Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-08-19 / 34. szám

BfttmiM FT Még többet tett a cserkészet, A fiatalok közösségei oly össze­tartást ébresztettek, hogy a férfi cserkészek táborában tovább érez­tette hatását. Lapjuk, a Fiatal Magyarság tanúskodik áldozatos baj­társi szellemükről és mély közösségi életükről. A Fiatal Magyarság zöld füzete (1936-ban 4 kiadás) pedig öntudatos és egyetemes állás- foglalásra törekvő magyar világnézetükről. Jelszavuk: ,,Emberebb ember és magyarabb magyar” széles körben visszhangra talált. Tévedések elkerülése miatt mindig hozzá kell tenni: emberebb em­ber, ki Jézus Krisztus igazibb követője tud lenni és magyarabb ma­gyar, ki hűségesebben áll a magyar géniusz szolgálatában. Ma a népi egység, jobbanmondva a népi-nemzeti közösség esz­méje hódít a lelkekben. A nemzet máris élet- és sorsközösség, de a még meglevő társadalmi és osztályellentétek, az osztálytagoltság, nem engedi kifejlődni a nemzeti érzésből és öntudatból táplálkozó életközösséget. A szociális bajok, a földműves szegénység és nincs- telenség megszüntetése nagyban növelné a testvéri összetartás és egymásrautaltság erőit, növelné a népközösség új életének gyü­mölcseit. Itt a krisztusi előkelőség az önfeláldozó szeretet ben igaolhatja elsőbbségét. Helyes nemzetművelés — megértést és kölcsönös megbecsülést ébreszt és a népi friss lelkekkel való megújítást tenné lehetővé. Nemzeti szellemünk őseredeti sajátos mivoltára akkor eszmélt rá, amikor a nép szellemével és alkotásaival megismerkedett. Ez óvta meg az idegen hatások káros befolyásától és visszavezette szellemüket ősforrásaihoz. A népi és nemzeti közösség legmélyebb teremtő alapját éri el, ha a magyar nép szeretete Isten iránt való szeretetéből árad. azaz ha van hitbeli alapja. Minden közösségi kérdés természetszerűleg az igazság, a szeretet és felelősség kérdéseit veti fel és ezek mind Isten felé mutatnak. Minden közösség tökéletesedni akar. A teljes közösség felé való fejlődés akkor indul meg, ha minden csoportban, közös­ségben, minden hivatásrendben tagjaikat Istenben elmélyült szeretet és sízolgálatkészség köti össze és ha érzik, hegy egymásért való életükben Istennek tartoznak felelősséggel. Karácsony Sándor: ,,A mai magyar ifjúság lelki arca” című munkájában (1937. 67. 1. és újabban az Ocsúdó Magyarság című munkájában) kimutatja, hogy a nép lényegében gyökér. „És a nép, a gyökérképlet ma korszakfor­máló szellem és erő. A XIX. század eleje óta a mi kultúránkban csak annak a tényezőnek, vagy jelenséginek van értelme, aminek gvökere van. Csak ez az igazi kultúrépítő elem.” A magyarság jobb jövőjé­nek érdeke követeli a népi, nemzeti közösség megvalósítását. A nem­zet gyökere a nép. Az ép gyökérből fejlődik ki a nép törzse, rajta nő a virág és ebből a gyümölcs. Mindent el kell követni, hogy egész­séges és erős maradjon a nemzet gyökere. A magyar szellemi élet, a népi, közösségi szellem nélkül gyökértelen, idegen és pusztulásra van Ítélve. Őseredeti értékét is csak ebből az ősi gyökérzetből kaphatja. Ekkor memzeti géniusza a Teremtő szolgálatában állhat és közönségé­nek tettei az ő dicsőségét hirdetik. Űj, mélyebb közösségeket teremtő korszak felé haladunk. Most már jobban látjuk a közösségek jelentőségét,. mint régen. Az új tör­téneti irányok érdeme, hogy a közösségi gondolatokkal életünk alap­vető tényét megint homloktérbe állították. De csak ennyi a jelen­tőségük. Velük szemben az evangélium joggal dicsekedhetik Isten nagy dolgaival: a Szentlélek csodálatos mélységű közösségét teremte hatalmával. Minden pusztán emberi eszmekor, legyen az akármily nagyszerűnek látszó nemzeti, szociális vagy szocialista eszmekor, ala­csonyabb