Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-06-17 / 25. szám

BjwmuiREr

stockholmi konferenciából kiinduló „Élet és munka” mozgalomnak az egyetemes keresztyénséghez szóló üzenetéből. (Lásd Makay Miklós Gyakorlati keresztyénség című könyvét.)

J. Macmurray, Creativ society című munkában is részletesen kimutatja, hogy a bolsevisták vallásellenes támadásának egyik oka a magának élő ember önáltató vallásossága, a csak a túlvilággal, a csak saját lelkének üdvösségével törődő önző vallásosság.

12. A hit nemcsak az egyház ügye, de mindnyájunké. A hitnek a mai időben jelentkező megújhodása mind a katolikusok, mind a protestánsok körében sokat segít a helyzeten. Akkor állna be gyökeres változás, ha belátnék, hogy a hit. nemcsak az egyház ügye, hanem mindnyájunké. Közös erővel dolgozzunk azon, hogy az egész nemzet gyakorlati és kultúrális élete Krisztus szellemében folyjon. A keresztyénség a nemzet egész életére hat, az egész magyar kultúrát megnemesítheti, megszentelheti. Eszményeinket, a nemzeti géniuszt is a hit világánál jobban megismerjük.

13. A totális keresztyénség megmentheti a világot. Jézus Krisztus

az egész emberiség életének egyedüli feltétlen vezére. Jézus Krisztusnak ezt a jogát a világi életben minden közösségben biztosítani kell, de ez az emberi gyarlóság miatt csak fokozatosan történhetik. így először a család, majd a kisebb-nagyobb életközösségek, hivatásközösségek és végül a nemzeti közösség és vele együtt az egész gyakorlati élet megújhodásáról, megszenteléséről kell gondoskodni. Ha ez megvan, akkor majd a végső cél is megvalósul és a totális keresztyénség diadalmaskodik e világban. Léky Gyula.

A mi szocializmusunk

A szocializmus diadalmas és ma már versenytárs nélküli koreszmének tekinthető. Vérbeli koreszme, mert a kor kétségtelen szükségletei hívták életre. Ilyen konkrét szükséglet nélkül a legszebb gondolatok sem tudnak milliók eszméjévé válni. A népig, a tömegekig, vagyis az emberiség mély társadalmi valóságai közé csak a valóban szükségelt eszmék, jutnak el.

A szocializmus természetesen váltja a közvetlen múlt gazdasági és társadalmi rendjét. Ezt a rendet a liberális demokrácia alkotta a technikai civilizáció segítségével. A liberális demokrácia a társadalmi egyenlőség és az emberi szabadság alapelveit juttatta érvényre nagyon mély emberi visszhangot váltva ki a tömegekből. Ebből a szempontból az emberiség nagy vívmánya volt. A nyugati társadalmak talán soha sem léptek akkorát az emberség megvalósításának széles néprétegek lelkében való szellemi megalapozása tekintetében, mint ebben a korban. A tömegek is magukévá tették a gondolatot, hogy az ember személyes szabadsága a társadalmi és gazdasági egyenlőség kiharcolásához természetes jog. Ennek a társadalom-szemléletnek társjelen- sége volt az a gazdasági rend, mely a magántulajdon legliberálisabb értelmezésű tiszteletén a kapitalista világrendet építette ki. A kapitalista termelési rend pedig a tőke érdekében állónak találta az iparosodás felkarolását, s mérhetetlen erőfeszítéssel erőltette a technikai civilizációt.

Mérhetetlen fejlődés kezdődött, melyben az emberiség mély rétegei ugyan rabszolgái lettek a tőkének, ugyanakkor azonban az elnyomottak számára a polgárosodás bizonyos reménységei nyíltak. Á demokrácia mindenki számára egyformán ígérte a korlátlan lehetőségeket, a régebben igen zárt társadalmi és gazdasági vezetőrétegek mellett a magántulajdon bűvöletében mindenütt széles polgárság alakult, s ezek lettek a rendszer igazi védelmezőivé. A kapitalizmus igazán csak a nagytőkének kedvezett, a polgárrá emelkedettek azonban éppen olvan hálásak voltak neki, mint a nagytőkések. A kapitalista világrenddé fajult társadalmi demokrácia tehát kétségtelenül érdemként könyvelhette el egy elég széles emberi réteg felemelésének sikerét.

