Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-08-05 / 32. szám

mmiMFT Honvágy és a civilizáció siratása verte fel a szíveket. Az ember azon­ban sok mindent megszokik, ha fiatal s ha azt mondják: a hazáért. A fiúk völgyzárat készítenek, s hegyi állásokat a honvédeknek. Helyesebben mondva a honvédekkel együtt. Az egyetemista század egy erődszázadhoz van beosztva s katonás életet él, mint a kint levő honvédek. Ugyanabban a munkában, ugyanazon a konyhán, amin a székely határvadászok. A munka nagyon kemény. Reggel ötkor kelés. Hatkor már kint a munkahelyen, s rövid ebédszünettel nyolc kemény óráin át törik a földet. Délután katonai kiképzés, este tisztálkodás, mosás, varrogatás, levélírás s a vacsora után fáradtan fekszenek le a fiúk a finn sátrakban, hogy másnap újra dolgozhassanak. A föld olyan mint a beton. Ez nem az a bizonyos „édes anyaföld”, aminek „lágy az öle”’. De itt már megszoktuk, hogy itt kevés bevett frázis egyezik a valósággal. Itt a Maros vize sem „csendesen folyik”, hanem ugyancsak beszédesen. Az egyetemista azonban hamarosan kiértékeli magának a helyzetet, s „beilleszkedik a környezetbe”. A „kiértékelés” egyébként tábori műszó. A lógosok találták ki, akik nagy tehetséggel „kiértékelik” maguknak a helyzetet, s nagy gyorsasággal megragad­ják a dolog könnyebbik végét. Ha ugyan itt van könnyebbik vég. A fiúk zöme nem így képzelte el magának a nyaralást, de mindenki megteszi kötelességét. Illetékesek véleménye szerint többet teljesíte­nek, mint várni lehetett volna tőlük. A munkateljesítményen azon­ban elsősorban maguk az egyetemisták csodálkoznak. Nem tudták volna eddig elképzelni magukat ilyen munkában. Belülről persze a bölcsész itt is bölcsész. A Trefort kert fanyar, kicsit cinikus humora lengi körül az árkokat és a sátrakat, s az a filo­zofálás, melyből nem tud kivetkőzni senki, aki egyszer betette a lábát a múzeumkőrúti épületbe. Egy délelőtt tíz-tizenkét dolgozó csoportba is beülhet az ember, mindenütt tudományos, irodalmi, művészeti vi­tákba botlik. Hihetetlen, hogy a szellem milyen hősiesen tiltakozik ezekben a szellemi munkásokban testi munka közben. Felvetődik egy falu neve: utána mennek a nyelvészkedés módszereivel. Egy-egv szóra memoriterek fakadnak kórusban. Valaki fütyülni kezd valamit, s kisül, hogy komoly zeneértők csákányozzák az árkot. Bogár mászik a fűszál végén: a természettudósok azonnal besorozzák valamelyik ro­varcsaládba. írók, színészek, tudósok a bírálat tárgyai, akárhová for­dul az ember, mindig van miről beszélgetni. Persze folyik a politizá­lás is. Persze nagyon szabadon. Az egyetemistának sok a magánvéle­ménye. Egyik este tábortűz volt. Önkéntesen, mert ez már a késő estébe nyúlik, s lehetnek, akik már fáradtak ilyenkor. Mégis sokan voltunk és a tábor legnagyszerűbb élménye volt. Kétszáz bölcsészből mennyi jó vers kitelik! Székely mépballada, Moliére, Shakespeare, Rostand, Katona, Madách részletek, Schubert és Mozart áriák. És sok-sok nép­dal! Felvillanyozva oszoltunk széjjel. Az irodalom és a szellem betört a havasokba. Kubikusoknak álcázott bölcsészek egy kicsit „maguk között” voltak. Vannak bibliaóráiink a reformátusokkal együtt. Mintha otthon lennénk. Az ember akárhol éljen, ugyanaz. A problémák, a bűnök, a vágyódások Isten után követik az embert, akárhova megy is. És istentiszteletet tartok a hegyen az egyetemistáknak és a fönt lakó honvéd legénységnek, utána pedig lent a völgyben még egyet a hon­védeknek. Itt egészen konkrét mondanivalóink vannak. Annyira együtt élünk, hogy megerőltetés nélkül lesz „gyülekezetszerű” az igehirdetés. A természetben közel az Isten, s templom az egész világ. Ha hazamegyünk, izmainkban hazavisszük a Kárpátok próbáját, a