Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-08-05 / 32. szám
mmiMFT Honvágy és a civilizáció siratása verte fel a szíveket. Az ember azonban sok mindent megszokik, ha fiatal s ha azt mondják: a hazáért. A fiúk völgyzárat készítenek, s hegyi állásokat a honvédeknek. Helyesebben mondva a honvédekkel együtt. Az egyetemista század egy erődszázadhoz van beosztva s katonás életet él, mint a kint levő honvédek. Ugyanabban a munkában, ugyanazon a konyhán, amin a székely határvadászok. A munka nagyon kemény. Reggel ötkor kelés. Hatkor már kint a munkahelyen, s rövid ebédszünettel nyolc kemény óráin át törik a földet. Délután katonai kiképzés, este tisztálkodás, mosás, varrogatás, levélírás s a vacsora után fáradtan fekszenek le a fiúk a finn sátrakban, hogy másnap újra dolgozhassanak. A föld olyan mint a beton. Ez nem az a bizonyos „édes anyaföld”, aminek „lágy az öle”’. De itt már megszoktuk, hogy itt kevés bevett frázis egyezik a valósággal. Itt a Maros vize sem „csendesen folyik”, hanem ugyancsak beszédesen. Az egyetemista azonban hamarosan kiértékeli magának a helyzetet, s „beilleszkedik a környezetbe”. A „kiértékelés” egyébként tábori műszó. A lógosok találták ki, akik nagy tehetséggel „kiértékelik” maguknak a helyzetet, s nagy gyorsasággal megragadják a dolog könnyebbik végét. Ha ugyan itt van könnyebbik vég. A fiúk zöme nem így képzelte el magának a nyaralást, de mindenki megteszi kötelességét. Illetékesek véleménye szerint többet teljesítenek, mint várni lehetett volna tőlük. A munkateljesítményen azonban elsősorban maguk az egyetemisták csodálkoznak. Nem tudták volna eddig elképzelni magukat ilyen munkában. Belülről persze a bölcsész itt is bölcsész. A Trefort kert fanyar, kicsit cinikus humora lengi körül az árkokat és a sátrakat, s az a filozofálás, melyből nem tud kivetkőzni senki, aki egyszer betette a lábát a múzeumkőrúti épületbe. Egy délelőtt tíz-tizenkét dolgozó csoportba is beülhet az ember, mindenütt tudományos, irodalmi, művészeti vitákba botlik. Hihetetlen, hogy a szellem milyen hősiesen tiltakozik ezekben a szellemi munkásokban testi munka közben. Felvetődik egy falu neve: utána mennek a nyelvészkedés módszereivel. Egy-egv szóra memoriterek fakadnak kórusban. Valaki fütyülni kezd valamit, s kisül, hogy komoly zeneértők csákányozzák az árkot. Bogár mászik a fűszál végén: a természettudósok azonnal besorozzák valamelyik rovarcsaládba. írók, színészek, tudósok a bírálat tárgyai, akárhová fordul az ember, mindig van miről beszélgetni. Persze folyik a politizálás is. Persze nagyon szabadon. Az egyetemistának sok a magánvéleménye. Egyik este tábortűz volt. Önkéntesen, mert ez már a késő estébe nyúlik, s lehetnek, akik már fáradtak ilyenkor. Mégis sokan voltunk és a tábor legnagyszerűbb élménye volt. Kétszáz bölcsészből mennyi jó vers kitelik! Székely mépballada, Moliére, Shakespeare, Rostand, Katona, Madách részletek, Schubert és Mozart áriák. És sok-sok népdal! Felvillanyozva oszoltunk széjjel. Az irodalom és a szellem betört a havasokba. Kubikusoknak álcázott bölcsészek egy kicsit „maguk között” voltak. Vannak bibliaóráiink a reformátusokkal együtt. Mintha otthon lennénk. Az ember akárhol éljen, ugyanaz. A problémák, a bűnök, a vágyódások Isten után követik az embert, akárhova megy is. És istentiszteletet tartok a hegyen az egyetemistáknak és a fönt lakó honvéd legénységnek, utána pedig lent a völgyben még egyet a honvédeknek. Itt egészen konkrét mondanivalóink vannak. Annyira együtt élünk, hogy megerőltetés nélkül lesz „gyülekezetszerű” az igehirdetés. A természetben közel az Isten, s templom az egész világ. Ha hazamegyünk, izmainkban