Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-07-22 / 30. szám

BftNCaiküSgLET

írott megjegyzés. A laikus olvasók a laikus írónak a szavait megértették, de többen a lelkészek közül félreértették. A megjegyzés írója nem azért írta és tette szóvá az ótestamentum kérdését, hogy azt az egyházak ne védelmezzék, hanem azért, hogy az egyházak ne siettessék az ellene való támadást. A szerkesztő megállapítja, hogy a cikkíró is magától értetődőnek találja, hogy az egész egyház egyetemlegesen fogja mindenkor védeni a teljes Szentírást, melyben benne van az ótestamentum is.

Láttuk

Hárman a halál ellen címen komoly filmet mutattak be Ez a film a röntgensugár, illetve a rádium hatásainak felfedezését akarja bemutatni. A nagy felfedezés azanban csak alkalom arra, hogy egy szerelmi történetet, ízléses, finom keretek és a szerelem mélyebb érzéseinek előtérbe állítása mellett mutasson be. így a lényeg, a felfedezés maga és a vele kapcsolatos problémák nem kerülnek úgy előtérbe, ahogyan kellene, a szerelmi történetről viszont érezzük, hogy csak másodlagos. A film ennélfogva elveszíti valódi jellegét és nem adja azt, amit szeretne. Nem lesz benne drámai feszültség, inkább kul- túrfilmszerűen feldolgozott képek sorozatává válik, amelyiknél nem kell túlságosan odafigyelni, mert még akkor is követni tudjuk, ha közben kihagytunk egv-egy jelenetet. Nagy kár, hogy ilyenné lett, és nem azzá amivé lehetett volna. Egyedül azért ajánlhatjuk, mert komoly tárgyú és jól játsszák.

kp.

Olvastuk

Kodolányi János: Suomi című könyve az írónak már előbb megjelent két Finnországról szóló híres írását foglalja magába. Mind a két íráson nem csak az avatott író látszik, aki érzéseit és gondolatait ki tudja fejezni a legmegfelelőbb formában, hanem az igazi, mély népi érdeklődésű, népi író is, aki a rokon nemzet legmélyebb kérdéseit vizsgálja. Természetesen nem lehet jó párhuzamot vonni köztünk és a finnek között, úgy ahogy sokszor szeretik egyesek, de igenis példaképpen lehet őket magunk elé állítani. Mert ez a két könyv is élénk bizonysága annak, hogy rokonok vagyunk, közös a származásunk, közös a lelki .alkatunk, nem lehet tehát kifogásként a más vérre hivatkozni. Nem lehet azt sem mondanunk, hogy mi kis nép vagyunk, mert ők még kisebbek. Nem lehet mondani, hogy rosszabbak a lehetőségeink, mert ők a szegényebbek. Csakhogy náluk valóra- vált az az evangéliumi elv, ami nálunk még nem: hogy „szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett”. (II. Korinth. 8:2.) — Magyar Élet kiadás.

kp.

Doktorráavatás. Klenner László oki. középiskolai tanárt a szegedi egyetemen a bölcsészettudományok „summa cum laude” doktorává avatták.

