Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-07-15 / 29. szám
ami rossz van benne, az voltaképen csak hiány. A világban a rossznak sokszor nevelő értéke is van, így pl. a háború az embereket az önfeláldozásra, hősiességre neveli, s bár az elviselés pillanatnyilag nehéz, de nagy érdekeket hoz elő és bont ki, amelyek a nélkül nem láttak volna napvilágot. Így tehát a lehető legjobb világban még a rosszból is fakad jó, úgy, amint a zivitaros felhők elvonulása után is előragyog a napsugár. Amint Isten világa jó, mert hiszen ő ennek a teremtője, ugyanúgy a történelem is a jó jegyében lezajló folyamat, hiszen a benne lévő rossz is csak múló tünet, s a jó szolgálatában áll. Hegel idealizmusa szerint a világ a tökéletesedés folyamatában áll. A történelemben is egyik nép addig szerepel, míg feladatát elvégzi, majd átadja szerepét a következőnek s addig tart ez az állandó őrségváltás, míg lassan meg nem valósul az emberi lét legfőbb formája: a szabadság. Hogy a szabadság felé már ilyen útat tett meg az emberiség, azt Hegel azzal bizonyítja, hogy az ókorban csak a zsarnok volt a szabad, s mindenki tőle függött, később már kialakult a szabadok osztálya, s ekkor már több embernek volt része a szabadságban, míg végre jelenünkben tudjuk, hogy minden ember szabad. A történelem tehát nem vaktában halad, hanem benne valósul meg az állandó tökéletesedés, lassú fejlődés. Más oldalról, a pozitivizmus oldaláról ugyan, de ugyanezt az eredményű fejlődési, evolucionista elméletet vallja Comte. Szerinte a világ eseményeit kezdetben az istenek beavatkozásával magyarázták, később a filozófiával indokolták, azzal, hogy elvont eszmék és logikai törvények szerint alakul a világ sora, míg a harmadik, a pozitivista korszakban az ember megismeri a természeti törvényeket, igyekszik felfedni a világ titkait, s mindent ezekkel az ismeretekkel magyaráz. Nem keres isteni beavatkozást, nem törődik az elvont gondolkodással, hanem a természettudományi módszerrel tekint az eseményekre és ezeknek eredményeiből józan tárgyilagossággal szűri le a tapasztalatot. Hogy eddig a tisztánlátásig az ember eljutott, ez már maga is a fejlődés és tökéletesedés mellett bizonyít — Comte szerint. Míg széles rétegek vallották a XIX. szd. kedvenc elméletét, a történelmi evolúciót, addig a másik oldalon megszületett a történelmi materializmusnak a tanítása. Ez az emberi történelem mozgató rugójaként a gazdasági érdeket ismeri el. Ezzel azonban félreismeri a történelem lényegét, s olyan önkényes szempontot tesz meg a történelem egyetemes elvéül, amelyet maga a történelem cáfol azzal, hogy eseményei annyira sokféle és színes inditóokból fakadtak, melyeket nem lehet ilyen egyoldalú beállításban összefoglalni. Ugyanez xvonatkozik arra a marxista elméletre is, amely szerint a világtörténelem lényege az osztályharc. Nyilvánvaló ennek az állításnak a politikai állásfoglalása, s így nem az igazsághoz való ragaszkodásból fakadt, hanem marxista érdekekből, ezzel azonban önmagát zárta ki tudomány köréből ez az elmélet. E felsorolt nézetek között csak igen kevés van, amely azt válaszolná a feltett kérdésre, hogy az ember írja a történelmet. Mert ha ezt válaszolja valamelyik, akkor az elé a nehézség elé kerül, hogy az egyes ember — bármily kiváló is legyen — hogyan írhatná a történelmet, mikor egy ember sorsa még nem történelem, azzá csak akkor lesz, ha a nagyobb és fontosabb közösségekkel kerül kapcsolatba, ha sorsa a szélesebb embertömbök sorsával érintkezik. Ezek a nagyobb emberközösségek, melyek birodalmak, országok, tartományok népességéből állanak, vagy