Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-08-12 / 33. szám
nagy gondjai voltak a tanulók elhelyezésével kapcsolatosan. — Az utolsó két tanévben az V. évf. növendékei valamennyien hosszabb tanítói gyakorlatra mentek, hogy a bevonult tanítók helyett az iskolában tanítsanak Nagy gyász érte a tanítóképzőt Matheidesz István ny. gyakorlóiskolai tanár elhunytéval. Egyik kiváló tanára, vitéz Lenky Jenő teljes szolgálati éveinek birtokában nyugalomba vonult. Az ifjúsági egyesületek közül különösen a Pálfv-kör (önképzőkör) és a 62. sz. „Pálfy’’ cserkészcsapat végzett igen eredményes munkásságot A cserkész- parancsnok több napi állótábort, majd portyázó tábort szervezett. Acsád községben híradós különpróbára készültek fel a cserkészek táborozás keretében. Az intézet fenntartója a dunántúli egyházkerület. Növendékeinek száma 192 volt, akik közül evangélikus 123 (65°/o). * Az aszódi evangélikus Petőfi-Gimná- zium Évkönyve az 1943—44. iskolai évről Az iskola fennállásának 178. évében szerkesztette: Nagy Imre igazgató. Múltjával kapcsolatban érdemes megemlítenünk, hogy 1766-ban említik először, mint scola Latinát. Első pártfogója Aszód földesura, a Podmaniczky család s a nála nevelősködő Szontagh Sámuel. Híres professzora volt az iskolának Koren István, akinek idejében (1835— 38) járt itt Petőfi Sándor. Az iskola sokszor került válságos helyzetbe, főleg a szabadságharc leverése után, de a környék előkelőségeinek és polgárainak támogatásával mindig talpra állt és fejlődésnek indult. Elévülhetetlen érdemeket szerzett fáradozásával Moravcsik Mihály lelkész. Főgimnáziummá fejlesztése 1912-ben indult meg, 1915-ben már Petőfi-főgimnázium. Mivel az aszódi evangélikus egyház a maga erejéből képtelen volt új iskolai épületet felállítani, a gimnáziumot 1927-ben átvette az egyházkerület. 1931-ben új, modern épületben kapott helyet, a régi épület ettől az időtől fogva internátu- sul szolgál. Az iskolai év történetében nagy jelentősége van az országos magyar falusi tehetségmentés szolgálatának. Öt tanulót neveitek s mindnyájan kitűnő eredményeket értek el. Egyébként az Évkönyv csupán a legszükségesebbek leírására szorítkozik. Növendékeinek száma 382, (ebből 24 leány) evangélikus 131 (34%). * A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos-gimnázium 83. évi Évkönyve. Szerkesztette: Zsolnai Vilmos t. ü. főtanácsos, gimnáziumi igazgató. Az évkönyv elején találjuk az igazgató búcsúszavait, aki 40 évi szolgálat után nyugalomba vonult. Csak nagy vonásokban számol be a rövid tanév munkásságáról. Érdemes kiemelnünk az önképzőkör fáradozásait, mely ebben az esztendőben a népi szellem és katonás életszemlélet jegyében a magyarság sorskérdéseinek vizsgálatával foglalkozott. A Bessenyei-Társaság népfőiskolájának hallgatóival széleskörű értékes vitát, megbeszélést folytattak a növendékek. A Diákotthonnak 48 tagja volt. Az iskolának 472 tanulója volt. Ebből evangélikus 135 (28%). Közli: P. P. Hitünk tárgyát ismernünk kell és azért hangsúlyoznunk kell a következőkeit. Értékesek az öntudatlan tettek és alkotások is, de mégis az erkölcs, a tudomány és művészet keretében folyó tudatos munka gyarapítja az értékek nagy birodalmát. Ugyanígy az élő hit emel ki minden társas jelenséget az öntudatlanságból és felismeri örökkévaló értéket, szentségének fokát, vallásos jelentését és értelmét. Isten előtt való felelősségének tudatát. Ezzel egyúttal növeli a vallás hatását a nemzeti életre. Kereszténységünk jelentősége és életben való szerepe tehát nagy mértékben gyarapodik, ha tudatossá válik, hogy minden társas és nemzeti jelenségnek a jel’ebaráti szeretettel összhangban levő hazaszeretetnek, nemzeti érzésnek is van nemcsak