szíveinkben egy kicsit a honvéd érzéseiből, hogy verejtékeztünk a hazáért, s ha az egyetemisták kitűzik majd az emlékjelvényt a mel­lükre, öntudattal hordhatják majd, mert teljesítették a kötelességüket. Dezséry László A budai egyházközség közli híveivel, hogy a légitámadásokra való tekintet­tel úgy a Bécsikapu-téri templomban, mint a Böszörményi-úti iskolában min­den vasárnap délután 6 órakor is tart istentiszteletet. Kérik a gyülekezet tag­jainak minél számosabb részvételét. Mulatságos sajtóhiba. Lapunk mult- heti számában, az Evangélikus Templo­mok c. cikkben a szedő tévedésből két­szerkettő négy helyett „két szerkesztő négy”-et szedett. Helyreigazításképpen közöljük, hogy az előbbi lett volna a megfelelő. HÍREK A tiszai egyházkerület július 28-án, Nyíregyházán lefolyt évi rendes köz­gyűléséről lapunk következő számában hozunk részletes beszámolót. A budapesti egyházmegye lelkészi ér­tekezletein az a felfogás alakult ki, hogy kívánatos volna az evangélikus egyházba áttérésre jelentkezett zsidók előkészítő oktatása, valamint a felvétel és megkeresztelés utáni további gon­dozás érdekében ezzel a munkával fog­lalkozó missziói lelkészi hivatalt felállí­tani. A szervezési munkálatok megkez­dődtek. Már ezt megelőzőleg a buda­pesti paróchus lelkészek valamennyien önként lemondottak a stóladíjszabás­ban részükre biztosított áttérési stóla­díjról, hogy a pénzkérdés semmiképpen ne keveredjék a tömeges áttérés motí­vumai közé. Az áttérők lelkészi hiva­talának ügyeit püspöki megbízás alap­ján ideiglenesen Drenyovszky János kispesti vallástanár látja el. Az egy­házunkba betértek és betérni kívánók részére vasárnaponként a Deák-téri templomban d. u. 1/i2, az angyalföldi templomban pedig d. u. 1 órakor van­nak katechumén istentiszteletek, ter­mészetesen a rendes áttérési tanfolya­mon kívül. A pestmegyei felső egyházmegye jú­lius 15-én tartotta évi rendes közgyűlé­sét Gödöllőn Zászkaliczky Pál esperes és dr. Doming Henrik egyházmegyei felügyelő elnökletével. A felügyelő mondott megnyitó beszédet és hangoz­tatta, hogy a mai embernek csak Krisz­tusban lehet bizalma. Zászkaliczky es­peres azt fejtegette, hogy az új Euró­pát csak lélekben megújult emberek készíthetik elő és teremthetik meg. Adakozzál, hiszen úgyis visszaadsz! Sok templomban olvashatjuk ezt a fel- hivást a kitett perselyek mellett. Bizo­nyára erre gondolt az a mezőtúri refor­mátus iparoscsalád, amelyik vagyoná­nak tekintélyes részét ajándékképen felajánlotta egyházának, hogy abból „Cs.-család református szeretetotthona” néven az elaggott hívek gondozására állítson és tartson fenn megfelelő sze- retetintézményt. Az adomány a város belső területén lévő két házingatlanból áll s az egyikhez több mint 18 katasztrá- lis holdnyi belterületi telek is csatla­kozik. Az ajándék mai értéke mintegy négyszázezer pengő. A kegyes adako­zók kikötötték, hogy az egyik nagy épü­letben legyen a szeretetotthon, amely­nek telkén a még dolgozni tudó öregek maguk is segítsenek saját ellátásuk elő­teremtésében. Azt is előfeltételül kö­tötték ki, hogy nevük ne szerepeljen, róluk nétfszerint semmi dicsérő szó ne essék, mert ők — mint mondották — „csak azt adták vissza Istennek, ami­vel őket megáldotta”. A hittudományi karra való felvétel­ről a dékáni hivatal tájékoztatóul közli, hogy a felvételi kérvényeket augusztus 25-ig kell benyújtani. Azoknak, akik a dékáni hivatalnál jelentkeztek, vagy érdeklődtek, a tájékoztatót már meg­küldték. Oda forduljanak felvilágosí­tásért a többiek is, akik a lelkészi pá­lyára készülnek. Cím: Sopron Deák­tér 80. — Az Evangélikus Teológusok Otthonába való felvételt külön nem kell kérni, de a hittudományi karra 7

Next

/
Thumbnails
Contents