A mélyben azonban megmozdította az egész társadalmat. Azokat is, akiknek a társadalmi egyenlőséget tulajdonképpen csak ígérte, valójában azonban soha ki nem elégíthette őket. A társadalmi és gazSzóvátesszük

... hogy a napokban olvastunk először halálbüntetésről olyan esetben, amelyben régen csak kisebb-nagyobb börtönbüntetést osztogattak Magyar- országon. Most először fogta fel a törvény a maga teljességében, a betűkön túl azt a bűnt, amelyik rút nyereség- vágyból, egyéni haszonlesésből közérdeket veszélyeztetett. Az egyik hadifontosságú építésnél az építés vezetői eladtak az anyagból, kevesebből, rosz- szabbul építették meg az építményt, s ezzel sokak életét veszélyeztették. Igen, egyszer végre rá kell jönnünk arra, hogy nemcsak egyéni bűnök vannak, hanem olyanok is, amelyek a törvénynyel nem mindig megfoghatók és amelyekben mégis meg kell büntetnünk a szándékot, amelyik az egyéni érdeket a közérdek elé helyezte. Vannak, akik nem tudják megérteni, hogy a közösség szempontjából nemcsak lehet élni, hanem ma egyenesen ez a szükséges. Ma nem azt kell néznünk, hogy mit teszünk a legjobban a magunk, hanem hogy mit a közösség számára. És ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni és elég sokszor mondani. Még mindig nagyon sokan és nagyon sokszor megfeledkeznek erről.

... hogy érdekes és feltűnő szöveggel jelent meg az utcán a Nemzeti Képző- művészeti Kiállítás hirdetménye. Eddig nagyon is hozzászoktunk ahhoz, hogy a művészetet drágán kell fizetnünk. Ezért fizettünk magas beléptidíjakat a kiállításokon, vettük drágán a katalógusokat és láttuk, hogy a nézőközönség mindig csak egy bizonyos rétegből kerül ki. Ugyanakkor, amikor a művészetet nemzeti közkinccsé akarták tenni, nem törődtek azzal, hogy a tömegek is hozzáférjenek a kultúra és művészet kincseihez: olcsón és könnyen. A különböző egyletek által rendszertelenül vezetett látogatások nem szolgálhatták ezt a célt. Egyénileg kell mindenkinek indítékot éreznie erre. Csábítania kell az embert a kiállításnak, csábítania azzal is, hogy olcsó és mert olyan könnyen hozzáférhető, hogy mindenki elmehet, szégyen lemaradni róla. Ezért láttuk örömmel, hogy a hirdetmény az eddigi belépődíj felét hirdeti, leventéknek, diákoknak, hadsereg tagjainak pedig a régi ár negyedét, vagy egyáltalán semmit. A katalógus is olcsó lett. Meg is volt az eredménye. A kiállítás első vasárnapján eddig nem látott arcok, lelkes diákok, közkatonák és leventék jelentek meg és élvezték azt, amihez eddig nem juthattak hozzá. Érdekes volt megfigyelni azt is, hogy míg eddig a déli órákban telt meg a kiállítás (a középosztály később ebédel), addig most a régi csúcsforgalmi időben már csaknem kiürült, viszont annál inkább tele volt előbb. De így van ez jól, nyíljék meg a művészet mindenki előtt. Könnyen összeforr a társadalom, ha egyformán nyitva áll majd minden mindenki előtt. A továbbiakban is ilyen intézkedéseket várunk a kultuszkormánytól. vkm.

Személyi hír. Danhauser László buda- hegyvidéki lelkészt., mint tart. tábori lelkészt, katonai szolgálatra hívták be. (Üj lakáscíme: XII., Pilsudszki-út 32. I. emelet 6.)

5