Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-09-09 / 37. szám

MMGClMJiREÍ

református, ill. evangélikus gimnáziumok Rendtartásához kell igazodnia. „Ez a tény — mint az Évkönyv megállapítja — új terheket ró az igazgatóra és a tanári kar magatartását, eljárását nem kívánatos bizonytalanságba sodorja.” Ezt az állami felügyelő hivatalosan is megállapította. Kívánatos volna a kétféle Rendtartást összeegyez-, tetni, hogy az iskola vezetésében az egységes irány, fejlődésében az állandóság a lehetőséghez képest biztosít- tassék.

A tanulók létszáma 338 volt. Ebből evangélikus 43 (12°/o), református 118 (34°/o).

*

A rozsnyói evangélikus polgári /illés leányiskola évkönyve áz 1943—44. tanévről. Szerkesztett©: Gérecz István igazgató.

ísköláfenhtartó a rozsnyói evangélikus egyházközség. Közel félévszázadös múltja van. 1895-ben lett nyilvános polgári leányiskola á"z 1886-ban alapított evahgéliküs felső leányiskolából. A csehek zaklatása miatt egy időre bezárták, de azután újraéledt. E tanévben az intézet nyolc osztálya közül csak a III. fe. Vólt koedukált, a többi tiszta leány- és fiúosztályra tagozódott. — A vallásos nevelés komolyságára és alaposságára nézve jellemző, hogy minden alkalommal a napi tanítást biblia- olvasás és ma^árázat előzte meg. A Luther-Szovétseg hetenként gyűléseket tartott. Érdekes, hogy az iskola tanú- lóinak túlnyomó része, több, mint 5Öft/o-a vonattal jár be Rozsnyó környékének falVaiból. A tanítási idő beosztásánál nagy figyelemmel voltak erre a körülményre. Bevezették az iskolai önkormányzatot. Jó maga viseletű és általában a tisztségekre érdemes tanulókat állították az önkormányzat élére. Az önkormányzat bevezetésével megoszlott a felügyelő és rendfenntartó munka tanárok és tanulók között. Az Évkönyv nagyrészt statisztikai adatokat tartalmaz.

A tanulók létszáma 445 volt. Ebből evangélikus 135 (3G°I»).

*

A rozsnyói evangélikus kereskedelmi középiskola ötödik évkönyve az 1943— 44. tanévről. Szerkesztette: dr. Kárpáti Ede igazgató.

Iskolafenntartó a rozsnyói evangélikus egyházközség. A kereskedelmi középiskola közvetlen elődje evangélikus főgimnázium volt. Ezt azonban a csehek megszüntették. A felszabadulás után 1939-ben létesítette az egyház- község ezt az intézményt. — Elmúlt évi életéről néhány jellemző adat: A tanítás megkezdése előtt (szept. és okt.) már foglalkoztak a tanulók a tananyaggal. Hetenként egyszer bejártak s a tanárok a tanulást ellenőrizték. A vallásos nevelés elmélyült. Egyhetes evangélizációt tartottak, állandó bibliaórák voltak s az ifjúság szorosan belekapcsolódott a gyülekezeti életbe. Az ifjúsági egyesületek körében a Mikszáth Kálmán-önképzőkör fejtett ki különösen komoly tevékenységet. Átölelte a legfontosabb magyarságismereti problémákat. A régi és modern irodalom, a magyar nyelv időszerű kérdései, a népi zene, a keletközépeurópa, a népszaporodás, az asszimiláció, a szociálizmus, a magyar agrár és ipari termelés, a

6

ugyanis figyelmen kívül hagyják és egyszerűen félretdlják a vallás igazi léiiyégét, melyben mindig az isteni a döritö tényező; äz emberi pedig mindig csak másodrendű szerepét játszik. Á vallás ugyanis sohasem úgy jön létre, hogy ilyen vagy olyan fájhoz tartozó emberek bizonyos szempontok és érdekek szemelőtt tartásával a saját szájukízének legjobban megfelelő vallást összetákolnak, hanem mindig úgy, hogy az Isten szól, kinyilatkoztatja magát, közli akaratát. Vallásról csak ott lehet egyáltalán beszélni, ahol ez az isteni elem a döntő. A „faji vallásnál“ pedig mindig az emberi a fontos, az isteni rovására. Éppen ezért faji vallásról beszélni a legnagyobb paradoxon. Mert amit mi „magyari vallásnak“, vagy ,,magyari keresztvénség“- nek nevezünk, az lehet emberi értelem és érzelem remek terméke, kiváló tanrendszer, pompás filozófia, de semmiképpen nem vallás. Már itt kezdődik a hibá.

