Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-01-15 / 3. szám

PftNffllMCT

dolgozásuk és emelkedett hangjuknál fogva túlnőnek gyülekezetének határain. Minden beszédét a való élet diktálja. Egyszerű, rövid tőmondatokban beszél s ez különösen élvezhetővé teszi a könyvet. Kiállítása igen csiimos. Megrendelhető a szerzőnél, Kassa, Kossuth Lajos-utca 3. alatt 4 pengős árban.

P. P.

Láttuk

A „Velencei tó öt művészete“ címen a Mübarátnál nyilt meg kiállítás. Első ízbeim történik, hogy feltárják és bemutatják a Velencei tó világát, táját mint művészeti egységet a nagyközönségnek. Természetesen tévedés volna azt gondolni, hogy a többi dombvidéki tavaktól nagyon különböző vidéket Láthatunk. Sokszor bizony :nem tudná megmondani az ember, ha nem volna ráírva a képre, hogy nem a Balaiton-e, amit ábrázol. Kissé erőltetett és túlzott a nagy különbség-keresés. Ettől eltekintve azonban a kiállításon sok érdekességet láthattunk. Komjáti Gyula képei, főleg a vízfestmények egészen kiválóak. Talán ő az egyetlen Szint Zoltán mellett, akinek sikerült megfelelő színérzékkel megfogni a tóvidékek párás, remegő, opálos csillogású levegőjét. Mindkettőjüket a vidék lelkének megértése, és jól sikerült kifejezése jellemzi. Ami a Velencei tavat a Balatontól megkülönbözteti, kisebbségéből eredő zártsága, az náluk látható meg. Fáy Dezső temperái, számszerint 10, csaknem kivétel nélkül csónakokkal vannak tele. Öt, úgylátszik, ez ihlette. Mi kissé unalmasnak találtuk tízféle variációban ugyanazt. Rónay Kázmér temperái rikító, nyomatszerű színeikkel, túl erős kontrasztjaikkal különös benyomást tesznek a szemlélőre. Távol állnak a magyar szemlélettől és távol a Velencei tótól. Varga Ferenc apró terakotta, halász-tárgyú szobrokat állított ki. Sok ígéretet látunk benne.

Fény és árnyék címen Zs. Tüdős Klára filmjét mutatták be. Nagy reklám előzte meg, azonban nem váltotta be az előzőleg neki tulajdonított jó véleményeket. A filmet két részre lehet osztani, fényre és árnyékra. Fény az első rész, pompás, feszült, drámai levegőjű játék, jó fényképezés, sok új meglátás. Árnyék a második rész, unalmas, terjengős, ugyanannak a gondolatnak ezerszer való újabb ismétlése, sok helyen érthetetlenül és fölöslegesen. Ugyanígy a szereplők is két félre oszthatók, nevüket azonban nem soroljuk fel. Mindenesetre örülünk annak, hogy: 1. végre újra drámai játékot láthattunk, és 2. hogy láttunk egy pár jó, friss elgondolást is. A magyar film mai állapotában ez is valami.

Ágról szakadt úrilány a legújabb magyar vígjáték. Szándékosan és ügyetlenül bonyolított történet, amelyben a szereplők igyekszenek a menthetőt menteni. Inkább semmit, mint ilyen filmeket! kp.

Zenei kitüntetés. A Múzsa kiadóvállalat 1943. évi országos pályázatán Czéh Sándor győrszemerei kántortanítót díszoklevéllel tüntette ki. Szerzeményei nemsokára a fenti kiadó „Kitüntetett nóták” c. albumában jelennek meg.

6

Könyvrovatot nyitunk

Lapunk multheti számában nagyjából felvázoltuk a karácsonyi könyvpiacon szerzett tapasztalatainkat. Sötét kép bontakozott ki. Mintha a magyar kultúra jutott volna válságba, — akkor, amikor talán soha nem tapasztalt erők forronganak a mélyben, lökik egymás uJán a felszínre aiz új kérdéseket és igyekeznek rájuk megoldást találni. De most induljunk el a közönség oldaláról és közelítsük meg innen ezt a kérdést.