közösségi célt lát maga előtt, mint az evangélium. Boldog örömmel és jogos önérzettel telik meg a magyar evangéliumi ember lelke, hogy a hivő Széchenyi „a nagy magyar családságban”, e ma­gyar keresztyén testvériségben különb célt és útmutatót ad, mint a történelmi mozgalmak vagy kultúralis vívmányok, mint a legmélyebb filozófiák. Üj, mélyebb közösségek felé csak a hit, csak a Szentlélek erejé­vel haladhatunk. A Szentlélek közösségépítő jellege először kisebb családi építő és teremtő közösségeket elevenít meg, de velük eljön a teremtő nemzeti közösségek korszaka. Léky Gyula. Évkönyvek A tiszai evangélikus egyházkerület miskolci jogakadémiájának almanachja. összeállította: dr. Bruckner Győző, a jog- és államtudományi kar e. i. dékánja. Bevezetőben ismerteti a jogakadémia ősi pártfogóságát csoportonként. Közli a tanárok névsorát, a tanrendet, a vizs­gáztató bizottságokat, stb. Beszámol a jogakadémia elmúlt évi történetéről. Méltatja dr. Henszelmann Aladár tanár és dr. Bartus Dezső ügyész emlékét. Közli az akadémia egyik kiváló tanárá­nak, Zsedényi Bélának nyugalomba- vonulását, aki betegsége miatt vált meg az intézeti munkától. Zsedényi Béla dr. a jogakadémia tanári karának régi tagja, tudományos céljai megvalósításá­ban hathatós segítője volt, aki komoly felkészültségével, éles judiciumával, élénk kritikai érzékével és szép, formás előadásmódjával tűnt ki leginkább. He­lyébe Hilscher Rezső dr. egyetemi ma­gántanárt hívták el. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy a tanári kar min­den tagja nagy szerepet visz a közegy­házi életben. Az ifjúság március 20-án tartalmas Kossuth-ünnepséget rende­zett és ezzel is igyekezett ápolni a Kossuth-kultuszt, tudva azt, hogy ha­zánk nagy fia kivételesen magas mű­veltségének jórészét az eperjesi evangé­likus Kollégium falai között gyűjtötte. Három éven át (1816—1819) volt a fő­iskola hallgatója. Az ősi kollégium ekkor nagy fejlődés alatt állt és csak­hamar a 19. század reformeszméinek leghatalmasabb fellegvárává lett. — Kossuth Eperjesen ismerkedett meg a reformeszmékkel és a nemzeti megúj­hodást hirdető áramlatokkal. Mint tud­juk, egyik tanára, Greguss Mihály igazi nevelője volt s később így nyilatkozott róla: „Greguss Mihály nemcsak taní­tóm, hanem nevelőm is volt”. Egyéb­ként a Kollégium épületében Greguss- nál is lakott, ki a közórákon kívül magánoktatásban is részesítette. Az in­tézetben élénk szemináriumi élet folyt. Az egyházjogi szeminárium Bruckner Győző dr. tanár vezetésével aktuális egyházjogi kérdésekkel foglalkozott. Az önként vállalkozó előadók a felve­tett egyházjogi problémákat a ren­delkezésre bocsátott szakmunkák alapos tanulmányozása után minden oldalról megvitatták és érdekes javaslatokat is terjesztettek elő, melyeket a vezető szaktanár mindig kritikai bonckés alá vett. Az előadások szólották a 1ávhá- zasságokról, a katolikus és a protes­táns püspöki jogkör fogalmáról, a há­zasságjog refoémkérdéseiről, a protes­táns egyházközségek jogi helyzetéről, stb. A könyvtár ebben az évben is ör­vendetesen gyarapodott. Teljes állo­mánya jelenleg 7487 mű 8846 kö'etben. Az almanach ezek utón szól a jogaka­démiai menza munkájáról, az ifjúsági élet sokoldalú megnyilatkozásairól, mely a mai háborús időkben különö­sen sokoldalú és értékes volt. Ezt kö­veti a Verbőczy Bajtársi Egyesület, a Miskolci Jogász Túrista Egyesület és a Jogakadémiai Ifj. Luther-Szövetség be- | számolója. A jogakadémiának az első félévben 542 rendes hallgatója volt. Vallási meg­oszlásuk: Evangélikus 69, református 169, római katolikus és görög katolikus 333, egyéb 21. Ez a statisztika kevéssé módosult csak a II. félévben. P. P. 7

Next

/
Thumbnails
Contents