keresztyénség hasznát, hogy azt nélkülük, í de nekik szerezzék meg az egy- , házak és eszükbe nem jut, hogy I nekik kellene önmaguk minden erejét, áldozatát egyesíteni a jó célok érdekében az Isten gyermekeinek közösségében: Krisztus egyházaiban. Mindezt a hit hiányaira kell | visszavezetni. „Öh, hitetlen nemzetség, meddig szenvedlek még?“ — kiált fel Jézus és mintha ezt a kiáltását most újra hallanánk. Ha legalább annyit tudnánk mondani: Légy segítségül az én hitetlenségemnek, — Krisztus már cselekszik, gyógyít, szabadít. Persze azért ennek meg van a maga törvénye. A világgal is annak kell történnie, ami ezzel a beteg fiúval történt. Olyanná kell lennie előbb, mint a megholt. Szinte meg kellene halnia előbb, talán ilyen szörnyű fájdalmak között, melyek most e világot szaggatják. Talán szinte a halálraválással volna egyenlő az elszakadása minden bűnétől. De nincsen más útja az újjászületésnek. Milyen sötét a láthatár . . . Országok határai olvadoznak, fővárosok romokba hullanak, az egész korszak minden eszményével és hazugságával ösz- szeroskad: nem nézheted sem kívülről, sem messziről. Már összetörnek a lakásod ablakai, beszáll a messzi tüzek pernyéje szobádba, hallod a menekülők rémbeszédeit. Hát még mindig csak másoknak legyen dolguk, tennivalójuk, segítségnyújtásuk, áldozatvállalásuk és imádságuk? Ha katona vagy, állj az ellenség elé — ha polgár vagy, keress munkát — ha keresztyén vagy, kiáltsd hangosan a világba: Lehet csodákat tenni, csak hit kell hozzá! Meg lehet menekülni, csak dolgozni kell érte . . . Azért a keresztyénség számonkérését önmagán kezdje mindenki. És aki nem tud hitet és erőt, imádságot és munkát adni, az ne építsen a mások csodájára ... K T 1
