Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-07-08 / 28. szám

Vagy ez valami politikai tüntetés volna? Nem hisszük. Ezek a virághordó hisztérikák nem igen politizálnak. Keveset gondolkoznak, s nem vállalkoznának politikai tüntetésekre. Nekik általában mindegy. Ahogy esik, úgy puffan a történelem. Semmiben sem látszik rajtuk a nehéz idők előírta komolyság. Vagy elvi tusakodás. Nem, itt egészen más dologról van szó. Ugyanilyen jelenségeket fel lehet fedezni más irányban is. Éppen az ellenkező irányban is. Egy másik vidéki városban vasárnapi sörözés közben a korzózókat nézve egy német tiszt mesélte, kicsit csodálkozva, hogy miután végig járta az egész Európát, megszállt országokat és szövetségeseket egyaránt, megállapíthatja, hogy egyetlen országban sem volt a német katonák­nak ilyen hamar nőismerősük, mint nálunk. Nem tudta mire vélni. Tartózkodva ugyan, de dicsérte a magyarok kedvességét és barátsá­gosságát. Közben azonban mosolygott. De emlékszem a gödöllői Jamboreera is. A cserkésztábort, amely­ben különben általában 16—20 év közötti legény kék táboroztak a világ minden tájáról, elözönlötték a leányok, s infámis történeteket tudok erről az elözönlésről. Éjszaka külön járőrök szedték össze a népszerűbb táborokban „kintrekedt” hölgyeket, akik a sátor-élet gyönyöreit tapasztalgatták. De voltam magyarországi nyári szabadegyetemen is, ahol az előadásokat soha nem látogató leányok őgyelegtek állandóan a külföldiek körül, s minden külföldinek akadt napok alatt kellemes nexusa nálunk. Mondjuk ki, hogy leányaink romlottak? Szeretnénk óvakodni a súlyos megállapításoktól. Inkább azt hisszük, hogy csak a kóros és ésszerűtlen idegenimádatunk egyik szomorú kinövése ez. Leányaink így hódolnak az idegennek, akit mi férfiak is valamilyen formában mindig így rajongunk körül. Mindegy, hogy részeges királyi herceg, újság- gróf, néger boxoló, fütyülő-éneklő „csalogány”, máltai cserkész, wür- tenbergi SS katona, vagy amerikai ejtőernyős. Mindegy. De idegen. Kicsit elcsúsztak nálunk a dolgok. a. magyar nyíltság szemérmet­len bratyizássá lett válogatás nélkül mindenki felé. Örülünk leányaink haladó szellemének, de mégis tartózkodóbbnak kellene lenni. Meg­mondjuk nyíltan: mi, magyar férfiak szégyeljük leányaink ezen új „hírét a világban“ s kérjük az ilyen magyar nőket, gondoljanak nem­zeti becsületünkre is, necsak üres szórakozásaikra. Szülők, tanítók, tanárok, lelkészek pedig ne restelljék a fáradságot rápirítani az ilyen hölgyikékre. A magyar keresztyénség pedig ezekért a fejleményekért is felelős. dyl. rYT_r^jj^j^-f'n_rnj^ •^rfir>j~v i Trr rv~r ‘ r* ■ ‘ r ** i 1 r* —1 * * A nyár Istent kereső emberek már régen megállapították, hogy — amint a villanyáramnak vezetéke van, úgy Isten akarata is vezetéken keresz­tül jön felénk. Három vezetékről is tudunk. Egyik a természet, másik az emberi szív, harmadik a Szentírás. Nem egyformán erős a fény, amit árasztanak, mégis mindegyikre szükségünk van. Ha csak a Szent­íráson, Isten kijelentésének legdrágább fényén keresztül néznők éle­tünket, elkápráznánk a sugarak erejétől. Mint a vándorember, aki egy­hamar kidőlne az út során, ha verőfényes délben indulna útra. Néha meg kell keresnünk itt a földön, sárban és porban, emberek verejté­kezéseiben Isten lába nyomait, hogy találkozhassunk vele és leborul­hassunk előtte. Tisztviselő emberek, akik egy hosszú esztendőn keresz­tül elszakítva