6

képűségben és az urakodási parancsnak a tényével (I. Móz. 1:28.). Az ember azonban az Isten által eléje szabott tervnek a fonákját és ellentétét valósította meg. Elhangzott Istennek akarata. Válaszul az emberek durva, kemény ,,nem“-je következett erre. Az évszakok sem bonthatják meg Isten parancsát, engedelmesen követi a nyarat az ősz s a tél. A nappalra engedelmesen következik az éjszaka, s a természet minden vonatkozásban Isten akarata és törvénye szerint jár el, a föld nem szűnik meg a nap körül keringeni, míg Isten akarata ezt meg nem változtatja, a feldobott kő változatlanul lefelé esik és sohasem másként, a víz mindenütt ugyanazokat a kémiai tulajdonságokat tanúsítja, a természetben minden teljesíti a néki adott szerepet s változatlanul őrzi a jelleméül adott tulajdonságot. Egyedül az ember más. Ő Isten leikéből kapott, ő több, mint ezek, őt Isten kitüntette, Isten képe, „celem Elochim“ ragyog rajta. Ha az ember nem kapta volna meg ezt az ajándékot, akkor olyan gépies engedelmességgel állana szemben Isten akaratával, mint amilyen tökéletesen pontos engedelmességgel működik a gravitációs erő vagy a centrifugális erő. Az első Ádám vétkével a bűn eláradt az utódain, s azóta az Isten felséges tervét, a „celem Elochim“-ot nem tükrözi vissza az ember arca. Amint az első bűnesetben az ember a visszájára fordította az Isten akaratát, ugyanúgy a történelemben is az ember a fonákját valósítja és éli meg az Isten akarata szerinti életnek. Ezért Isten rabul adja az embert a bűnnek, engedi, hogy a bűn, mint büntetés sebezze az embert. Luther szerint: Isten az egyik gazfickót a másik gazfickóval bünteti. Ezért szenvedünk egymástól, s ezért okozott a történelemben az ember oly mérhetetlen veszteséget, kárt, bajt és könnyet: az embernek. Valóban igaza van a közmondásnak, „homo hominis lupus“, az ember: az ember farkasa. De ezenkívül lsen ténylegesen kiönti haragját minden gonoszság és emberi bűn ellen, ő az, aki elhozta az özönvizet arra az emberiségre, amelyet megbánt, hogy teremtett, ő az, aki kénköves esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, s ő az, aki a történelem folyamán oly sok népet büntetett meg a másikkal. Ami rossz, keserűség és sötétség van tehát az emberi történelemben, nem egyéb, mint a bűnnek a következménye és büntetése. Érthető, ha tele van bűnnel a történelem, hiszen az Ádám-ivadékok történelme az!

A második Ádám, Jézus Krisztus, azért jött el, hogy megtörje az emberen az első Ádám átkos örökségét. A második Ádám is megjelent a történelemben, hogy a bűn sötét, piszkos árjában Benne in- duljoi el az Isten akarata szerinti élet hófehér folyama. Őbenne tört meg a bűn hatalma, ő vette magára a világ bűneit, ő az, „aki a kígyónak fejére tapos’’. Kétségtelen, hogy a bűn benne van a történelemben, de viszont az is kétségtelen, hogy Jézus Krisztus is benne van a történelemben. Ez pedig azt jelenti, hosrv Isten benn? tárta fel az az . k'^ata szerinti élet lehetőségét, általa hívogatja szűnt-Vn az egyes embert, népeket, a korszakokat a megtérésre, az ő uralma alá.

Benne van azért a történelemben az .ember kezének a durva vaskos, véres ujjnyoma (pl. történelmi orgyilkosság). Ezek a történelemnek a sötét és szomorú lapjai. De benne van a történelemben Isién vezetésinek, hívogató akarat-közlésének a halkszavú, de erő-- telies irányítása is. Ezek a történelemnek a nagyeredményű, szent és hófehér lapjai. (Pl. Jézus élete és a Szentlélek munkája az egyházban.)

Ez a két vonal a történelemben össze van keverve egymással. Ez a fehér és fekete vonal oly bonyolult összetételű és annyira szövevényes, amelyet ma még elválasztani egymástól ugyanúgy nem lehet és nem is tanácsos, mint ahogy Isten sem választja el egymástól az ő nagy embervetésében a tiszta búzát a konkolvtól és ahogy ma még nem választja el hatalmas embemvájában a juhokat a kecskéktől. Ma még tart az összekeveredésnek az állapota. Ma csak azt tudjuk, hogy az egyéni és közösségi bűnök súlya alatt nyög a világ, s ennélfogva tapasztaljuk, hogv a bűnnek a bélyege raita van a történelmen is. Viszont azt is tudjuk, hogy nem ilyen, a bűn által irányított, rendetlen, össze-vissza káosz a történelem, hanem annak is az az ura, aki az egész világnak és benne a mi emberéletünk történéseinek is. Szinte a történelemre is érvényesnek -érezzük a nagy magyar költőnek az emberről szóló jellemző meglátását, hogy sárból és napsugárból van összetéve az ember, s nemcsoda, ha ilyen a történelme is!

így juthatunk el a mai embernek mai problémájához. Ha szén-