hazavisszük a Kárpátok próbáját, a szíveinkben egy kicsit a honvéd érzéseiből, hogy verejtékeztünk a hazáért, s ha az egyetemisták kitűzik majd az emlékjelvényt a mellükre, öntudattal hordhatják majd, mert teljesítették a kötelességüket. Dezséry László A budai egyházközség közli híveivel, hogy a légitámadásokra való tekintettel úgy a Bécsikapu-téri templomban, mint a Böszörményi-úti iskolában minden vasárnap délután 6 órakor is tart istentiszteletet. Kérik a gyülekezet tagjainak minél számosabb részvételét. Mulatságos sajtóhiba. Lapunk mult- heti számában, az Evangélikus Templomok c. cikkben a szedő tévedésből kétszerkettő négy helyett „két szerkesztő négy”-et szedett. Helyreigazításképpen közöljük, hogy az előbbi lett volna a megfelelő. HÍREK A tiszai egyházkerület július 28-án, Nyíregyházán lefolyt évi rendes közgyűléséről lapunk következő számában hozunk részletes beszámolót. A budapesti egyházmegye lelkészi értekezletein az a felfogás alakult ki, hogy kívánatos volna az evangélikus egyházba áttérésre jelentkezett zsidók előkészítő oktatása, valamint a felvétel és megkeresztelés utáni további gondozás érdekében ezzel a munkával foglalkozó missziói lelkészi hivatalt felállítani. A szervezési munkálatok megkezdődtek. Már ezt megelőzőleg a budapesti paróchus lelkészek valamennyien önként lemondottak a stóladíjszabásban részükre biztosított áttérési stóladíjról, hogy a pénzkérdés semmiképpen ne keveredjék a tömeges áttérés motívumai közé. Az áttérők lelkészi hivatalának ügyeit püspöki megbízás alapján ideiglenesen Drenyovszky János kispesti vallástanár látja el. Az egyházunkba betértek és betérni kívánók részére vasárnaponként a Deák-téri templomban d. u. 1/i2, az angyalföldi templomban pedig d. u. 1 órakor vannak katechumén istentiszteletek, természetesen a rendes áttérési tanfolyamon kívül. A pestmegyei felső egyházmegye július 15-én tartotta évi rendes közgyűlését Gödöllőn Zászkaliczky Pál esperes és dr. Doming Henrik egyházmegyei felügyelő elnökletével. A felügyelő mondott megnyitó beszédet és hangoztatta, hogy a mai embernek csak Krisztusban lehet bizalma. Zászkaliczky esperes azt fejtegette, hogy az új Európát csak lélekben megújult emberek készíthetik elő és teremthetik meg. Adakozzál, hiszen úgyis visszaadsz! Sok templomban olvashatjuk ezt a fel- hivást a kitett perselyek mellett. Bizonyára erre gondolt az a mezőtúri református iparoscsalád, amelyik vagyonának tekintélyes részét ajándékképen felajánlotta egyházának, hogy abból „Cs.-család református szeretetotthona” néven az elaggott hívek gondozására állítson és tartson fenn megfelelő sze- retetintézményt. Az adomány a város belső területén lévő két házingatlanból áll s az egyikhez több mint 18 katasztrá- lis holdnyi belterületi telek is csatlakozik. Az ajándék mai értéke mintegy négyszázezer pengő. A kegyes adakozók kikötötték, hogy az egyik nagy épületben legyen a szeretetotthon, amelynek telkén a még dolgozni tudó öregek maguk is segítsenek saját ellátásuk előteremtésében. Azt is előfeltételül kötötték ki, hogy nevük ne szerepeljen, róluk nétfszerint semmi dicsérő szó ne essék, mert ők — mint mondották — „csak azt adták vissza Istennek, amivel őket megáldotta”. A hittudományi karra való felvételről a dékáni hivatal tájékoztatóul közli, hogy a felvételi kérvényeket augusztus 25-ig kell benyújtani. Azoknak, akik a dékáni hivatalnál jelentkeztek, vagy érdeklődtek, a tájékoztatót már megküldték. Oda forduljanak felvilágosításért a többiek is, akik a lelkészi pályára készülnek. Cím: Sopron Deáktér 80. — Az Evangélikus Teológusok Otthonába való felvételt külön nem kell kérni, de a hittudományi karra 7