erkölcsi, de vallásos mivolta is, szent értelme is. A hívő, alkotó nemzet tisztában van azzal, hogy az együttes élet a vallásosságnak a gyakorló tere, ezzel megszenteli és sajátos értékét hangsúlyozza. Az egyházak nem tudják megépíteni az egymásért való felelős életközösséget, mert nem rendelkeznek az ehhez szükséges megfelelő és nélkülözhetetlen anyagi és hatalmi eszközökkel. Erre csak a nemzeti közösség képes. Ebből következik, hogy a vallásos élet teljessége és a sze- retetközösség csak a hívő nemzet körében valósulhat meg. 9. A hit, a szeretet, a szolgálat közössége. A hit az egyetlen igazi, kifogástalan közösségképző erő. Az érdek, a hatalmi, az eszmei közösségek mind gyarlók, mind bűnösek. Szellemük nem tud kiemelkedni felemás állapotukból. A titkosan is erősen működő önlziés és az elfogultságoktól vezetett ész, sohasem indítja el az embert és a nemzetet az egyedüli helyes és tiszta útra. Más lesz minden közösségben a szellem, ha abban a hit és az Istennek átadott lelkek játsszák a vezetőszerepet. Ekkor már a tiszta szellem könnyebben érvénvesül és le tudja gvőzni a romlottat. A közösségi élet elmélyítése akkor következik be, ha az egymás iránti cselekvő szeretetnek az Isten szeretetével való azonosságát felismerjük és felebarátunk, honfitársaink iránti szeretetünk Istenben gyökerezik. Isten előtt felelősnek érezzük magunkat testvéreinkért. Az együttműködés a szolgálat leikétől is legyen áthatva. A szolgálat- és áldozatközösség hitközösséggé alakul át. Minden közösség tökéletesebb lesz akkor, ha a hit- és szeretet- és szoloálatközösség egysége jön létre. Tagjaik lelki fejlődése és azok együttműködésének értéke akkor érheti el a legmagasabb színvonalat. Az ily közösség egvben egymást építő, egymást növelő, nevelőközösség. Az ily közösségről mondja Pál apostol: (I. Kor. 3:16. és II. Kor.) ,.Kem tudjátok-e. hogy ti Isten temploma vagvtok és az Tsten lelke lakozik^ bennetek? Amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok és leszek nekik Istenök és ők én népem lesznek.” 10. Az őskeresztyének teljes életközössége. Az egyház tanítása szerint pünkösdkor megalakult az első egyház, mégpedig az igazi, az élet minden mozzanatára kiható életközösséget jelentő egyházi. Tudjuk, hogy a hívők sokaságának szívük, lelkűk egy vala és egy akarattal együtt valának mindennap. Lelkűket áthatotta a Szentlélek, vezetése alatt is éltek és megteremtette közöttük a legtökéletesebb egységet. Az I. század őskeresztyén emberei ilyen teljes közösségben éltek együtt. ' v, i -.TP——» E felfogás által az egyház fogalma oly nagy mértékben tágult, hogy felölelte az egész életet. Sok teológus szerint az igazi egyház alatt ily teljes közösséget kell érteni. A laikus azonban jobban megérti a pünkösdi esemény és az I. század őskeresztyénei életének jelentőségét, ha nemcsak a ma ismert egyház alapítását látja meg, hanem meglátja a krisztusi hitben a Szentlélek, a Teremtő szellem vezetése alatt élők teljes életközössége ősmintájának feltűnését is. A hívek zsoltárokat és dicséreteket énekeltek, imádkoztak és hallgatták az apostolok igehirdetését. E jelenségek a mai istentiszteletekre emlékeztetnek; de mégis megvan a nagy különbség, mert hiszen nem a mai templomban összejövő gyülekezethez hasonlítanak, hanem minden szabálytól, megszokott szertartás és szervezeti formák nélküli fesztelen összejövetelekről van szó. A külső formák későbben alakultak ki. Akkor a Szentlélek teremtő hatalmának állandó jelenléte nemcsak pótolta a szervezetet, hanem még felülmúlhatatlan egységet, összhangot, egyetértést, egymás iránti szeretetet, segítő készséget, önzetlenséget, önmagáról megfeledkezést, áldozatkészséget is eredményezett. 6
