Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-06-17 / 25. szám

BftNCaiküiflET

Hova menekülsz?

Nemrégiben nagyobb társaságba kerültem, családi ünnep alkalmából. A beszélgetés mindjárt kezdetben azzal indult, hogy mindenki kérdezgette a másikat: te hol vagy, családodat hová küldötted, hogy próbálsz védekezni a bombázások ellen? Mindenkinek volt valami elmondaniva- lója arról, hogy a legbiztosabb hely is milyen bizonytalan és hogy milyen kölcsönös aggodalommal jár a két vagy háromfelé osztott családok élete éppen azért, mert többfelé vannak és soha nem tudhatják, hogy amikor őket elkerüli a veszedelem, nem fordul-e arrafelé, ahol a család többi része van. Azután elkezdtek egymásnak beszámolni arról, hogy ki mivel tölti az estéit, menynyire megváltozott általában az életbeosztás, de különösen az estéli órák felhasználása. Mindenki legszívesebben az otthonában van, megszokott óvóhelyének a közelében, nem kívánkozik sehova és leszokik lassanként mindenki mindenféle esti szórakozásról.

így került sor arra, hogy meg lehessen állapítani, hogy amikor már az ablakok elsötétítése is megtörtént és a rádió még nem mondotta be a bizonytalan időre való műsormegszakítást — a legtöbb ember könyv után nyúl. Többen mondották, hogy mint az első háború végén és a kommün utáni időben' is, azzal igyekeznek menekülni a nyomasztóan nyugtalan és magányos órák lassú múlásától, hogy könyvtárukból előveszik Jókai, Gárdonyi, Mikszáth, Vas Gereben, tehát a régi jó idők csendesen mesélgető íróinak a könyveit. Egy ideig erről is folydogált a beszélgetés, majd egy pillanatnyi csendben kibuggyant belőlem a kérdés: És mért nem olvassátok a Bibliát?

Fel kell jegyeznem az igazsághoz híven és ennek az egyféle társadalmi rétegből való társaságnak a jellemzésére, hogy hirtelenében meg lehetett látni a legtöbb arcon és a legtöbb tekintetben azt a belső meghökkenést: az ám, vájjon merre is van a Bibliánk? . . . Tanult és művelt emberek társasága volt ez, nem kellett argumentálni a bibliaolvasás értéke és dicsérete mellett. Sőt volt olyan, aki azonnal és készségesen elismerte, hogy igazam van, ez már magától is eszébe juthatott volna és ezeket a nyugtalan órákat jól felhasználhatná a Biblia rendszeres olvasására. Van mindenkinek felújítani valója, régi, talán gyermekkori bibliai emlékeiből. Egészen bizonyosan nyílik mindenkinek a Biblia olvasásakor alkalma arra, hogy ismeretlen részeket találjon, csodálatosan egyszerű, mélységes igazságokat, megdöbbentően a mai helyzetre és a mai helyzetben vívódó lélekre vonatkozó figyelmeztetéseket.

Azt hiszem, hogy mi nagy mulasztást követünk el, hogy csak alkalomszerűen és ötletszerűen, nem pedig tervszerűen és állandóan, valami makacs állhatatosságból ajánlgatjuk a Biblia olvasását. Természetes, hogy szó esik erről a templomokban és a bibliaórákon, de akik ott vannak, azok legnagyobb része amúgy is bibliaolvasó, amúgy is rájött már magától arra, hogy a legjobb könyv most is a legjobb könyv és benne áldások és ajándékok kifogyhatatlan forrása nyílik meg. Most kellene valami igen nagyszabású akcióba kezdeni, most kellene valahonnan előbukkanni nagy pénzforrásnak arra, hogy lelkészek, presbiterek, diakonisszák ingyen osztogathassák a Bibliát, ajándékozzanak és szinte szórjanak szét minden feltalálható példányt, hogy se könyvkereskedésekben, se raktárakban sehol ne húzódjék meg felhasználatlanul egy példány sem Isten igéjének drága könyvéből. Ez azután egyszerre megoldaná azt a kérdést: mit csináljunk csendes, magányos, nyugtalan és álmatlan esti órákon. És megoldaná azt a másik kérdést is: hová meneküljek? Menekülj a Bibliához, a kegyelem szent könyvéhez. Nyisd ki akárhol, nincsen olyan oldal benne, amelyiknek szava, segítsége és áldása ne volna hozzád.

1