Azt már egyszer leszögeztük, — ezzel zártuk múltkori cikkünket, — hogy a közönség az oka nagyrészben a mai könyvtermés silányságának. Amint ma nem bukhatik meg a film és nem kerül sikertelen színdarab a színpadra, úgy szinte nincs olyan könyv sem, amelyre rá lehetne fizetni, ha egy kicsit is ügyes a könyvkiadó. Közönségünk nem megy az irodalmi ízlés után, mert nincs irodalmi ízlése. A középiskolában nem tanították meg reá, vagy ha tanították is: nem lett eredménye. A közönség ízlését a divat diktálja. A divatot pedig az ügyes üzleti politika irányítja reklámjaival. Csaknem1 minden világnézeti irányzatnak megvan a maga irányító szerve, — legtöbbször hetilap alakjában — és a közönség azt veszi meg, amit hetilapja megfelelő módon reklámozva ajánl neki. Vegyük észre aztán azt is, hogy a hetilapok nagyobb része összeköttetésben áll egv- egy sajtóvállalattal, könyvkiadóval, ha máson nem, hát legalább annak nyomdáján keresztül és csak természetes, ha elsősorban annak termékeit ajánlja. így azután kialakít egy bizonyos olvasókört, a kiadandó regényeket a hetilap, folyóirat hangjához szabja és pontosan tudja, hogy akkor rá nem fizethet, mert olvasótábora ezt a hangot szereti, ennek olvasója.

Ne gondoljunk most arra, hogy ennek csak rossz oldalai vannak. Ismerünk komoly hetilapot, vagy havi folyóiratot, amelyik megfelelő komoly olvasótáborának megfelelően komoly és értékes könyveket hoz. Ez azonban a kisebbik rész, amelynek működése szmte csak arra jó, hogy fenntartsa az önmagunk kultúrájába és megbecsülésébe vetett hitünket. Rajtuk kívül aztán semmi sincsen, ami az ]gazi kultúra ápolását tűzné ki feladatául. A komoly lelkek számára csaknem valamennyi bestselleren nyerészkedő kft. hoz ugvan egv-egy jobb könyvet is: csaléteknek és igazolásnak a jogos bírálattal szemben. Ezt azonban nagyon mellékesnek tekinti, annyira mellékesnek, hogy sokszor el is dugja. Most karácsonykor is megtörtént, hogy a bestsellerek, amikkel nagy nyereséget lehetett elérni, nagy példányszámban pontosan megjelentek a piacon, a ,,kultúr-termékek” azonban, bár igen kis példányszámban jelentek meg, még a mai na- ‘pig is csak ígéretek és ,,majd meg fognak jelenni”.

Ismerve ezt a helyzetet, elhatároztuk, hogy lapunkban könyvrovatot nyitunk. Ha látjuk a hibákat: igyekeznünk kell segíteni is rajtuk. Ezt akarjuk megpróbálni. Előre is tudjuk, hogy feladatunk nem lesz könnyű. Eddig nem foglalkoztunk vele rendszeresen. Csak próbálkozásokat végeztünk. Volt már ,,jó könyvek”, — „könyvismerte^ tés” rovatunk, de nem állandósultak. A ,,jó könyvek” cím rossz volt, mert nem minden könyv jó, sokszor hosszú hónapok teltek el, míg újabbra bukkantunk. A ,,könyvismertetés” legtöbbször a beküldött könyvek ismertetését jelentette. Ezek sem jöhettek állandóan. Azzal pedig nem szívesen fogadják sehol az embert, ha beállít: adjatok a most megjelent könyvekből, majd megírjuk róla az igazat. Hátha fájni fog az igazság? Sok szemrehányást kaptunk a szerzőktől eddig is érte. Aztán vannak szerzők, akik azon a címen, hogy hittestvérek, nem igazságot várnak, hanem bókot és ajánlást Viszont mások éppen akkor követelőznek és fenyegetőznek, ha inkább hallgatunk egy-egv könyvről, mint nyers igazat írjunk. Nem könnyű dolog könyvekkel foglalkozni.

Ha most ezek előrebocsátásával és ezek ellenére mégis megnyitjuk a könyvrovatot, akkor erre a fent említett felelősségen kívül a ,,Láttuk” rovat kedveltsége is indít. Most már második éve jelenik meg hétről-hétre szerény formában és amint levelekből és szóbeli bátorításokból tudjuk, megteszi kötelességét. Sem művészeti, sem színházi kérdésekben nem érez lekötöttséget senki irányában. így