De némcsák születési hibában szenved a „magyari keresztyén^ ség“, hanem állagbeli hibábah is, figyelmen kívül hagyva a vallás igazi fogalmát. Ä vallás lényégé ugyams az, hogy áz ember viszortvül az Istenhez, különös rtyomatékkal hangsúlyoznunk keil mindert egyes szót: 1. „ember“, 2. „az istenhez“, 3. „viszonyul“.

1. „Az ember“ szó Ugyanis a vallás lényegének meghatározásánál azt jelöli, hogy az ember mint olyan, mint ember viszonyul az Istenhez. Fajra való tekintet nélkül. Á vállás soha sem égy faj dolga vagy ügye, hanem mindig az emberé. A vallásos viszony felette áll minden fajiságnak. A vallásban az embernek nem a fehérbőrű, mongol vagy néger fajtához való tartozása a fontos itt, hanem az ember-volta. Nem az lényeg, hogy rövidfejű keletbalti, alpesi, dinári fajtához tär= tozik-e vagy esetleg a hosszúféjü északi, fáli, földközi fajtához, hanem az a lényeg, hogy ember. Nem számítanak sem rasszok, sem vércsoportok, egyedül az emberség. Éppen ezért’ bármennyire drága és felbecsülhetetlen kincs is számunkra magyarságunk és bármennyire tudjuk azt, hogy nem véletlenül vagyunk magyarok, hanem az Isten teremtett bennünket annak, mégis tudnunk kell azt, hogv amikor az Tsten elé állunk, akkor nem a magyar voltunk a döntő, hanem ember voltunk. Magyar voltunkból kifolyólag semmi különlegesebb vagy mél- tányosabb elbánást rtem igényelhetünk. Már csak ezért is értelmetlen dolog „magvári keresztyénségről“ beszélni.

Lényeges dolog azután az is, hogy amikor vallásról beszélünk, akkor minden más félretolásával és kikapcsolásával egyedül az Istenhez való viszonyunkról lehet szó. A „vallás“ szóval kizárólag az Istenhez való viszonyunkat jelölhetjük meg. Minden máshoz: fajhoá, néphez, nemzethez való viszonyunkat nem a „vallás“ szóval jelöljük és ezek az értékek a vallás keretén belül csak az Istenhez való alapviszonyunk függvényeképpen jöhetnek számításba. Ebből világosan következik, hogy amikor „magyari keresztyénségről“ beszélünk és ezáltal a magyar fait ültetjük az Isten trónjára, vagv legalább is csak annyiban ismerjük el az Isten hatalmát, mennyiben a magyar faion keresztül megbizonyítja magát, akkor egyszerűen nem is lehet vallásról beszélni. Különösképpen nem keresztyénségről. Mindez röviden azt jelenti, hogy ahol a faji vallás van, ott tulajdonképpen már nincs is vallás. c~ak látszat, szép maszk az, amit vallásnak neveznek. Csak ott lehet vallásról szó, ahol az Isten ül a trónon és nem a faj.

De talán még az eddig elmondottaknál is fontosabb az, hogy a vallásban az ember viszonyul az Istenhez. Úgyis mondhatnám, hogy a vallásban az ember köteles alkalmazkodni az Istenhez. Nem pedig fordítva. Ez pedig abból az alapvető igazságból következik, hogy Isten a Teremtő, az ember pedig személyestül és fajostul együtt teremt- ménv. Magától értetődő, hogy a teremtmény egvedestül és fajostul füeí? a Teremtőjétől. Az ember függő, alárendeltségi viszonvban van az Istennel szemben. De nemcsak az ember, mint ember, hanem a fai, a nép és nemzet is, egyenként és összesen. Isten a szuverén Úr, Aki parancsol, rendelkezik, az ember pedig, bármilven faihoz tartozik, meg kell, hogy hajoljon Isten akarata előtt. Nem úgy áll a dolog, hogv egyed, faj, nép rendel valamit az Istennél, mire Isten kötelességének tartia a rendelést kielégíteni, hanem úgy, hogy az Isten meeparancsolia az Ö akaratának végrehajtását, melynek kigondolásánál, sem egyén, sem fai nem lehet Néki tanácsosa. Egyének és fajok alázatos könyörgésben Isten elé tárhatják, kéréseiket, de Isten-