Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-09-09 / 37. szám

EftNCClIKUSELET

Szóvatesszük

... hogy újabban — végre — igen éles hangú támadások hangzanak el az ú. n. „aranyifjak” ellen Ezek a támadások bizony már régen jogosak és méltányosak voltak, tekintettel arra, hogy ezek az urak — hasonló női partnereikkel — állandó megbotránkoztatá- sok előidézői voltak. Nem csak azzal, hogy folyton újabb és újabb divatkreációkban jelentek meg a háború ötödik esztendejében, hanem azzal is, hogy ezekkel divatot igyekeztek csinálni. Sok elkeseredésnek, sok elégedetlenségnek vetették el ezzel csíráját azok szívében, akik minderre nem voltak képesek. Mert nem mindenkinek jutott úgy és annyi, mint ezeknek, akik különböző gyanús vagy különös üzleteikkel keresték tömegével a pénzt. A tisztességesen dolgozó, minden erejét megfeszítő társadalom most ki kell, hogy vesse őket magából, munkára kell hogy kényszerítse, hogy ne vezesse rossz útra fiait és leányait és ne ked- veltesse meg velük a könnyű, csillogó életet a mindennap komoly helytállása helyett.

... sokan félreértik az egyházak ú. n. puritán felfogását, éppen a fentebb említett öltözködés és élet terén.-Az egyházak sohasem tanították, hogy aki keresztyén, öltözzék zsákruhába és csak kenyéren és vízen éljen. De mindig élesen tiltakoztak az ellen, hogy valaki is élete legfőbb céljává tegye a külső testi élet dolgait. Éppen a divatőrület mutatja meg, hogy aki ezeket helyezte élete középpontjába, annak élete tönkre kell, hogy menjen az elégedetlenség miatt, tekintve, hogy soha sem tudhat lépést tartani az állandó újításokkal. A józan ízlés és mértéktartás, főleg a háborúban, ez volt az egyházak tanítása külsőségek terén, ugyanakkor, amikor a főhangsúlyt mindig a lélek dolgaira vetette.

... hogy az új kormány is élesen szembeszállott a luxuscikkek és a luxus élet dolgaival. Az értékes munkaerőt nem szabad elpazarolni ilyen, egyáltalán nem fontos cikkek előállítására. Hiszen rengeteg üzemben és hivatalban tornyosulnak az elintézetlen ügyek ugyanakkor, amikor ezekkel egészen jól el tudnának bánni a felesleges cikkek előállításával foglalkozó üzemek munkásai és tisztviselői. Senki se sajnálja tehát, hogy megszűnnek és eltűnnek. Remélhetőleg velük együtt tűnnek a léha aranyifjak is, akik eddig fertőzték a közvéleményt magatartásukkal. Azt a közvéleményt, amely eddig csak a zsidókat szidta e kilengések miatt, most pedig kénytelen volt belátni, hogy saját fiai és leányai is átvették azoktól mindezt. Ez is mutatja, hogy az egész közszellemnek kell megváltoznia és újjászületnie és nem elég a zsidóság kikapcsolása. Ebben az újjászületésben össze kell fognia minden jó magyarnak és együtt dolgoznia a jobb jövő és az egészséges magyarság érdekében.

vkm.

Adomány. Várpalota község elöljárósága 1000 pengőt adományozott a soproni Evangélikus Líceumi Diákotthonnak. A nemes cselekedet a község elöljáróságának a nevelésügy iránt tanúsított buzgóságáról beszél.

1

Rómára abszolút bizalommal és mégis azzal a resignációval fejezte be reménykedését: a háborús Kelet a pápa nélkül is tudna igazán megegyezni.

Miután azonban a most folyó nagy küzdelemben egy olyan új euró-ázsiai világhatalom döntéseivel és kívánságaival áll szemben a Vatikán, amely eddig görögkeleti hovatartozandósága miatt, most pedig lelki okok miatt nem akar Rómának térdet hajtani, megnehezedett a pápa minden békeakciója.

