Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-07-01 / 27. szám
otthon a templom az én számomra. Vissza kellene térnem megint, otthonnak kellene éreznem újra. De még mindig van bennem ellenkezés. Barátaim és családom megszokták, hogy vasárnap együtt kerüljük a templomot. Mit fognak szólni, ha nem velük tartok, hanem a templommal? Mert megint erősen hallom a templom hívó szavát és ebben a hívó szóban annyi bátorítás, annyi szeretet és olyan sok megbocsátás van, hogy csak most értem meg ennek a szónak mélységes melegségét: anyaszentegyház. Talán még minden jóra fordul, ha hangosan fogom vallani a Hiszekegy szavát: Hiszek egy keresztyén anya- szentegyházat. A harmadik ember levelet ír a frontról: — Nagyobb örömöt nem kaphattam volna, mint ezt a levelezőlapot az otthoni templom képével. Bár el tudnám mondani, hogy milyen jókor jött! Az élet itt nem áll mindennapi életveszélyből, sokszor vannak csendes és pihenőnapok, sokszor szinte elfelejtjük, hogy véres háborúban vagyunk. De van mindennap háború és tusakodás a szívünk mélyén. Keservesen érezzük, hogy milyen gyalázatos és gonosz életet élünk. Mennyi hitetlen és embertelen gondolatnak engedelmeskedtünk és milyen jó volna hazamenni és egészen másképpen élni, egészen új életet kezdeni! Néha úgy gondolok otthoni családomra és úgy gondolok az otthoni templomra, hogy kicsordul a könnyem. Újra megtanultam imádkzni és sokszor elgondolkodom: Ha én még hazajuthatnék és kézenfogva feleségemet, gyermekeimet, velük együtt egészségben elmehetnék a templomba, nem volna nálam boldogabb ember a világon. Ez a nagy vágyakozásom mostmár könnyebben lesz elviselhető: elővehetem a templom képét és odaképzelhetem magamat a templomban imádkozok közé. Köszönöm, nagyon köszönöm . . . Még egy kis Bibliát tessék küldeni. .. A negyedik ember így beszél: — Tele voltam átkozódással és jajgatással a temetés napján. Összeszorítottam a számat és nem akartam odahallgatni az imádságra a koporsó mellett. Nekem ne beszéljen senki a gondviselő Istenről. Gyűlöltem az életet, amelyik ilyen sötétre tud változni. Magam sem tudom, miért mentem tovább is minden vasárnap a templomba. Talán csak azért, mert ott tudtam a legjobban sírni, de az ének elszállt mellettem, a prédikáció elszállt felettem, nem volt semmi köze a szívemnek ahhoz, ami a templomban történt. És lassanként mégis, mint a fagyos föld a malag napsugártól, felengedett a szívem. Ma már tudom, hogy a templom tartott körülölelve mindaddig, míg a fájdalom iszapja leülepedett a szívemben, kitisztult belső világom, meghallottam Krisztus keresztjének vigasztaló szavát: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és ^negterheltettetek és én megnyugosztlak titeket.“ A templomban meggyógyult a hitem és azóta mindig Krisztus szava van a szívemben, valahányszor kilépek a templomból, vissza ebbe az én árva életembe: „Eredj el, a te hited magtartott téged!“ Az ötödik ember prédikáció után bejött a sekresztyébe. — Igaz az, amit a Tisztelendő úr prédikált? Van még hely az Isten asztalánál? Részesülhetek én még kegyelemben? Én katolikus asszony vagyok, soha nem voltam még evangélikus templomban. Boldogtalan életemet ma reggel már nem bírtam tovább. A régen beszerzett mérget betettem a kézitáskámba és elindultam, hogy valahol elemésztem magamat. Utam erre vezetett és amikor a templomból kihangzó éneket meghallottam, mintha valaki megállított és meglökött volna és azt mondta volna: Menj be, imádkozz még egy utolsót. Ott sírtam az utolsó padban, sirattam magamat, boldogtalan