Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-07-08 / 28. szám

■

Zavartalan óra

Mindinkább érezzük, hogy nennyire szükségünk volna ízekben a zaklatott napokban egalább egy-egy zavartalan jrára, amikor nem elsősorban estileg, hanem inkább elsősorban lelkileg kipihenhetnénk nagunkat és erőt gyüjtenénk a ;ovábbi munkára is és a to- /ábbi megpróbáltatásokra is. VTi ugyan már hosszú idő óta nondogatjuk mindig, hogy lemcsak ilyen zavaros időben, ie a legnyugodtabb és legbéké- ;ebb időben is az embernek elki egyensúlya érdekében szüksége van egy csendes órára ís ez a csendes óra álljon imádéból, önvizsgálatból, Istenhez brdulásból és az Isten igéjének figyelmes olvasásából. Meg is vagyunk győződve arról, nogy ez kimondhatatlan nyereség a lelki ember számára, mint ahogy ezt mindenki bizonyítani tudja, aki elkezdi és nem hagyja abba néhány napi kísérletezés után.

Az elmúlt vasárnap tapasztalatai bizonyára mindenfelé azt a megfigyelést ébresztették a lelki élettel törődő emberekben, hogy ezeknek a csendes óráknak áldásai előtt nyissunk alkalmakat és lehetőségeket. Szerte az országban talán mindenütt megzavarták a légitámadások a délelőtti istentiszteleteket. Több helyen felibe szakították és akik így jöttek el a templomból, valószínűleg a kielégítetlenség érzésével jöttek el. Helyes azért, hogy a legtöbb helyen a nap más időszakában is elvégzik újból a délelőtti istentisztelet megszokott rendjét. Éppen így a délelőtt- ről elmaradt úrvacsorát is újból meg kell hirdetni és ki kell szolgáltatni az attól kényszerűségből elmaradt híveknek. Ügy érezzük, hogy az volna a helyes szolgálata az egyháznak ebben a mostani időben, hogyha minden vasárnap alkalmat nyújtana az úrvacsorához való járu- lásra. Senkisem tudhatja, hogy neki, vagy másoknak nem lesznek-e olyan súlyos lelki megrázkódtatásai, amelyekre jó volna megerősödni a kegyelemben. Helyesnek tartanánk, ha kisebb helyeken a helyi viszonyoknak megfelelő időpontban mindennap volna reggeli, vagy estéli könyörgés. És arról is nagyon jó volna gondolkozni, hogy igazán itt lenne az ideje annak, hogy az egész héten át mindig makacsul csak egy-két órára megnyitott templomokat nem kellene-e egész napon át nyitva tartani és legfeljebb naponként egy-két órára bezárni. Olyan városokban, ahol több templomunk van, igen könnyen lehetne beosztani a templomok nyitvatartásának és az áhítatok tartásának időpontjait úgy, hogy valamelyik templom mindig befogadhassa a zavartalan órát kereső híveket.

Igaz, hogy a mi istentiszteletünk közösségi istentisztelet, amelyben az Isten igéje a gyülekezethez szól, a gyülekezet pedig egymást építi, egymás hitével, imádságaival és énekével. Jobb tehát, hogyha imádságban való testvéreket talál a hivő ember az Isten házában, de az sem tarthatja vissza a lelkipásztort, vagy a zsörtölődő egyházfit a templom megnyitásától, ha időnként csak egy- egy magános ember ül a templomban és próbál beszélgetni az ő mennyei Atyjával. Ma az emberek kénytelenségből olyan gyorsan szoknak hozzá rossz és gonosz dolgokhoz, hogy gyorsan hozzászokhatnak a jó dolgokhoz is. Már pedig van-e annál nagyobb jó, mint amikor a nyugtalankodó lélek megnyugvást, bizodalmát és reménységet érez és ezeknek a birtokában léphet ki Isten házából. Nem kételkedünk abban, hogy a magános imádkozok csakhamar kis gyülekezetté növekednének.

Egyik híres külföldi városban sok régi szép, több évszázados templomot bejártam. Nem zavart az, hogy más egyház szokása szerint volt berendezve. Mindegyik templomról maradt egy-egy szép emlékem, egy-egy csendes percem. Nagy- nehezen felkutattam két evangélikus templomot is. Egyikbe 'Sem tudtam bemenni. A lelkész nem volt otthon, az egyházfi lakása zárva volt, álldogáltam, várakoztam s végül nem láttam belülről egyiket sem. Ma is, ha erről a városról beszélek, mindig érzem azt a benyomásomat, hogy ennek a szépséges városnak csak kifelé való evangélikus temploma van, de nincsen befelé való temploma és ezen az emléken már aligha fogok tudni változtatni.

Tegyük templomainkat nyitott templomokká minden kereső szív számára, hogy mindegyik nyerhessen a maga templomában ajándékul egy-egy zavartalan órát.

1