A mostani pápának is megbízható adatok állanak rendelkezésre, amelyeknek hatása alatt nem lehetnek kételyeink az euró-ázsiai világhatalom jövendő politikai akciói tekintetében. Az Önálló szervezettől, vagy az alája rendelt egyháziaktól származó közléseket most igyekeztek megpótolni és megtetézni mindazok a diplomaták, akik a vatikáni udvarba olyan könnyen el tudnak jutni napjainkban. Érdekes az, hogy Hitler és Mussolini, vagy Churchill és Roosevelt beszélgetéseinek legbizalmasabb anyagából is mindig kiszivárgott egy-egv sorsdöntő momentum, amelyet az újságírók kézhez vehettek, kiértékelhettek és nagy cikkekben a szükségnek megfelelően ügyesen aprópénzre váltották föl, a pápával való megbeszélések anyaga azonban a Vatikánon keresztül aligha kerül nyilvánosságra. A Vatikán diplomáciája a szó klasszikus értelmezésében diplomácia s ezért az oda nem tartozók számára egészen elzárt valami.

Éppen ezért fölösleges minden kíváncsiskodás, vagy a jól érte- sültség megjátszása, a pápának a nagy politikusokkal folytatott megbeszéléseivel kapcsolatban.

Az amerikai egyházi és világi újságírók tipikusan titkot tartani nem tudó emberek és vélt felfedezéseiket nagy cikkekbe összefoglalva nyújtják közönségüknek, annak a közönségnek, amely sokkal jobban hisz az újság sorainak, mint az európai ember. Például egy európai ifjúsági külügyi szemináriumban a legjobban értesült külpoli- tikusok és külpolitikával foglalkozó újságírók is a tartózkodó szerénység folytán nehezen író és még nehezebben beszélő emberek. Ilyen tartózkodó magatartást az amerikai újságíróknál a múltban és a jelenben nem igen lehetett tapasztalni. A diplomatákkal tárgyaló pápa nemcsak olasz, hanem egyben európai ember is. Ö nálunknál jobban tudja azt, hogy ragasztottak-e kommunista plakátokat a Vatikán falaira, vagv sem és bizonyára első kézből értesült arról, hogy körmeneti ájtatos híveket inzultáltak-e kommunista tömegek, vagv sem. Bizonyosan szorongó szívvel gondolt arra, hogy mi lesz a kisebb Európa igen derék országocskáival? Mintha hallanók is szinte a hangiát, hogy Orlemanskynak milyen szépen megvilágította a lengvel katolicizmus megmaradásának a szükségességét és Attleevel bizonvosan próbálta megértetni, hogv vannak neki magyar katolikus báránvkái is, akiknek papjait nemcsak a tarkólövéstől akarja megkímélni, hanem a háború után úira ébredő katolicizmusnak lángoló lelkű papiaivá szeretné átformálni. Sőt a orotestáns Churchillnek és Taylornak is bizonyosan meg merte mondani, hogy nem éreznek egvütt a román,

! a bolgár, a finn, a szlovák és magyar protestáns keresztvének veszedelmesnek számítható sorsával.

A pápa bátor különvéleményei lehettek azok a hallgatásba temetett nagy intermezzók, amikor a diplomata köhécselés és izgés-mozgás sem használt semmit a szomorú igazság mellett.

A háborút fegvverzaiial kezdték el és nem a legutolsó bombák kioldásával és tölténvek kilövésével fogják befelezni. Talán nem is azok fognak tárgyalni a béke asztalánál, akik a háborút megindították, de valamilyen formában a fegvvernvugvás állapotához kell elvezetni az embereket, mert nemcsak háborúban él az emberiség, hanem békében is. Egvházi ember mindig erőteljesén könvörög a békéért és lelkeket vezérlő felelős egvházi főfunkcionárius minden más keresztvén embert megelőzően, ahánvszor csak alkalma van mindig a béke érdekében beszél és mindig megbékélésre hívja fel a vele tárgyaló feleket.

Az utolsó mondatnak nem az első felén, hanem a második felén van a hangsúlv. Ezeket a személves beszélgetéseket egv nrotestáns lelkioásztor egészen bizonvosan úgv és arra használná fel. hocrv a vpip szemben álló lelkeket a megbékélés szükségessége tekintetében hatásosan meggyőzze. S ha a pápa napjainkban nem rémítheti meg