Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-08-26 / 35. szám
BftmuSCLET Mindennapi áhítat Már többízben szóvátettük úgy a keresztyén egyházak, mint lapunk olvasói részéről azt az óhajtást, hogy a magyar rádió keressen lehetőséget és találjon megoldást arra, hogy nemcsak a keresztyén istentiszteletek közvetítését szaporítsa, hanem hétköznaponként iktasson be rövid reggeli áhítatot. Most nem akarjuk felsorolni mindazokat az indokokat, melyekkel ennek szükségét támogatni lehet. Otthoni betegek, kórházi ápoltak, szétszakított családok, szórványok, tanyák népe, vagy pedig nehéz órák közé jutott emberek milyen nagy lelki segítséget nyerhetnének ilyen percekben. Kényszerít azonban minket a kérdés újbóli szóvátételére az a körülmény, hogy augusztus hónapban eddig minden vasárnap és ünnepnap a rádió részben vagy egészben nem tudta közvetíteni az istentiszteleteket ellenséges légitámadások miatt. így pl. egész augusztus hónapban a rádió egyetlen evangélikus istentiszteletet sem közvetített. Miután pedig hétköznapi áhítatok nincsenek, nyilvánvaló, hogy hetek, sőt egy egész hónap múlnak el anélkül, hogy éppen abból nem jut rádióhallgató híveinknek, amire legnagyobb lelki szükségük van. Természetesen nagyon rosz- szul állana a keresztyénség ügye, ha ez a kérése életfeltétel volna számára. Nem is gondoljuk, hogy a keresztyén egyházaknak valami különös előnyük, vagy hasznuk volna a mindennapos áhítatközvetítésből. Hiszen ahol templom van, keressék meg a templomot az imádságra, vagy Isten igéjének üzenetére éhező szivek. Otthon is lennie kell Bibliának és azt ki lehet nyitni naponként, mint ahogy áldott eleink ki is nyitották, olvastak belőle maguknak is, családtagjaiknak is. Minden keresztyén embernek szívében bizonnyal van egy-egy kedves egyházi ének, amit elmondhat vagy elénekelhet a belső szobájában. De mi azért szólalunk fel újból, mert a rádióigazgatóság által sokszor hangoztatott állásponttal egyetértőén mi is a rádió munkáját szolgálatnak tartjuk és annak is akarjuk tekinteni különösen ma, amikor a rádió mindenféle célú és irányú propagandának egyik leghatalmasabb eszköze. A műsorpolitikához nem értünk. De úgy gondolkozunk, | hogy amikor elmúlik az akadály és megkezdődik a műsorfolytatás, akkor arról is gondolkozni kell, hogy a kényszerűségből elmaradt műsorszá- j mokból mit, mikor és hogyan lehet pótolni. Ha tehát az elmaradt hírek pótlását még azon a napon nyújtják, ha kimaradt magánszerepléseket a következő héten újból beiktatnak, nem értjük, hogy miért kell egyszerűen belenyugodni abba, hogy a sok százezer hallgató által várt istentiszteleti közvetítések kiestek, tehát nem törődünk tovább vele. Módot kellene tehát keresni egész istentiszteletek pótlására is, de feltétlenül meg lehetne a módját találni annak, hogy a naponkénti rövid áhítatok helyet találjanak a rádió programmjá- nak összeállításában. Akik még nem tudnák, azoknak a figyelmét felhívjuk arra, hogy külföldi országokban, különösen protestáns többségű külföldön már régóta közvetítenek naponként vagy néhány egyházi énekből és egy bibliaszakasz felolvasásából álló áhítatot, vagy pedig rövid bibliamagyarázatot és imádságot. Tudunk arról is, hogy néhol keresztyén lelkészek napi eseményeket magyaráznak és bírálnak az evangélium szempontjából és ezek a hozzászólások a világ folyásához igen nagy megbecsülésben vannak. Mi tehát azt hisszük, hogy a rádió a magyar lélek erőben- tartása, teherhordozása és kötelességteljesítése érdekében szolgálatot tenne azzal, hogyha a hitnek a szavát mennél többször engedné megszólalni és ha annak megszólalása akadályoztatást szenved, mindenkor gondoskodna annak helyrepótlásáról is. 1