éltek a természet világától — mintegy hozzákötözve író­asztalukhoz — így nyár elején mennyire érzik, ki kell menniük a csendbe, a magányba, a természet ölére, hogy hallgassák a mindenség Örök beszédét, hogy jobban tudjanak figyelni Isten szavára is, mely csak a csendben hallható meg. Annak, aki nyárba érkezik, első meglepetése, hogy felelősség ne­hezedik rá. A mezők nem mosolyognak többé, hanem önfeláldozóan adják meg magukat eledelül. A gabona meghajtja fejét a teher alatt. MNoaianfliT De nemcsak az ember szenved Egy tyúkot ásnak ki a romok alól. Két napig volt ott. Semmi baja. Épen maradt gerenda végén egy macska. Mo­zogni alig tud, száját tátja és nyávogni szeretne, de nem bír. Mondják az embe­rek, hogy légnyomást kapott. A fák leveleiktől, virágaiktól megfosztva álla­nak. Csak néhány gally. De hisszük, hogy jövőre újra rügyezni fognak. Mi is kivesszük részünket a megsegí­tésből, gyógyításból is. Megmutatjuk, hogy él bennünk az egymás terhét hor­dozó szeretet. Jún. 11-én nagyarányú gyűjtés indult meg a bombakárosultak megsegítésére. HÍREK A tiszai egyházkerület évi közgyűlése július 28-án lesz Nyíregyházán. A meg­hívókat a kerület elnöksége már szét- küldötte. Elszállásolás iránti kérések július 15-ig a nyíregyházi igazgató-lel- készi hivatalnál jelentendők be. Az elő- értekezletek július 27-én folynak le. Emlékünnep Gyóni Géza születésé­nek 60. évfordulóján. A költő születé­sének 60., halálának 27. évfordulóján, június 25-én kegyeletes emlékünnep volt Gyónón. Az istentiszteleten dr. Halász Kálmán budapesti lelkész hir­dette az Igét és már itt méltó módon kifejezést adott a gyülekezet Gyóni Géza iránti kegyeletes érzéseinek. Utána Ruttkay Miklián Géza helyi lel­kész nyitotta meg az evangélikus pap­iak, Gyóni szülőháza falán elhelyezett emléktábla előtt az ünnepélyt, melyen helyi és fővárosi vendégek nagy szám­ban vettek részt. Derkics Erzsébet Gyóni Géza egyik versét szavalta, dr. Bánkúty Dezső tanügyi főtanácsos pe­dig emlékezést tartott. (Ezt lapunk két utóbbi számában közöltük.) A nagy­hatású emlékbeszéd után Molnár Lajos tanító Gyóni verset szavalt, majd ko­szorút helyeztek az emléktábla alá a helyi hatóságok, az evangélikus, refor­mátus, római katolikus egyház, továbbá a Gyóni Géza-Irodalmi Társaság és tár­sadalmi egyesületek. Végül Bajári Sán­dor református lelkész zárószavai után a magyar Hiszekegy eléneklésével zá­ródott a szép ünnepség. — Jelen vol­tak az ünnepélyen a Gyóni-család tag­jai, élükön dr. Gyóni Ferenccel, aki a költő diákköri barátja, sógora és leg­jobb ismerője és akinek tollából rövi­desen megjelenik Gyóni Géza regényes életrajza, mintegy 400 oldalas kötetben. Délben szűkkörű ebéd volt s ezen a Gyóni emlékét ápolók egyhangúlag ki­nyilatkoztatták azt az óhajukat és el­határozásukat, hogy a költő hamvait, ha az idők és körülmények azt lehetővé teszik, hazahozzák Szibériából és Gyó­nón méltó helyen helyezik nyugalomra. Helytelennek tartják ugyanis azt a fel­merült gondolatot, hogy Gyóni Gézát Budapesten temessék el, mert Gyónról indult el és nevével, egész életével és költészetével szülőhelyéhez kapcsoló­dott. — A hatvanas évforduló alkalmá­val a magyar rádió két szép megemlé­kezéssel áldozott a nagy költő emléké­nek. Hétköznapi istentiszteletek. Felhívjuk budapesti olvasóink figyelmét arra, hogy a Deák-téri templomban minden csütörtökön, a fasori templomban pe­7

Next

/
Thumbnails
Contents