nemzeti és népi közösségek, hogyan írhatná „a” történelmet, és hogyan vezethetné azt, mikor életük nem nyúlik a történelem elejétől annak a végéig, ők maguk is csak szereplői a történelemnek, s hogyan lehetnének akkor „az egésznek” örök irányítói? Éppen ezért a legtöbben érezték is, hogy kell lennie Valakinek, aki elindítója a történelemnek, vezetője, fenntartója, irányítója és befejezője az egésznek. Mégsem mehet végbe az emberi történelem úgy, hogy azt kaotikus zűrzavarnak, tervszerűtlen összevisszaságnak, vagy a véletlen játékának tartsuk. Igv jutott el a fenti vélekedők legnagyobb része ahhoz a tényhez, hogy a történelem ura és írója az Isten, aki világát nemcsak teremtette, hanem fenn is tartja és gondviselő uralma alá vonja. • (Folytatjuk.) Dr. Ottlyk Ernő. I dunáninneni evangélikus egyházközség. Elsőbbségük van általában a szegé- | nyebbeknek, a kegydíjas és több gyermeket neveltető özvegyeknek, az apát- lan-anyátlan árváknak s azon egyház- községeknek, amelyeknek tagjai súlyosabb egyházi adóterhet viselnek. A segélykérvények az illetékes esperes közvetítésével és véleményével a püspökhöz küldendők folyó évi augusztus hó 15-ig. Az illetékes egyházmegye esperese a kérvény tartalmát részletesen igazolja. A segélyek odaítélése tárgyában az egyházkerületi presbitérium dönt. A presbitérium tagjainak véleményét vagy eljárását befolyásolni vagy őket magánúton tájékoztatni tilos. Általában az alapító-levél rendelkezései az irányadók. (1940. évi Egyház- ker. közgyűlési jegyzőkönyv 47. pontja.) Balassagyarmat, 1944 július 6. Kuthy Dezső sk. püspök. HÍREK Hétköznapi istentiszteletek. Ismételten felhívjuk budapesti olvasóink figyelmét arra, hogy a Deák-téri templomban minden csütörtökön, a fasori templomban minden szerdán és szombaton délután 6 órakor hétköznapi I istentiszteletek vannak írásmagyarázat- ; tál. Ma, amikor a vasárnap délelőtti | istentiszteletek megtartása olyan bizonytalanná vált s egyik vasárnaptól a másikig sok nehéz eseményt él át az ember, szaktísunk egy csendes félórát és hallgassuk meg a nap alkonyán Isten biztató és megtartó evangéliumát. Egyházmegyei közgyűlések. A nógrád- hont-barsi egyházmegye dr. Csengődy Lajos és vitéz Purgly Lajos elnöklete alatt Balassagyarmaton tartotta meg évi rendes közgyűlését. A közgyűlés a megüresedett egyházmegyei II. felügyelői tisztségre dr. Krepuska István egyetemi orvostanárt választotta meg, aki hivatali esküt is tett. Uj egyház- megyei főjegyző Bérezés Lajos igazgató lett. A hont-barsi részek önálló egyházmegyévé való alakulás iránti kérelmét pártolólag terjesztették a kerületi közgyűlés elé. Az egyházmegyei birtok örvendetesen javuló helyzetéről dr. Gregersen Nils, a számvevőszék működéséről Szilárd Gyula, a tanügyekről Ottmár Béla tanügyi esperes, a lelkészegyesületről Szekej András lelkész referált. Előző napon a gyámintézeti istentiszteleten Gartai István kistere- nyei lelkész hirdette az igét. Jelentős eseménye volt a közgyűlésnek a Balas- sagyarmat-környéki missziói egyház önállósítására vonatkozó határozata. — A bácsi egyházmegye július 21-én tartja évi rendes közgyűlését Újvidéken Sirka Sámuel esperes és Maczák Mátyás egyházmegyei felügyelő elnöklete alatt. Mohar József halála. A mezőtúri gyülekezet tagjai megszomorodott szívvel jelentik, hogy az egyházközség szeretve tisztelt felügyelője, Mohar József ny. tanítóképezdei igazgató július 7-én, áldásos életének 77. esztendejében, az orosházi evangélikus templomban, hivatásának hű teljesítése közben, egyházáért való önzetlen és példás buzgóságú munkájával elért sikereinek teljében 7