életemet. S mégis meghallottam az Isten Igéjét a megterített asztalról. Hát ilyen kegyelmes az Isten? Lehet új életet kezdeni? Kapok én ehhez Tőle segítséget? Elmondaná ezt az uramnak is, hogy kibékítsen minket egymással? Kérem, hozza el a templom reménységét és megmentő hatalmát szerencsétlen otthonunkba .. . (Folytatjuk.) Kemény Lajos. MNQfllMBfl Gyóni Géza születésének 60. évfordulója napján, június 25-én a gyóni evangélikus papiak előtt hazafias ünnepség volt, amelyről bővebb beszámolót hozunk lapunk legközelebbi számában. Lelkészek és pedagógusok részére Turóczy Zoltán tiszakerületi püspök ez évben egyházmegyénként külön tartja a szokásos evangélizációt. A gömöri egyházmegye részére június 9—10. napjain volt Rozsnyón, a hegyaljai egyházmegye részére jún. 16—17. napjain Arnóton. Az erdélyi és a tiszavidéki egyházmegye számára Nyíregyházán lesz az evangélizáció. Időpontja július 25—26. Ide hívják azokat, akik máshonnan szoktak elmenni az evangélizá- cióra. Jelentkezési határidő: július 15. Jelentkezni a püspöki hivatalban kell, Nyíregyházán. A testvéregyház köréből. Dr. Ravasz László református püspök, az egyetemes konvent lelkész-elnöke, most már a gyógyulás útján van. Végleges felépüléséhez azonban még hosszabb idő szükséges. A püspök felépülése után szabadságra megy. Üj vonósnégyes a rádióban. Kapi- Králik Jenő orgonaművésznek, a kelenföldi templom karnagyának új vonósnégyesét mutatja be a rádió július 6-án este a „Magyar zeneszerzők félórája” keretében Budapest I. hullámhosszán. A vonósnégyes egyházi hangnemben készült és dunántúli népi témákat dolgoz fel. Ekkor kerül bemutatásra Raj tér Lajos négyese is. A két evangélikus zeneszerző új kamarazeneművét Szentgyörgyi Lászlónak, a magyar Királyi Opera hangversenymesterének vonósnégyese mutatja be. Születés. Harmati Béla ősagárdi lelkészt és nejét, Macsuga Margitot az Ür leánygyermekkel ajándékozta meg, aki a szent keresztségben a Lídia nevet kapta. Halálozás. Tompa László nyug. körjegyző, a bobai egyházközség felügyelője életének 78., hűséggel betöltött felügyelői szolgálatának 11. évében jún. 19-én csendben megtért Teremtő Urához. Temetése 21-én volt a bobai evangélikus templom-térről. Egyházunk nagyjait minden evangélikusnak ismernie kell. Olvassuk el dr. Luther Márton önmagáról c. könyvet. Ára 3 pengő. — A legolcsóbb magyar- országi könyv Lutherről. Rendelést elfogad az Evangélikus KIÉ, Budapest, VIII., Vas-u. 2/c. Ugyanitt kaphatók Luther-rózsával díszített igés falitáblák és virágos levelezőlapok. Azonkívül aá evangéliumi írók összes művei. Énekeskönyvek, Bibliák, Luther-rózsák, levélpapírok, stb. Nyaraljunk Révfülöpön, az Országos Evangélikus Tanítóegyesület „Balaton- gyöngye” üdülőházában! A penzió ára az 1944. évi nyaralási idényre: lakás, naponta háromszori étkezés, kabinhasználat személyenként 14 pengő. — Minden vendég cukor- és zsíradagját, a kenyér- és főzőlisztjegyeit vagy a lisztmennyiséget természetben hozza magával. Tanítóknak kedvezmény. Bővebb tájékoztatót ad: Weltler János üdülőházi felügyelő, Ruvfülöp, Zala megye. Pályázati hirdetmény. Az aszódi ev. Petőfi-gimnázium fenntartó hatósága 8 pályázatot hirdet magyar-német szakos tanári állásra. Pályázhatnak ev. vagy ref. vallású okleveles középiskolai tanárok. Javadalmazás az államival azonos. A megválasztott az internátusbán külön javadalmazás mellett nevelőtanár lehet. A pályázók a bányai ev. egyházkerület püspökéhez címzett s kellően felszerelt kérvényeiket július 25-ig az igazgatósághoz küldjék be.
